Edgar Pangborn | |
Született | 1909. február 25.[1][2][3][4][5] New York |
Elhunyt | 1976. február 1. (66 évesen)[1][2][4][5] Ulster megye |
Állampolgársága | amerikai |
Szülei | Georgia Wood Pangborn |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Harvard Egyetem |
Kitüntetései | International Fantasy Award (1955) |
Halál oka | cardioplegia |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Edgar Pangborn (New York, 1909. február 25. – Bearsville, 1976. február 1.) amerikai tudományos-fantasztikus, krimi- és történelmi regényíró.
Apja, Harry Levi Pangborn ügyvéd és szótárszerkesztő, anyja, Georgia Wood Pangborn, a kor ismert horror- és misztikus írónője volt. Idősebb nővérével, Mary-vel együtt 1919-ig otthon tanult, ezután a Brooklyn Friends School tanulója lett. 1924-ben, 15 évesen kezdte meg zenei tanulmányait a Harvard Egyetemen, de 1926-ban vizsga nélkül távozott onnan. Ezután a New England Conservatory of Music-ban tanult, de ezt az iskolát sem végezte el, kilépése után felhagyott a zenével, s az irodalommal kezdett foglalkozni.
Első regénye, az A-100: A Mystery Story 1930-ban jelent meg, Bruce Harrison álnév alatt. A következő húsz évben számos története jelent meg különböző magazinokban, mindig álnéven. Három éven át (1939-1942) Maine-ben gazdálkodott, 1942 és 1945 közt a második világháború alatt a Csendes-óceáni hadtéren az Amerikai Hadsereg egyik orvosi alakulatában szolgált.
Az 1950-es évek elején kezdett sci-fi történeteket publikálni, már saját neve alatt. Írásait kor legkiemelkedőbb magazinjai közölték, például a Galaxy Science Fiction, a The Magazine of Fantasy and Science-Fiction és az Ellery Queen's Mystery Magazine. Munkássága segített létrehozni egy új, "humanista" sci-fi irányzatot, s inspirálta az írók következő generációját, köztük Peter S. Beagle-t és Ursula K. Le Guint, akik Pangborn és Theodore Sturgeon munkásságának tulajdonították, hogy lehetséges emberileg hiteles, érzelmes történeteket alkotni a sci-fi és a fantasy keretein belül. Az 1960-as években Pangborn festészettel is foglalkozott, akt- és tájképeket állított ki kiállításokon. Az írást élete végéig folytatta. 2003-ban posztumusz a Cordwainer Smith Rediscovery Award díjat kapta meg.