Julian Fałat | |
![]() | |
1904-ben | |
Született | 1853. július 30.[1][2][3][4][5] Tulyholove |
Elhunyt | 1929. július 9. (75 évesen)[2][4][5][6][7] Bystra[8] |
Állampolgársága | lengyel |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | rektor (1900–1909, Krakkói Képzőművészeti Akadémia) |
Iskolái | |
Kitüntetései |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Julian Fałat témájú médiaállományokat. | |
Julian Fałat (1853. július 30. – Bystra, 1929. július 19.) lengyel festő. Az egyik legtermékenyebb lengyel akvarellfestő és az ország egyik legkiválóbb tájképfestője, a legjobb lengyel impresszionisták egyike. 1895 és 1909 között a Krakkói Képzőművészeti Akadémia rektora.
Önállóan, a családja és ösztöndíj nélkül szerzett művészi végzettséget. Többek között Lembergben tanult, majd a przemyśli gimnáziumban érettségizett. 1869-től Władysław Łuszczkiewicznél tanult a Krakkói Képzőművészeti Akadémián, majd a Müncheni Képzőművészeti Akadémián folytatta a tanulmányait. 1885-ben több európai és ázsiai utazást követően Fałat tanulmánygyűjteményt állított össze utazásairól, amelyek később hasznosak lettek műalkotásai fejlesztése során. A festészetére jellemző témák a lengyel tájképek, vadászjelenetek, portrék, utazásairól készült tanulmányok. 1886-ban elfogadta II. Vilmos német császár felkérését, hogy udvari festőként szolgáljon Berlinben.
A berlini, müncheni és bécsi kiállításokon érmet nyert. 1895 áprilisában a Krakkói Képzőművészeti Akadémia igazgatója lett, ahol megreformálta az oktatást. Megalakult a Tájtudományi Tanszék, amelyet Jan Stanisławski vett át. A „Sztuka” Lengyel Művészek Társaságának egyik alapítója volt.
1900-ban feleségül vette az olasz Maria Luiza Comello Stuckenfeldot, akitől három gyermeke született: Helena, Kazimierz és Lucjan. Gyakran járt Zakopanéba, munkáiban hegyvidéki tájak jelentek meg. 1902-ben villát épített műteremmel Bystrában, 1910-ben pedig, miután lemondott a Képzőművészeti Akadémia rektori posztjáról, végleg itt telepedett le. 1919. január 27-én önként jelentkezett a lengyel hadseregbe. A függetlenség visszaszerzése után bekapcsolódott a lengyel kulturális élet újjáépítésébe. 1919 és 1922 között Toruńban élt, ahol házat vásárolt.
Lakása Toruń kulturális életének központja lett. Az ország művészei, diplomatái és a kulturális élet kiválóságai gyűltek össze nála. Fia, Lucjan halála után házát a Pomerániai Gyermekgondozó Társaságnak adományozta. Társalapítója és első elöljárója (elnöke) lett a Művészszövetségnek. Más fontos kezdeményezéseknek is részese volt, mint a Pomerániai Zenei Társaság és a Zenei Konzervatórium, Képzőművészet Baráti Társaság tevékenysége. Részt vett a városi képviselő-testület ülésein, amikor kulturális ügyeket tárgyaltak, tiszteletbeli bizottságok tagja volt, felhatalmazásával támogatott különféle társadalmi akciókat. Tájképeket festett a Visztula folyó mentén és Toruń környékén. Élete végéig a Konfraternitás elöljárója maradt, és állandó kapcsolatot tartott fenn Toruń-nal. Ezután Antoni Ponikowski miniszter kabinetjének művészeti osztályának igazgatója volt. Élete végén 1925-ben Krakkóban és Varsóban rendezett retrospektív kiállításokat.
1929. július 9-én halt meg Bystra Śląskában, a bystrai temetőben lévő családi sírba temették.[9]