Elisabeth Altmann-Gottheiner | |
Született | 1874. március 26.[1][2][3][4] Berlin |
Elhunyt | 1930. október 21. (56 évesen)[5][3] Mannheim |
Állampolgársága | német |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Zürichi Egyetem |
A Wikimédia Commons tartalmaz Elisabeth Altmann-Gottheiner témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Elisabeth Altmann-Gottheiner (Berlin, 1874. március 26. – Mannheim, 1930. október 21.) német feminista, nőjogi aktivista, az első női egyetemi tanár Németországban.
Zsidó családból származott, apja Baurat Gottheiner volt. Alapfokú iskolái után gazdasági tanulmányokat folytatott, előbb Londonban majd Berlinben tanult. 1902-ben Zürichben szerzett doktori címet Studien über die Wuppertaler Textil-Industrie und ihre Arbeiter in den letzten 20 Jahren című tanulmányával. 1908-ban a Mannheimi Kereskedelmi Főiskola (Handelshochschule Mannheim) első női előadója volt. Ugyanebben az évben a Bund Deutscher Frauenvereine (BDF) tagja lett, amelyet több alkalommal is képviselt nemzetközi konferenciákon. 1912 és 1924 közt a szövetség pénztárosi tisztét is betöltötte. 1912-től ő adta ki a mozgalom évkönyvét Jahrbuch der Frauenbewegung címmel.
A szintén BDF-tag Alice Bensheimerrel együtt részt vett a Fortschrittliche Volkspartei (Haladó Néppárt) munkájában, mivel azt remélték, hogy a párt támogatni fogja a nők választójogát. Ez végül nem következett be. 1921-ben adta ki Die Berufsaussichten der deutschen Akademikerinnen című munkáját, 1925-ben professzori kinevezést kapott. Tagja és társelnöke volt a Gemeinschaft Deutscher und Oesterreichischer Künstlerinnenvereine aller Kunstgattungen (GEDOK) nonprofit szervezetnek is.
1906-ban férjhez ment Samuel Paul Altmann (1878–1933) közgazdászhoz.
A Mannheimi Egyetem 1996 óta minden évben odaítéli az Elisabeth Altmann Gottheiner-díjat,[6] Mannheim-Käfertalban pedig egy utcát neveztek el róla.[7]