Jacques Bergier

Jacques Bergier
Született1912. augusztus 8.[1][2][3][4][5]
Odessza[6]
Elhunyt1978. november 22. (66 évesen)[7]
Párizs 20. kerülete[8][7]
Állampolgársága
Foglalkozása
  • újságíró
  • vegyészmérnök
  • ufológus
  • fordító
  • kém
  • kémikus
  • irodalomkritikus
  • sci-fi író
  • író
  • francia ellenálló
  • publicista
IskoláiScience Faculty of Paris
Kitüntetéseia francia Becsületrend lovagja (1945. november 2.)
Halál okaagyvérzés
SírhelyeVallauris old cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Bergier témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jacques Bergier, feltételezett születési neve: Jakov Mihajlovics Berger (Odessza, 1912. augusztus 21. – Párizs, 1978. november 23.) francia-orosz író, újságíró, vegyészmérnök.

Élete

[szerkesztés]

Apja, Mihail Berger egy zsidó nagykereskedő volt. Anyja, Etlia Krzeminiecka részt vett az 1917-es októberi orosz forradalomban. Je ne suis pas une légende című önéletrajzában említi, hogy egyik nagybátyja csodarabbi volt, ő maga unokatestvére George Gamow atomfizikusnak és egy bizonyos Anatolijnak, aki a II. Miklós orosz cárt kivégző osztag tagja volt. Rendkívül tehetséges gyermek volt, önéletrajzában említi, hogy már két évesen újságot olvasott, s négy évesen könnyedén olvasott oroszul, franciául és héberül. Gyorsolvasó volt (élete végéig napi 4-10 könyvet olvasott el). Iskolába sosem járt, de volt magántanára.

1920-ban az oroszországi polgárháború miatt anyja szülőföldjére, az északnyugat-ukrajnai Kremenyecbe menekült a család. Itt egy talmudiskolába járt, s a Kabbalát tanulmányozta, emellett matematikát, fizikát, németet és angolt tanult. Mindent elolvasott, ami könyvhöz hozzáfért, de a kedvenc olvasmánya a sci-fi volt.

A család 1925-ben költözött Franciaországba, itt a Lycée Saint-Louis tanulója lett, majd a Sorbonne-on matematikát, alkalmazott és általános kémiát hallgatott, ezután a École Nationale Supérieure de Chimie-re került, ahol vegyészmérnöki diplomát szerzett. 1934 és 1939 közt a neves francia atomfizikus André Helbronner asszisztense volt, akit a háború végén a Gestapo ölt meg.

Walter Lang szerint Fulcanelli Bergiert kereste meg egy Helbronnernek szánt üzenettel, amely az atomfegyverek lehetséges használatáról szólt. A találkozóra 1937 júniusában került sor a Gas Board párizsi laboratóriumában.[9] A második világháború, illetve Franciaország német megszállása alatt Bergier a lyoni Réseau Marco Polo-nál dolgozott, amely egy Charles de Gaulle londoni támogatóival kapcsolatban álló ellenállási hálózat volt. 1944 márciusától 1945 májusáig Bergier-t a mauthauseni koncentrációs táborban tartották fogva.

Munkássága

[szerkesztés]

1954-ben Párizsban találkozott Louis Pauwels íróval és szerkesztővel. Később közösen írták meg Le Matin des Magiciens (A mágusok hajnala) című munkát, amely 1960-ban jelent meg. A kötet neo-szürrealisztikus megközelítésben foglalkozik az újkori történelemmel, s középpontjában a titkos társaságok állítólagos politikai befolyása áll. Megpróbálja összekapcsolni az alkímiát a modern magfizikával, azt állítva, hogy a korai alkimisták sokkal többet értettek az atomok működéséhez, mint amennyit ma nekik tulajdonítanak. A mű az ifjúság körében igen népszerű volt az 1960-as és az 1970-es években. 1963-ban Rollo Myers elkészítette az angol fordítást is The Dawn of Magic címmel (Amerikában 1968-ban The Morning of the Magicians címmel került az olvasók elé). A könyv számos további kutatást inspirált, például a nácizmus és az okkultizmus közti összefüggések területén. Kultikus klasszikussá vált, amelyre mindmáig gyakran hivatkoznak az összeesküvés-elméletek rajongói, valamint a pszeudohistória és az okkult tudományok iránt érdeklődők.

Pauwels és Bergier két további esszékötetben működött együtt, ezek az Impossible Possibilities és a The Eternal Man voltak. Közösen szerkesztették a Planète című ezoterikával foglalkozó lapot. Bergier a földön kívüli élet lehetőségei iránt is érdeklődött. 1970-ben jelentette meg Les extra-terrestres dans l'Histoire című kötetét.

Magyarul megjelent művei

[szerkesztés]
  • Louis Pauwels–Jacques Bergier: Mágusok hajnala. Bevezetés a fantasztikus realizmusba; ford. Szoboszlai András; Móra, Bp., 1989 ISBN 9631165809
  • Ipari kémkedés; ford. Gergely Pál; Kossuth, Bp., 1974 ISBN 9630900394
  • A csillag, amely elpusztította a dinoszauruszokat (tanulmány, Galaktika 23., 1977; utánközlés: UFO-k és elsüllyedt világok, antológia, Móra kiadó, 1988, ISBN 9631163342)
  • A zöld gyermekek (tanulmány, Galaktika 23., 1977)
  • Az 5-ös szám tizenhárom misztériuma (tanulmány, Galaktika 112., 1990)
  • Daidalosz birodalma (Louis Pauwels-szel közösen, Galaktika 119., 1990)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  3. ↑ ISFDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ NooSFere (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  7. ↑ a b születési anyakönyvi kivonat
  8. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  9. ↑ Powell, Neil Alchemy, the Ancient Science, p. 53, Aldus Books Ltd, London, 1976 SBN 490 00346 X

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jacques Bergier című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.