Ferenczy Károly (festő)

Ez a szócikk a festőről szól. Hasonló címmel lásd még: Ferenczy Károly (egyértelműsítő lap).
Ferenczy Károly
Önarckép
Önarckép
SzületettCarl Freund
1862. február 8.[1][2][3][4][5]
Bécs[6]
Elhunyt1917. március 18. (55 évesen)[1][2][5][7][8]
Budapest[6]
Állampolgársága
HázastársaFialka Olga[9]
Gyermekei
Foglalkozása
  • festőművész
  • egyetemi oktató
Iskolái
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (34/2-1-15)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferenczy Károly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Madárdal
Önarckép, 1893

Ferenczy Károly (született Freund) (Bécs, 1862. február 8. – Budapest, 1917. március 18.) magyar festő, a nagybányai művésztelep első nemzedékének kiemelkedő képviselője.

Élete

[szerkesztés]

Bánáti német család sarja: apja Freund Károly földbirtokos volt, a bécsi Magyar Minisztérium magas rangú hivatalnoka, később az Első Erdélyi Vasúttársaság igazgatója. Édesanyja, Graenzenstein Ida nem sokkal Károly születése után meghalt. Bátyja Ferenczy Ferenc idővel a Kereskedelmi Minisztérium osztálytanácsosa és ismert színműíró lett.

Iskolai tanulmányait 1871-ben a pesti pesti piaristáknál kezdte, majd 1873 és 1875 között Sopronban, Laehne Frigyes német tannyelvű, evangélikus magániskolájában folytatta. Budapesten, a Markó utcai Pesti Császári és Királyi Katolikus Főgimnáziumban érettségizett 1880-ban. Budapesten jogot tanult, majd id. Wodianer Albert báró Nyitra-völgyi birtokán egyéves gazdálkodó gyakorlatot szerzett. 1884-ben a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián szerzett mezőgazdász oklevelet. Tanulmányait befejezve a Krassó-Szörény vármegye temesi járásához tartozó, bánsági Gavosdián fekvő családi birtokra tért haza, ahol gazdálkodni kezdett. Érdeklődése itt fordult komolyabban a festészet felé.

Ahogy a művészetek iránti érdeklődése és távoli rokona, Fialka Olga festőnő iránt érzett szerelme mind fontosabbá vált életében, felhagyott a birtok irányításával, ő is elkezdett csak a festészettel foglalkozni. 1884-ben Rómába utaztak tanulmányútra, majd 1885 őszén néhány hónapig Münchenben tanult képzőművészetet. 1885. november 14-én Körmöcbányán feleségül vette Fialka Olgát, és rá nyolc napra megszületett első gyermekük, Ferenczy Valér.

1886-ban magyarosították családnevüket. A Freund nevet édesapjuk kezdeményezésére az egész család egyszerre magyarosította Ferenczyre.[10] Ezután családostól Münchenbe utazott, hogy ott továbbtanuljon, ahol megismerkedett Hollósy Simonnal és Csók Istvánnal. Ezután Nápolyban beiratkozott az ottani Képzőművészeti Akadémiára. 1887–1889 között a párizsi Julian Akadémián tanult tovább. Tanárai Tony Robert-Fleury és William-Adolphe Bouguereau voltak. Hazatérve 1889-ben Szentendrén telepedett le családjával; a közönség a Műcsarnok téli kiállításán ismerhette meg munkásságát. 1890-ben születtek ikergyermekei, Noémi és Béni.

1892-ben visszatért Münchenbe, ahol 1896-ig élt. 1896-ban Hollósy Simonnal, Réti Istvánnal, Thorma Jánossal, Csók Istvánnal Iványi-Grünwald Bélával megalapították a nagybányai művésztelepet. 1902-től a Nagybányai Szabad Festőiskola egyik vezető mestere. Ebben az évben a Műcsarnok téli tárlatán Márciusi est című festményével elnyerte a Lipótvárosi Kaszinó 1000 koronás díját. A képet a müncheni Secession nemzetközi kiállításán is bemutatta.

1903 őszén művészeti magániskolát nyitott Pesten, az Andrássy út 67-ben. Első gyűjteményes kiállításán, a Nemzeti Szalonban nyolcvanhat képet vonultatott fel. Eközben családja a dalmáciai Lussin Grande szigetén élt. Ferenczy 1904 tavaszán és őszén is meglátogatta őket, és tengeri motívumokat festett. A Saint Louis-i világkiállításon Festőnő; Noémi kibontott hajjal című képét bronzéremmel tüntették ki. Festő és modell (műteremben) című, a Műcsarnok téli kiállításán bemutatott képét a magyar állam vásárolta meg.

1905-ben a müncheni Glaspalast IX. nemzetközi kiállítására nevezett képeivel (Fürdés előtt, Október) másodosztályú érmet érdemelt ki. Festő és modell (műteremben) című festményével elnyerte a VI. Velencei biennálé nagy aranyérmét. A Művészet című folyóiratban Meller Simon, a Hazánkban Fülep Lajos elemezte művészetét.

1906-ban a Magyar Királyi Mintarajztanoda tanárává; a tanodában alakrajzot és festést tanított.

1907-ben a Nemzeti Szalon alelnökeként ő rendezte az annak új épületét felavató kiállítást. Az első csoportos kiállításon tizenegy művével szerepelt. A MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) alapító tagjaként 1908-ban Szinyei Merse Pállal és Rippl-Rónai Józseffel hármasban ő szervezte a MIÉNK első kiállítását, amin tíz képével szerepelt. Még abban az évben Londonban, az Earl’s Courtban rendezett magyar kiállításon nyolc művét mutatták be az angol közönségnek.

1909-ben a MIÉNK második kiállításán nyolc képével szerepelt. Ebben az évben szervezte meg Rózsa Miklós a Művészház egyesületet, amelynek vezetőségi tagja lett. Kiállított Münchenben, a Glaspalast X. nemzetközi kiállításán és a VIII. Velencei Biennálén (négy képet:

  • Keresztlevétel
  • Weiner Adolfné arcképe
  • Önarckép (1893)
  • Henyélés

1910-ben a MIÉNK harmadik (utolsó) tárlatán hét képét állította ki, Berlinben, a Secession kurfürstendammi termében rendezett, Magyar Mesterek című kiállításon huszonnégyet. Részt vett a berlini éves nagy, nemzetközi kiállításon is. A Művészházban két kiállításon szerepelt (Bibliai kiállítás, Nemzetközi impresszionista kiállítás), a IX. Velencei Biennálén négy képpel. Ettől az évtől évente forgó rendszerben Réti Istvánnal és Thorma Jánossal hárman vezették felváltva a nagybányai szabadiskolát.

1911-ben a Művészház első tisztújító közgyűlésén az igazgatóság tagjává választották. Október 21-én megalakult a Nagybányai Festők Társasága, aminek ő lett az első elnöke. Rómában a nemzetközi kiállításon öt művét mutatta be. A Műcsarnok téli jubiláris kiállításán Hármas arckép (Testvérek) című munkájával elnyerte a nagy állami aranyérmet.

1912-ben a Művészház éves közgyűlésén lemondott tisztségéről. Ebben az évben ő vezette a nagybányai festőiskolát, és ő rendezte annak jubileumi tárlatát, amin tizennyolc képpel szerepelt.

1913-ban, második gyűjteményes kiállításán 83 művet (festményeket és grafikákat) mutatott be a Műcsarnokban a közelmúlt terméséből. A Glaspalast XI. nemzetközi kiállításán Anya gyermekével című festményével elnyerte a kiállítás nagy aranyérmét.

1914-ben a Műcsarnok tavaszi tárlatán Női akt vörös háttérrel című képét Vaszary Kolos-díjjal jutalmazták. Ő rendezte a XIV. Velencei Biennálé magyar kiállítását; 12 saját képét külön teremben helyezték el. Az első világháború kitörésekor éppen Nagybányán időzött, ahol szeptemberben átvette az iskola vezetését.

1915-ben a Műcsarnok tavaszi tárlatán Pietà című képével elnyerte a Társulat 4000 koronás nagydíját. Krónikus betegsége egyre súlyosbodott; 1914–16-ban egyebek közt Pöstyénben, a sziléziai Lindewiesében, a svájci Leysinben és a szlavóniai Lipikfürdőn kezelték.

1916-ban gyermekeivel közös kiállítása nyílt az Ernst Múzeumban.

1917-ben romló egészsége miatt lemondott a Nagybányai Festők Társaságának elnökségéről. Március 18-án, a Baross utcai klinikán hunyt el.

Leszármazottai

[szerkesztés]

Mindhárom gyereke művész lett:

Emlékezete

[szerkesztés]

A Szépművészeti Múzeumban ravatalozták fel, majd a Kerepesi temetőben helyezték végső nyugalomra. Hagyatéki kiállítását 1918-ban, az Ernst Múzeumban rendezték meg. Síremlékét, amit fia, Béni tervezett, születése 100. évfordulóján, 1962-ben avatták fel.

Munkássága

[szerkesztés]

Ferenczy Károly volt a magyarországi impresszionizmus legjobb mestere. Festészete több szakaszra bontható. Az első korszaka inkább „finom naturalistának” mondható, műveire a leíró ábrázolásmód jellemző. Eleinte zsánertémákat dolgoz fel, dekoratív stíluselemekkel kombinálva. Müncheni korszakában megjelentek a szimbolizmussal és szecesszióval érintkező panteista elemek. Nagybányai éveinek kezdetén monumentális bibliai kompozíciókat festett, képein ekkor már egyre inkább megjelent az impresszionistákra jellemző színgazdagság. A napfény festése kötötte le érdeklődését, ugyanakkor lényeges maradt számára az emberalak és arc kifejezése is. Késői korszakában a posztimpresszionizmus formaproblémái foglalkoztatták.

Műveit már-már beteges önkritikával vizsgálta, egy időben rendszeresen átfestette őket (előfordulnak másfél centis festékréteget magukon hordó vásznai), később egyszerre több példányban, párhuzamosan dolgozott ugyanazon a témán, apró eltérésekkel, hogy módja legyen utólag a legmegfelelőbb verziót kiválasztani. Elégedetlenségének így is több műve áldozatul esett, megsemmisítette őket, illetve gyakran szétszabdalta, így a ma ismert képei gyakran korábbi, nagyobb kompozíciók részletei.

Ferenczy Károly a 20. századi magyar festészet egyik legjelentősebb képviselője. Művészete rendkívül nagy hatással volt, a kortárs és az utána következő festőnemzedékre. Képeit a szentendrei Ferenczy Múzeumban csodálhatjuk meg eredetiben.

Kiállítások

[szerkesztés]
  • Emlékkiállítás, (1922)
  • Gyűjteményes kiállítás, Magyar Nemzeti Galéria (2011–12)

Főbb művei

[szerkesztés]
Izvora ősszel (1909)
Vörös fal (1910)
Október (1903)
  • Esti fürdés (Fürdő ifjak) (1906)
    Ferenczy Károly sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/2-1-15. Ferenczy Béni alkotása
  • Leányok virágokat gondoznak (1889)
  • Esti hangulat lovakkal (1889)
  • Kertészek (1891)
  • Önarckép (1893)
  • Madárdal (1893)
  • Orfeusz (1894)
  • Királyok hódolása (1895)
  • Hegyi beszéd (1896)
  • A háromkirályok (1898)
  • Hazatérő favágók (1899)
  • Józsefet eladják testvérei (1900)
  • Gesztenyefák (1900)
  • Dombtetőn (1901)
  • Nyári reggel (1902)
  • Márciusi est (1902)
  • Fürdőző fiúk (1902)
  • Önarckép (1903)
  • Festőnő (1903)
  • Keresztlevétel (1903)
  • Templom (1903)
  • Október (1903)
  • Napos délelőtt (1905)
  • Gyermekek ponnykon (1905)
  • Nyári nap (1906)
  • A tékozló fiú (1907)
  • Kettős arckép (Noémi és Béni) (1908)
  • Önarckép (1910)
  • A vörös fal IV. (1910)
  • Akt zöld háttérrel (1911)
  • Hármas arckép (1911)
  • Artisták (1913)
  • Női akt vörös háttérrel (1913)
  • Pietà (1913)
  • Női akt korállal (1914)
  • Alvó cigányleány (1915)
  • Cigánylány (1916)

Társasági tagság

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Ferenczy Valér: Ferenczy Károly (Nyugat, Budapest, 1934)
  • Petrovics Elek: Ferenczy Károly (Budapest, 1943)
  • Bernáth Aurél: Ferenczy Károly (A múzsa körül)(Budapest, 1962)
  • Genthon István: Ferenczy Károly; 2., bőv. kiad.; Corvina, Bp., 1979
  • Ölel Carolus. Ferenczy Károly levelezése; szerk. Boros Judit, Kissné Budai Rita; MNG, Bp., 2011 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai) + CD-ROM

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ Karoly Ferenczy (holland nyelven)
  4. ↑ Karoly Ferenczy (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
  5. ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
  6. ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Ференци Карой, 2015. szeptember 28.
  7. ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  8. ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  9. ↑ Union List of Artist Names (angol nyelven), 2017. november 1. (Hozzáférés: 2021. május 21.)
  10. ↑ Ferenczy Károly

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Ferenczy Károly festményei – TerminArtors.com
  • Életrajz
  • Művei
  • Ferenczy Károly képei a MEK lapjain
  • Malonyai Dezső: A fiatalok. Ferenczy Károly, Grünwald Béla, Katona Nándor, Magyar-Mannheimer Gusztáv, Rippl-Rónai József; Lampel, Bp., 1906 (Művészeti könyvtár)
  • Sármány-Parsons Ilona: Ferenczy Károly; Kossuth–MNG, Bp., 2008
  • Ferenczy; képvál., tan. Majoros Valéria Vanília; Corvina, Bp., 2003
  • Ferenczy. Ferenczy Károly (1862–1917) gyűjteményes kiállítása. Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában, 2011. november 30–2012. május 27. / The retrospective exhibition of Károly Ferenczy, 1862–1917. Exhibition at the Hungarian National Gallery, 30 November 2011–27 May 2012; szerk. kiállításrend. Boros Judit, Plesznivy Edit; 2. jav. kiad.; MNG, Bp., 2017 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)