Bíró Zoltán | |
![]() | |
Bíró Zoltán irodalomtörténész, a Magyar Demokrata Fórum első elnöke az Ünnepi Könyvhéten (2010) | |
Született | 1941. április 21. (83 éves) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | múzeumigazgató (1981–1983) |
Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1969) |
Tudományos pályafutása | |
Tudományos fokozat | az irodalomtudományok kandidátusa (1996) |
A Magyar Demokrata Fórum 1. elnöke | |
Hivatali idő 1987. szeptember 27. – 1989. október 21. | |
Előd | nem volt |
Utód | Antall József |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Bíró Zoltán témájú médiaállományokat. | |
Bíró Zoltán (Budapest, 1941. április 21. –) magyar irodalomtörténész, politikus, főiskolai oktató, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum korábbi főigazgatója.
Bíró Antal és Venczel Róza gyermekeként született.
1959–1965 között a dabasi járási művelődési házban dolgozott.
1969-ben diplomázott az ELTE magyar-népművelés szakán. 1982-ben francia nyelvből állami középfokú nyelvvizsgát tett. A JATE-n summa cum laude fokozattal doktorált.
1969 óta publikált különböző irodalmi lapokban, folyóiratokban. 1970–1971 között a SZOT Központi Iskola népművelő tanára, 1971–1974 között a Művelődésügyi Minisztérium főosztályának főelőadója, 1974–1980 között a Kulturális Minisztérium közművelődési főosztályának osztályvezetője volt. 1981–1983 között a Petőfi Irodalmi Múzeum megbízott igazgatói tisztségét töltötte be. 1983–1988 között az Országos Széchényi Könyvtár főmunkatársaként dolgozott. 1984-ben kezdeményezője és aláírója volt az ún. tizenkilencek levelének, melyben magyarországi értelmiségiek Kádár János pártfőtitkárnál beadványban kezdeményeztek lépéseket a romániai magyarság ügyében.
1988. április 9-én a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) kizárta tagjai közül Bihari Mihállyal, Lengyel Lászlóval és Király Zoltánnal együtt. 1988. július 1-től a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Magyar Irodalom Tanszékének docense volt. Még ugyanebben az évben a Hitel alapító-szerkesztője lett, és 4 éven át vezette a lapot.
Az MDF egyik alapító tagja, 1987. szeptember 27-től 1989. október 21-ig első (ügyvezető) elnöke volt. 1991-ben kilépett a pártból és Pozsgay Imrével közösen megszervezték a Nemzeti Demokrata Szövetséget, aminek 1996-os megszűntéig társelnöke volt (Pozsgayval).
Eddig mintegy 100 publikációja jelent meg. Leginkább a Tiszatáj, a Forrás, a Napjaink, a Kortárs, a Hitel, a Látóhatár közölte írásait. Kandidátusi értekezését 1996-ban védte meg a népi írói mozgalom, ill. a Válasz című folyóirat gondolatkörének vizsgálata tárgyában, ettől az időponttól az irodalomtudomány kandidátusa. A dolgozat opponensei Czine Mihály és Pomogáts Béla voltak.
Az utóbbi években eszmetörténeti és politikatörténeti előadásokat tartott Japánban, Svédországban, Franciaországban.
2013 és 2019 között a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgatója volt.
Kutatási területeihez tartozik Ady Endre és a magyar századelő, valamint a jelentősebb magyar történelmi fordulópontok eszmetörténeti jelentősége a magyar irodalomban; valamint a nemzettudat, nemzeti önismeret a magyar irodalomban.
Elődje: új párt |
Utódja: Antall József |