Dragotin
| Dragotin | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Trnava |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31411 |
| Körzethívószám | (+385) 31 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 191 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 133 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 15′, k. h. 18° 19′45.250000°N 18.316667°EKoordináták: é. sz. 45° 15′, k. h. 18° 19′45.250000°N 18.316667°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dragotin falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Trnavához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Eszéktől légvonalban 44, közúton 60 km-re, Diakovártól légvonalban 9, közúton 18 km-re délnyugatra, községközpontjától 4 km-re keletre, Szlavónia középső részén, a Dilj-hegység délkeleti lejtői alatt, a Breznica-patak völgyében fekszik.
Története
[szerkesztés]A település egyházát már az 1332 és 1337 között készített pápai tizedjegyzék is említi.[2] A középkori keresztény lakosság átvészelte a török megszállást is egészen 1683-ig, amikor a Bécs ellen vonuló török sereg kifosztotta és lerombolta a települést. Ennek következtében a lakosság elmenekült és a falu kihalt. 1752-ben Ćolnić diakovári püspök Észak-Boszniából, Plehan és Derventa vidékéről menekült horvát katolikusokat telepített le itt. Ekkor kerülhetett ide a temetőkápolna kegyképe is, melyet az újjáépített kápolnában helyeztek el. A 18. század végén faluban 17 ház állt 142 lakossal.
Az első katonai felmérés térképén „Dragotin” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Dragotin” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Dragotin” néven 29 házzal, 178 katolikus vallású lakossal találjuk.[4] A 19. század második felében jelentős magyar, német és szlovák lakosság telepedett le ide.
A településnek 1857-ben 125, 1910-ben 326 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 71%-a horvát, 21%-a magyar, 4-4%-a német és szlovák anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a magyar és német lakosság elmenekült a partizánok elől. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakossága horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 254 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 125 | 149 | 161 | 190 | 262 | 326 | 304 | 337 | 358 | 362 | 373 | 340 | 343 | 290 | 274 | 254 |
Nevezetességei
[szerkesztés]A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt temetőkápolnája[7] egyhajós, gótikus épület, szűkebb és alacsonyabb, sokszögzáródású szentéllyel, melyhez később sekrestyét építettek. Már az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék említi, amikor még Szent Jánosnak volt szentelve. A 18. században Bakić püspök idejében a romos épületet újjáépítették, majd többször javították. 1899-ben neogótikus stílusban építették át. A gazdagon díszített homlokzat fölé sokszögű harangtornyot építettek, a homlokzatot pedig félköríves ablaknyílásokkal tagolták. A kápolna belső tere dongaboltozattal fedett, míg az apszist hatszögű, sugár irányú bordázattal látták el.
Kegyképéhez két legenda fűződik. Az első legenda szerint Dragotin és a szomszédos Novi Perkovci falu lakossága templomot akartak építeni a két falu határán fekvő völgyben. A napközben odahordott tégla és építőanyag azonban éjszaka eltűnt és azon a dombon jelent meg ahol a templom ma is áll. Ez az esemény háromszor történt meg. Ekkor a helyiek rájöttek, hogy a Szűzanya a templomot nem a kívánt helyre, hanem a falu fölött emelkedő tisztáson akarja felépíteni. A helyiek szerint még ma is sok téglát lehet találni a két falu között, amely időről időre újjáéleszti a legendát. Fennáll annak a lehetősége, hogy a téglák a török előtti időkből egy korábbi település maradványait jelzik.
A másik legenda magához a kegyképhez kapcsolódik. Eszerint miután Dragotin megszűnt önálló plébánia lenni, a Fájdalmas Szűzanya képét Trnavába vitték, de valamilyen csoda folytán visszatért a helyére a dragotini templomba. Ma is ott található a templomban és sok hívőt vonz. A környékbeli falvakban különösen tisztelik és a Mária-ünnepeken elzarándokolnak hozzá.
Oktatás
[szerkesztés]A településen a trnavai J. Strossmayer általános iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...152. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 64. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1634.
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017. - doktori disszertáció
- Az elemi iskola honlapja (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
