Boldogasszonyfa | |||
A falu főutcája, a Kossuth Lajos utca | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Baranya | ||
Járás | Szigetvári | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Tófei József (független)[1] | ||
Irányítószám | 7937 | ||
Körzethívószám | 73 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 385 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 22,24 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 17,22 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 10′ 49″, k. h. 17° 50′ 30″46.180278°N 17.841667°EKoordináták: é. sz. 46° 10′ 49″, k. h. 17° 50′ 30″46.180278°N 17.841667°E | |||
Boldogasszonyfa weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Boldogasszonyfa témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Boldogasszonyfa (németül: Bodigaß, horvátul: Gospojinci[3]) község Baranya vármegyében, a Szigetvári járásban.
A vármegye északi szélén fekszik, Somogy vármegye határán, a Zselicben, Szigetvártól északra, Kaposvártól délre, a két várostól hasonló távolságra. Különálló településrészei Antalszállás az északi és Terecseny az északkeleti határszéle közelében.
A közvetlenül határos települések: észak felől Bőszénfa (már Somogy megyében), kelet felől Almamellék, dél felől Szentlászló, nyugat felől pedig Somogyhárságy.
Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a Szigetvár-Kaposvár-Balatonszemes közt húzódó 67-es főút. Korábban a főút keresztülhaladt a település központján, de ma már kelet felől elkerüli azt; az elkerülő szakasz átadása óta a régi nyomvonalat 6606-os útszámmal négy számjegyű összekötő úttá minősítették vissza. Antalszállást ma is érinti a főút, míg Terecsenybe az abból kiágazó 66 132-es számú mellékúton lehet eljutni.
A település és környéke már az őskortól lakott hely, a falu helyén a kőkorszaki ember lakóhelyének nyomaira bukkantak.
Boldogasszonyfa nevét az oklevelek 1344-ben említették először Bodugazonfaua néven, majd 1492-ben Bodogazonfalwa-ként volt említve.
1746-ban német, majd szláv és magyar családok telepedtek le a faluban.
A település az Igmándy család birtoka volt, kúriájuk ma is áll a faluban.
Az 1950-es megyerendezéssel a korábban a Somogy megyéhez tartozó települést a Szigetvári járás részeként Baranyához csatolták.
2001-ben lakosságának 2,7 százaléka német volt, 6% cigány, a többiek nagyrészt magyarok.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 399 | 393 | 379 | 360 | 353 | 376 | 389 | 385 |
2013 | 2014 | 2015 | 2019 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,4%-a magyarnak, 6,4% cigánynak, 0,7% horvátnak, 10,7% németnek, 1,7% románnak mondta magát (5,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 61,8%, református 3,3%, evangélikus 0,7%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 23,4% (9,8% nem nyilatkozott).[12]
2022-ben a lakosság 87,2%-a vallotta magát magyarnak, 18,9% németnek, 11,4% cigánynak, 0,3-0,3% ukránnak, szlovénnek és lengyelnek, 4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 45,7% volt római katolikus, 1,9% református, 0,8% görög katolikus, 0,3% izraelita, 0,3% ortodox, 0,5% egyéb keresztény, 25% felekezeten kívüli (25,5% nem válaszolt).[13]
A '60-as években egy völgyzáró gát építésével egy 17 katasztrális hold területű víztározót létesítettek a Szentlászlói-patakon. Eredeti térfogata 153 000 köbméter, átlagos mélysége 1,6 méter.[15] Jelenleg csak halastóként használatos.