Bánki Donát | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1859. június 6. Bakonybánk |
Elhunyt | 1922. augusztus 1. (63 évesen) Budapest |
Sírhely | Farkasréti temető |
Születési neve | Lőwinger Donát |
Ismeretes mint | porlasztó bánki-motor bánki-turbina kifejlesztője |
Nemzetiség | magyar |
Iskolái | Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem |
Pályafutása | |
Szakmai kitüntetések | |
MTA Nagyjutalma | |
Akadémiai tagság | MTA levelező tagja (1911) |
Hatással voltak rá | Csonka János |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bánki Donát témájú médiaállományokat. |
Bánki Donát (eredeti neve Lőwinger Donát) (Bakonybánk, 1859. június 6. – Budapest, 1922. augusztus 1.[1]) magyar gépészmérnök, feltaláló és műegyetemi tanár. Korának egyik legnagyobb gépészmérnöke, a hidrogépek, kompresszorok és gőzturbinák szerkezettanának professzora.
Szülei dr. Lőwinger Ignác és Salzer Berta (Betti). Édesapja körorvos volt, és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésekor fiatal házasként is jelentkezett a szerveződő honvédségbe, ahol főorvosként a fegyverletételig szolgált. Édesapja honvédtiszti előélete is közrejátszott abban, hogy a család zsidó származása mellett magyar hazafias nevelést adott a gyermekeknek. Donát negyedik gyermekként született, és később, mikor már hatan voltak testvérek, átköltöztek Lovászpatonára. 1879-ben már egyetemistaként magyarosította a nevét, és szülőhelye iránti tisztelete miatt választotta a Bánki nevet.[2]
A budapesti Műegyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát. Az iparban helyezkedett el szerkesztőmérnökként (MÁV gépgyár, majd Ganz-gyár). Az egyetemen 1879–80-ban a műszaki mechanika tanszéken tanársegéd volt, majd 1899-től haláláig a hidrogépek, kompresszorok és gőzturbinák szerkezettanának professzora.[2][3]
Munkássága szorosan összekapcsolódott Csonka Jánossal, akivel együtt 1890-re kifejlesztették az ún. Bánki–Csonka motort, amely a Ganz-gyár nemzetközileg is versenyképes terméke volt. A Pallas nagy lexikona szerzőinek egyike volt 1893-tól. 1893. február 11-én Csonkával együtt szabadalmaztatta a fúvókás benzinkarburátort (porlasztót), megelőzve ezzel a külföldön általánosan úttörőnek tartott Wilhelm Maybachot. 1894-ben szabadalmaztatta az első nagynyomású robbanómotort, a saját korában méltán világhírű Bánki-motort, amelynél a robbanókeveréket a hengerbe porlasztott vízzel hűtötte le, s ezzel a motor hatásfokát korábban nem remélt mértékben sikerült fokoznia.[2][3]
Mind a kompressziónövelés, mind a vízbefecskendezés elsőként Bánki által tisztázott elvét később is alkalmazták, bár a Bánki-motor elterjedését a néhány évvel később megjelent dízelmotor megakadályozta. Az általa 1917-ben feltalált Bánki-turbina új utakat nyitott a törpe vízierőművek fejlesztésében. 1918-ban nagyszabású tervet dolgozott ki a Vaskapu vízerejének hasznosítására.[2][3]
A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt 1911-től. A vízturbináért Bánkit halála után négy évvel 1926-ban a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalmával tüntette ki. Irat- és kézirathagyatékának nagy része a BME OMIKK Levéltárában digitalizálva is megtalálható.[4] Jelentős gépszerkesztői munkássága, szabadalmi tevékenysége mellett nagy hivatástudattal látta el oktatói feladatait. Nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a hallgatók felkészülését előadásjegyzetekkel is segítse. Egyetemi tanári tevékenysége során a mérnökképzésben bevezette a laboratóriumi képzést.[3]
Írásaiban főként a gázmotorok elméletével, a gőzturbinák és hidrogépek szerkesztési alapelveivel foglalkozott.
Emlékére a Gépipari Tudományos Egyesület 1955-ben három fokozatú, díjazással egybekötött, évenként kiosztott műszaki kitüntetést alapított.[9]
A műegyetemi hallgatók alábbi nótája is szeretettel emlékezik tanárukról:[10]