HMS Orion | |
Hajótípus | Könnyűcirkáló |
Üzemeltető | Brit Királyi Haditengerészet |
Hajóosztály | Leander osztály |
Pályafutása | |
Építő | Vickers Armstrong (Plymouth) |
Építés kezdete | 1931. szeptember 26. |
Vízre bocsátás | 1932. november 24. |
Szolgálatba állítás | 1934. január 18. |
Szolgálat vége | 1947 |
Sorsa | 1949. július 19-én eladták ócskavasnak. |
Általános jellemzők | |
Vízkiszorítás | 7270 t 9740 t (teljesen) |
Hossz | 169 m |
Szélesség | 17 m |
Merülés | 5,8 m |
Sebesség | 32,5 csomó (60 km/h) |
Hatótávolság | 10 600 km 13 csomós sebesség mellett |
Fegyverzet |
|
Repülőgépek | 1 db Supermarine Walrus vagy Fairey Seafox hidroplán |
Páncélzat |
|
Legénység | 550-680 fő |
A Wikimédia Commons tartalmaz HMS Orion témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A HMS Orion a Brit Királyi Haditengerészet egyik Leander osztályú könnyűcirkálója volt, mely a második világháború alatt is szolgált.
Az Oriont az angliai Plymouth-ban lévő Devonport Dockyard hajógyárban építette a brit Vickers Armstrong hajógyártó vállalat.
A hajó hadrendbe állítására 1934. január 18-án került sor. A hajó először a Honi Flottában teljesített szolgálatot, de később, 1937-ben áthelyezték a haditengerészet egyik amerikai állomására, ahol a 8. cirkáló raj (8th Cruiser Squadron) tagjává vált. Az Orion volt az a hajó, mely a kanadai kormányzó, John Buchan hamvait visszaszállította Angliába 1940 februárjában.
1940 júniusában a cirkálót áthelyezték a Földközi-tengerre, és ez a hajó lett a 7. cirkálóraj (7th Cruiser Squadron) zászlóshajója. Az Orion részt vett többek közt a líbiai Bardia városában lévő olasz erőd ágyúzásában, valamint a Punta Stiló-i tengeri csatában. 1940 hátralévő hónapjaiban az Orion is részt vett a máltai konvojok kísérésében, valamint a Görögországba tartó csapatok szállításában. 1941 elején a cirkáló az Égei-tengeren tartózkodott, így részt tudott venni a Matapan-foki csatában is, 1941 márciusában.
1941. május 29-én, a krétai csata közbeni evakuálás közben a hajó súlyosan megrongálódott egy bombatalálat következtében. Legénységének számos tagja életét vesztette. A sérülést követően a hajót a dél-afrikai Simonstownba szállították, ahol kisebb javításokat végeztek rajta. A komolyabb javításokhoz a hajót átszállították az Amerikai Egyesült Államokbeli Mare Island Naval Shipyard hajógyárba.
Az Orion 1943-ban tért vissza a Földközi-tengerre. Ezúttal a 15. cirkálóraj (15th Cruiser Squadron) tagja lett. A HMS Orion segített a szicíliai partraszállásban, más néven a Husky hadműveletben is. A cirkáló a háború hátralévő részét szintén a Földközi-tengeren töltötte, de 1944 júniusában segítette a normandiai partraszállást is, ahol egyes állítások szerint az Orion ágyúi adták le az első lövéseket.
Az Orion 1947-ben fejezte be pályafutását, miután 1949. július 19-én eladták Arnott Youngnak ócskavasként, aki 1949 augusztusában bontotta szét a hajót.