Bő | |||
A római katolikus templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Vas | ||
Járás | Sárvári | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Hajós Attila (KDNP)[1] | ||
Irányítószám | 9625 | ||
Körzethívószám | 94 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 698 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 67,14 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 10,65 km² | ||
Földrajzi nagytáj | Nyugat-magyarországi peremvidék[3] | ||
Földrajzi középtáj | Vas–Soproni-síkság[3] | ||
Földrajzi kistáj | Répce-sík[3] | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 22′ 07″, k. h. 16° 48′ 59″47.368531°N 16.816461°EKoordináták: é. sz. 47° 22′ 07″, k. h. 16° 48′ 59″47.368531°N 16.816461°E | |||
Bő weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Bő témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bő (horvátul: Biba) község Vas vármegyében, a Sárvári járásban.
Büktől 3 kilométerre keletre, Sárvártól 21 kilométerre északnyugatra, Szombathelytől 31 kilométerre északkeletre fekszik, a Répce bal parti oldalán. A falu nyugati oldaláig terjeszkedik a Bük–Bő–Gór-víztározó.
Szomszédai: észak felől Lócs, északkelet felől Simaság és Sajtoskál, kelet felől Chernelházadamonya, dél felől Gór, nyugat felől pedig Bük.
A település Magyarország fő közúti közlekedési útvonalaitól viszonylag távol esik, csak mellékutakon érhető el. Főutcájaként végighalad a teljes belterületén, kelet-nyugati irányban a Cirák-Bük-Zsira közt húzódó 8614-es út; Górral (és Répceszentgyörgyön át a 86-os főúttal) a 8632-es, Lóccsal pedig a 8633-as út köti össze. Északi határrészeit érinti még a 8634-es út, északi határszélét pedig a 8618-as út is.
Az ország távolabbi vidékei felől a 84-es vagy a 86-os főútról érhető el, tompaládonyi vagy hegyfalui letéréssel.
Vasútvonal nem érinti, a két legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőséget a Sopron–Szombathely-vasútvonal Bük vasútállomása, illetve a Hegyeshalom–Porpác-vasútvonal Hegyfalu vasútállomása kínálja, az előbbi mintegy 6,5 kilométerre nyugatra, utóbbi körülbelül 9 kilométerre délkeletre esik a településtől.
Kerékpárút köti össze a környék termálfürdőit Locsmándtól Bükön át egészen Bőig.
A község területe ősidők óta lakott. Ezt bizonyítja az az itt talált kőkorszaki kőszerszám, melyet ma a soproni múzeum őriz. A honfoglalást követően valamelyik nemzetségfő nyári szállása volt itt, a község neve ugyanis a török eredetű bő (= nemzetségfő) főnévből származik. A falu első írásos említése egy 1239-ben kelt okiratban történik Beu alakban. Az okirat szerint a falu birtokosa az Osli nembeli Szatmár fia Miklós itteni birtokait a templomosoknak adományozta. Ezt a rokonság később megtámadta, de a király a perben a templomosok javára döntött. A lovagrend konventet létesített itt, mely hiteleshelyként működött. 1265-ben Buu néven szerepel egy oklevélben.
A 14. század elején a templomosokat követően a johanniták kapták meg a birtokot. 1345-ben Kysbeu, 1366-ban Kys Beu, 1384-ben Beu, 1434-ben Bew, 1478-ban Bw alakban említik.[4] Kisbő említése a Damonyai család birtokaként történt, mely megnevezés nem külön falut, csak külön birtokrészt jelölhetett. 1483-ban lakói a soproni johanniták közbenjárására kiváltságokat kaptak, melyeket 1499-ben II. Ulászló kiterjesztett. A kapott vámmentesség és a tized alóli felmentés, majd a vásártartási jog a települést a mezővárosok közé emelte. 1500-ban Bő a környéken vívott harcok során elpusztult, de újjáépítették. 1522-ben a Nádasdy család szerzett birtokot a településen.
A 16. század második felében lakói felvették a református hitet. 1580-ban tűzvész pusztított. 1636-ban a johanniták birtokát a jezsuiták szerezték meg, majd ezek feloszlatása után birtokrészük a Jankovich családé lett, akik egészen 1945-ig birtokolták. 1660-ban a jezsuiták a katonaság segítségével elűzték a protestánsokat. A 17. században a mezőváros jelentős virágzásnak indult, melyben közrejátszott négy országos állatvására is. Egymás után alakultak céhei is. 1785-ben 107 házában 625 lakos élt. Egykor kétszintes kastély állt a településen, melyet a 19. században lebontottak.
Vályi András szerint "BŐ. Mező Város Sopron Vármegyéb. birtokosa Gróf Jankovits Uraság, fekszik Cseprégtöl egy mértföldnyire, lakosai katolikusok, diszesíttetik az Uraságnak szép kastéllyával, tsekély vagyonnyaihoz képest, harmadik Osztálybéli."[5]
Fényes Elek szerint "Bő, v. Beő, magyar mv. Sopron vgyében, a Répcze mellett, Vas vármegye szélén, Csepreghez délre 1 mfd., 800 kath. lak., s paroch. templommal. Határa róna és igen termékeny; van 1362 h. szántóföldje, 91 hold kövér rétje, 120 h. erdeje, 10 hold legelője. Birja Jankovich Izidor."[6]
Ma a település életében meghatározó Bükfürdő közelsége. A gyógyturizmus fellendülése itt is érezteti hatását. A község lélekszáma megemelkedett, számos külföldi vásárolt itt házat, melyeket felújítanak. A lakosok jelentős része a vendéglátásból él. Egészen pontosan egy panzió és étterem és egy borozó működik ezen a kis helyen egyszerre.
Kétéves előkészítés és 5 hónapos kivitelezést követően 2011. június 8-án adták át a Büköt Bővel összekötő 3,128 m hosszú kerékpárutat, így már egészen Locsmándig a kiépített úton lehet kerekezni.[7]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 707 | 710 | 728 | 783 | 715 | 715 | 698 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 79,6%-a magyarnak, 4,2% németnek, 0,4% horvátnak mondta magát (19,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 73,4%, református 1%, evangélikus 2,6%, görögkatolikus 0,1%, felekezet nélküli 0,9% (21% nem nyilatkozott).[16]