The Beatles I Am the Walrus | ||||
Kislemez a(z) Magical Mystery Tour albumról | ||||
B-oldal | Hello, Goodbye | |||
Megjelent | 1967. november 24. (UK, kislemez) 1967. november 27. (US, kislemez) 1967. december 8. (UK, középlemez) 1967. november 27. (US, album) | |||
Felvételek | 1967. szeptember 5., 6., 27., 28., 29. | |||
Stílus | pszichedelikus rock | |||
Nyelv | angol | |||
Hossz | 4:36 | |||
Kiadó | Parlophone (UK) Capitol Records (US) | |||
Szerző | Lennon–McCartney | |||
Producer | George Martin | |||
The Beatles-kronológia | ||||
| ||||
A(z) Magical Mystery Tour album dalai | ||||
| ||||
Az I Am the Walrus a The Beatles együttes kislemeze az 1967-es Magical Mystery Tour albumról, valamint dupla középlemezről (A-oldalán a Hello, Goodbye-jal). A dal szerzője John Lennon.
Szövege kábítószer-fogyasztás hatására született. A szöveghez az inspirációt az ácsról és rozmárról szóló, Lewis Carroll Alice Csodaországban című művében található vers adta.[1] A szövegben utalás van Smokey Robinson 1965-ös Ooo Baby Baby című dalára ("I'm crying"). Valamint további utalás van Lennon elemi iskolai időszakából ismert mondókából, amit Pete Shottonnal sokat ismételgetett. Ez a mondóka sora ("Yellow matter custard, green slop pie/All mixed with the dead dog's eye") át lett fogalmazva ("Yellow matter custard, dripping from a dead dog's eye").[2]
A szöveg nagy része halandzsa, amire egy rajongói levél hatott, amiben azt írták, hogy a Quarry Bank High School egyik diákja a tanárával Beatles dalok szövegét elemezteti.[3]
A dalt az együttes kilenc nappal menedzserük, Brian Epstein halálát követően kezdte el rögzíteni.[4] Szeptember 5-én és 6-án felénekelték a dalt. Lennon elektromos zongorán és mellotronon játszott, a többiek a szokásos hangszereiken. Három héttel később, szeptember 27-én került sor a nagyzenekari kíséret felvételére. A zenekarban 8 hegedű, 4 cselló és három kürt szólal meg. Ezenkívül a The Mike Sammes Singers énekegyüttes (6 fiú és 6 lány alkotta kórus) valamint további 16 ember énekelte fel a szimfonikus háttér rögzítésére.[5] Emellett George Martin a dal aláfestéseként egy rádiófelvételt is hozzákevert, ami Shakespeare Lear Király című művének rádiójáték adaptációja volt (annak 4. felvonás, 6. színe hallható).[6]
A dalt a kritikusok értetlenkedve fogadták és a slágeristákon se szerepelt jó helyeken (56. lett az amerikai kislemezlistán[7]). Valamint a BBC be is tiltotta egy időre a dalt a pornographic priestess és a knickers szavak használata miatt.[8]
Ian MacDonal szerint:[9]