![]() | |||
Enkainid | |||
IUPAC-név | |||
4-Metoxi-N-{2-[2-(1-metil-2-piperidinil)etil]fenil}benzamid | |||
Kémiai azonosítók | |||
CAS-szám | 66778-36-7 | ||
PubChem | 48041 | ||
ChemSpider | 43697 | ||
DrugBank | APRD00613 | ||
KEGG | D07894 | ||
ChEBI | 4788 | ||
ATC kód | C01BC08 | ||
| |||
| |||
InChIKey | PJWPNDMDCLXCOM-UHFFFAOYSA-N | ||
UNII | SY3J0147NB | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C22H28N2O2 | ||
Moláris tömeg | 352,47 g/mol |
Az enkainid (INN: encainide) a szívritmuszavar elleni szerek I.C osztályába tartozó gyógyszer. Ma már ritkán használják.
Az 1960-as években derült ki, hogy a szívinfarktus utáni kamrai extraszisztólék (két szabályos szívdobbanás közötti szabálytalan ütések) hirtelen halálra hajlamosítanak. Az I.C osztályú szereket az extraszisztólék ellen fejlesztették ki.
Bár a szerek az extraszisztólék ellen hatékonynak bizonyultak, a klinikai tapasztalatok azt igazolták, hogy ennek dacára növelik a halálozási arányt. Ma már szívinfarktus után nem is szabad I.C osztályú gyógyszert alkalmazni.
Extraszisztólék egészséges szívizomzatú betegekben is előfordulnak, sőt, elég gyakoriak. 40 éves kor alatt az óránkénti 100, e felett a 200 extraszisztóle még normálisnak tekinthető. Terhelés hatására az extraszisztólék száma nő, különösen annak kezdetén.
Az I.C osztályú szereket csak egészséges szívizomzatú betegeknél alkalmazzák, akiknek az extraszisztólék komoly panaszokat okoznak.
Magyarországon nincs forgalomban enkainid-tartalmú készítmény.