Gottlieb von Jagow | |
1915 körül | |
A Német Birodalom külügyminisztere | |
Hivatali idő 1913. január 11. – 1916. november 22. | |
Uralkodó/ Kancellár | II. Vilmos német császár Theobald von Bethmann-Hollweg |
Előd | Alfred von Kiderlen-Wächter |
Utód | Arthur Zimmermann |
Született | 1863. június 22. Berlin, Németország |
Elhunyt | 1935. január 11. (71 évesen)[1][2] Potsdam[3] |
Foglalkozás |
|
Iskolái | Bonni Egyetem |
Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Gottlieb von Jagow témájú médiaállományokat. |
Gottlieb von Jagow (Berlin, 1863. június 22. – Potsdam, 1935. január 11.) a Német Birodalom külügyminisztere volt az 1913-tól 1916-ig terjedő időszakban. Megjósolta mind Nagy-Britannia, mind az Egyesült Államok belépését az első világháborúba.
Gottlieb von Jagow 1863. június 22-én született Berlinben[4] egy ősi brandenburgi család gyermekeként. Jogi végzettséget szerzett, majd 1895-ben diplomáciai pályára lépett. 1907-től 1909-ig Luxemburgban, 1909-től 1913-ig pedig Olaszországban látott el diplomáciai szolgálatot. 1912-ben segédkezett a Hármas szövetség megújításában. 1913-ban a Német Birodalom külügyminiszterévé nevezték ki.[5]
Meggyőződése volt, hogy az Orosz Birodalommal való háború elkerülhetetlen, azonban nem hitte, hogy 1914 nyara a megfelelő időpont lett volna a német fél számára. Az első világháborút megelőző időben támogatta az Osztrák–Magyar Monarchia politikáját és törekvéseit. Emellett azonban erősíteni kívánta az angol-német kapcsolatokat, ezért elítélte Alfred von Tirpitz tengernagy ambícióit és angolokkal való haditengerészeti rivalizálását. A gyarmati politikát illetően is a megbékélésre törekedett.[5]
Fenti nézetei alapján óvatos, szinte pesszimista tanácsadója volt a kevésbé megfontolt II. Vilmos német császárnak. Angolbarát nézetei hatására, melyet a háború előtti német politikai elit többsége gyakorlatilag elutasított, kifejezésre juttatta azon véleményét, hogy a közvélekedéssel szemben egy kontinentális háború esetén Nagy-Britannia valószínűleg nem tudja majd megőrizni semlegességét. Ennek ellenére szerepe nem volt teljesen egyértelmű a júliusi válság idején.[6]
A válság idején helyeselte Theobald von Bethmann-Hollweg kancellár álláspontját, aki támogatta az Osztrák–Magyar Monarchia Szerbiával szembeni fellépését. Ezt azonban valószínűleg abban a reményben tette, hogy egy együttes, közös fellépéssel elkerülhető lesz egy komolyabb háború, bár tisztában volt azzal, hogy Orosz Birodalommal való összecsapás elkerülhetetlen lesz.[6]
Jagow nem volt militarista beállítottságú. A Schlieffen-tervvel szemben szkeptikus és elutasító volt, mivel az Belgium semlegességének megsértésén alapult. A háború előrehaladtával ellenezte az Alfred von Tirpitz tengerészeti miniszter és tengernagy által képviselt korlátlan tengeralattjáró-háború bevezetését, helyesen megjósolva, hogy az az Egyesült Államok első világháborúba való belépéséhez vezet.[6]
Mikor az I. marne-i csatát követően bebizonyosodott az, hogy Helmuth von Moltke nem tudja megvalósítani a Schlieffen-tervet, Jagow azonnali béketárgyalásokat javasolt. Tirpitz tengernaggyal való ellentéte végül pozíciójának elvesztésébe került 1916 novemberében. A háború után, 1919-ben Ursachen und Ausbruch des Weltkriegs címmel kiadta emlékiratait. További szerepet nem játszott a német politikában.[6] 1935. január 11-én hunyt el Potsdamban.[4]