Blinja

Blinja
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségPetrinya
Jogállásfalu
Irányítószám44231
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség58 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság167 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 21′, k. h. 16° 22′45.350000°N 16.366667°EKoordináták: é. sz. 45° 21′, k. h. 16° 22′45.350000°N 16.366667°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Blinja témájú médiaállományokat.

Blinja falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 14, közúton 21 km-re délre, községközpontjától 13 km-re délkeletre a Báni végvidék középső részén, a 30-as számú főút mentén, Bijelnik és Moštanica között, az azonos nevű patak mentén fekszik.

Története

[szerkesztés]

Ősi nemesi település, melynek nemeseit „nobiles de Blina” néven már 1228-ban említik.[2] Valószínűleg már ekkor állt Szent György tiszteletére szentelt plébániatemploma, melyet 1334-ben említ Ivan goricai főesperes „Item ecclesia sancti Georgii de Blina” formában. Ezt erősíti a zágrábi érsekség sematizmusa, melynek 83. oldalán az áll, hogy a blinai egyház már 1282-ben fennállt. Neve 1256-ban személynévben fordul elő „de Blyna” alakban, majd 1261-ben újra „Blyna” néven szerepel. 1278-ban „terra nobilius de Blyna” alakban említik Blina nemeseinek földjét.[2] Itt állt Blina nemesi vára, melynek építésére 1345-ben kapott királyi engedélyt az itt birtokos Töttös család és amelyet 1430-ban „Bllina castrum” néven említenek.[2] Rajta kívül a Lonja-patak torkolatánál még egy vár is állt, melynek neve „Rasohatecz” az azonos pataknévben maradt fenn. 1415-ben itteni birtokosként említik Bátmonostori Töttös (Tutus) Lászlót, aki a törökkel vívott harcban tűnt el.

A birtok a két várral ezután is a család birtokában maradt. A várak a 15. század közepén, valószínűleg a családnak a Zrínyiekkel való viszálya során elpusztultak. Ma már csak a Kakasvárnak is nevezett blinai vár romjai állnak a falu felett a Gradina nevű magaslaton. A település 1468-ig a Töttös családé, majd 1485-ben Vuk Branikovics kapja, ezután 1515-ig özvegye Frangepán Borbála birtokolja, majd Beriszló Ferencé lett. Beriszló a közelgő török veszély hatására a falu mellett a Kostajnicát Petrinyával összekötő út mellé egy újabb várat építtetett, melyet a korabeli források „Wywar” azaz Újvár néven említenek. 1517-ben Beriszló halála után özvegyéé, majd Keglevich Péteré lett. A 16. század folyamán még többször javították. A vár további sorsa nem ismert, 1579 után már nem említik, valószínűleg a török háborúkban pusztult el. Lehet, hogy több környékbeli várhoz hasonlóan a keresztény erők rombolták le, nehogy a török befészkelje magát. Mára nyoma sem maradt. A település a több mint száz évnyi török uralom alatt pusztaság volt.

Blinja vidékét a 16. század második felében foglalta el a török.1683 és 1699 között a felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. 1697 körül a Turopolje, a Szávamente, a Kulpamente vidékéről és a Banovina más részeiről előbb horvát katolikus, majd a 18. században több hullámban Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok települtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Blinija” alakban szerepel.

A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 305, 1910-ben 510 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén csaknem teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 78 lakosa volt.

Népesség

[szerkesztés]
Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
305 363 366 454 476 510 499 477 366 354 352 313 262 210 74 78

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Illés próféta tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma[5] a Petrinyáról Kostajnicára menő út mellett áll. helyén a pravoszláv lakosság betelepülése után még fatemplom állt. A parókiát 1777-ben alapították, anyakönyveit 1770 óta vezetik. A fatemplomot 1809-ben lebontották és helyére a Keglevich grófok anyagi támogatásával felépítették a ma is látható barokk-klasszicista templomot. A templom szerencsésen átvészelte a II. világháborút és a délszláv háborút is. A II. világháború idején a megszálló olasz katonaság lóistállónak és raktárnak használta, harangját a helyiek még időben elásták. Berendezése, liturgikus tárgyai jórészt megsemmisültek. Egyhajós épület, homlokzata felett zömök harangtoronnyal. A tornyok és az oldalfalakat félköríves ablakok tagolják. A bejárat felett kis körablak látható.
  • A falu középkori katolikus plébániatemplomát Szent György tiszteletére szentelték. 1334-ben Ivan gorai főesperes említi először. 1501-ben plébániatemplomként említik. A 16. század második felében a török hódítás során semmisült meg. A 17. század végén a visszatérő katolikus horvátok fatemplomot építettek helyette, melyet ugyancsak Szent György tiszteletére szenteltek. A 18. század folyamán a betelepülő pravoszlávok kerültek többségbe a faluban, a fatemplom pedig idővel tönkrement.
  • Blinja 15. századi várának maradványai a falutól délnyugatra emelkedő Gradina nevű magaslaton találhatók. A romok a teljes hegytetőt, melyek mély árkok osztanak öt részre elfoglalják. A hegy legmagasabb pontján egy tíz méteres átmérőjű tornyot találunk, melyet védőfal övezett. Ettől keletre egy másik, téglalap alakú tömb maradványai találhatók, majd keletebbre egy újabb, háromszög alakú várrész maradványa látszik. A toronytól nyugatra is van egy trapéz alakú várrész, kifelé egy félköríves sánccal. Valószínűleg itt volt a vár bejárata.
  • A falu 16. századi vára, melyet Újvárnak neveztek a Petrinyáról Kostajnicára menő út közelében állt. Pontos helyét még nem azonosították be.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. ↑ a b c Georg Heller: Comitatus Zagrabiensis. Die historisches Ortsnamen von Ungarn, München, 1980 (németül)
  3. ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  4. ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
  5. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1447.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]