Cillei Hermann | |
II. Hermann | |
Celje (Cilli) Grófság grófja | |
Hermann II./Herman II. | |
Uralkodási ideje | |
1392. szeptember 19. – 1435. október 13. | |
Elődje | I. Vilmos |
Utódja | II. Frigyes |
Horvát Királyság bánja | |
Herman Celjski | |
Uralkodási ideje | |
1406. – 1408 | |
Elődje | Pécsi Pál |
Utódja | Korbáviai Károly |
Szlavóniai Királyság bánja | |
Herman Celjski | |
Uralkodási ideje | |
1406 – 1408 1423 – 1435. október 13. | |
Elődje | Pécsi Pál Marcali Dénes |
Utódja | Korbáviai Károly Tallóci Matkó |
Boszniai Királyság trónörököse | |
Herman Celjski | |
Uralkodási ideje | |
1426. szeptember 2. – 1435. október 13. | |
Elődje | Ostojić István |
Utódja | Cillei Frigyes |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Cillei család |
Született | 1360 körül Celje |
Elhunyt | 1435. október 13. (75 évesen) Pozsony |
Édesapja | I. Hermann cillei gróf (1332/34–1385) |
Édesanyja | Kotromanić Katalin bosnyák királyi hercegnő (–1396 körül) |
Házastársa | Anna schaunbergi grófnő (1358 körül–1396 körül) |
Gyermekei | 1. Frigyes (1379–1454) 2. Hermann (1380 körül–1426) 3. Erzsébet (–1424/26) 4. Anna (1384 körül–1439) 5. Lajos (–1417) 6. Cillei Borbála (1392–1451) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Cillei Hermann témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Cillei Hermann (németül: Hermann II. Graf von Cilli, horvátul és szlovénül: Herman II. Celjski, bosnyák nyelven: Herman II Celjski) (1360 körül – Pozsony, 1435. október 13.) Cilli grófja, horvát-szlavón bán, a Boszniai Királyság trónörököse. Cillei Borbála királyné apja, Zsigmond magyar király apósa, tanácsadója és legfőbb bizalmasa.
I. Hermann cillei grófnak és Kotromanić Katalin bosnyák királyi hercegnőnek, I. Tvrtko bosnyák király nővérének[1] volt a fia. 1392-től a stájerországi Cilli grófja címet örökölte. 1399-től a „zagoriai gróf” (comes Zagoriae) címet viselte, miután Cillei Hermann 1399-ben megkapta Zsigmond királytól Varasd megye nyugati várait. Zagoria megye ugyan nem létezett, de Varasd vármegye ispánját, aki egyben a zagoriai várak várnagya volt, a 14. század közepétől sokszor zagoriai ispánnak nevezték, és az ispán a latin comesnak, azaz grófnak felelt meg. Ez volt az első örökletes grófi cím a Magyar Királyságban.[2] 1401-től válik az egyik legbefolyásosabb politikussá Magyarországon, amikor közreműködik Zsigmond király kiszabadításában, és mivel a két legjelentősebb méltóság, a király és a nádor képviselőivel eljegyezte egy-egy lányát, kiérdemelhette volna a „Magyarország apósa” címet.[3] Zsigmond leveleiben „igen kedvelt apósunk”-nak címezte.[4] A házasságok beteljesülésével Cillei 1406-tól 1408-ig Horvátország és Szlavónia bánja is lett egyszerre. 1408-ban a Sárkány-rend egyik alapítója volt. 1408-tól viszont 1422-ig nem viselt országos tisztséget. Akkor Zsigmond végleg kibékült feleségével, s őt kinevezte Szlavónia bánjává, mely tisztet aztán már 1435-ben bekövetkezett haláláig viselt.[5] Veje, Zsigmond a Cilli grófság területét önálló fejedelemség jogával ruházta fel, amit életében kétszer, oklevélben is megerősített: 1430. május 1-én és halála előtt pár héttel 1435. szeptember 25-én.[6]
1425-ben az anyja révén Kotromanić-házi leszármazott Cillei Hermann elérte, hogy veje, Zsigmond király szövetséget kössön II. Tvrtko bosnyák királlyal az oszmánok ellen, és 1426. szeptember 2-án a nőtlen és gyermektelen II. Tvrtko kinevezte a nála jó húsz évvel idősebb unokatestvérét, Cillei Hermannt örökösévé. Cillei Hermann azonban előbb halt meg, mint Tvrtko, de a Cillei örökösök ezután sem mondtak le a bosnyák koronáról, és II. Tvrtko halála (1443) után trónjelöltként léptek fel, viszont Cillei Hermann unokájának, Cillei Ulriknak az ellenfele, Hunyadi János a Kotromanić-házi jelöltet, Ostoja István király természetes fiát, István Tamást támogatta, így a Cilleieket kiütötte a boszniai örökségből.
Felesége Schaunbergi Anna, VII. Henrik schaunbergi gróf lánya volt, akivel 1377 körül kötött házasságot, és aki 1396 körül halt meg. Hat gyermekük született, három fiú és három lány. Borbála volt a legkisebb gyermeke, aki így kiskorában vesztette el az édesanyját. Ő, aki a házasságok létrehozásában annyira tevékenyen közreműködött, felesége halála után nem nősült többé, és közel negyven évig özvegyen élt.
Előző I. Vilmos |
Cillei gróf 1392 – 1435 |
Következő II. Frigyes |
Előző Pécsi Pál |
Horvát bán 1406 – 1408 |
Következő Korbáviai Károly |
Előző Pécsi Pál Marcali Dénes |
Szlavón bán 1406 – 1408 1423 – 1435 |
Következő Korbáviai Károly Tallóci Matkó |
Előző Ostojić István |
Boszniai Királyság trónörököse 1426 – 1435 |
Következő Cillei Frigyes |