Jörg Demus | |
![]() | |
Jörg Demus impresszáriójával, Manfred Jahnnal 2016-ban | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Jörg Wolfgang Demus[1] |
Született | 1928. december 2.[2][3][4][5][6] Sankt Pölten[7] |
Származás | osztrák |
Elhunyt | 2019. április 16. (90 évesen)[8][9][2][3][4] Bécs |
Sírhely | Bécs |
Szülei | Otto Demus Erika Budik |
Iskolái | Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem (1940–1945) |
Pályafutás | |
Műfajok | versenymű, kamarazene, szólódarabok, dal |
Aktív évek | 1943–2018 |
Hangszer | zongora |
Díjak |
|
Tevékenység |
|
Kiadók | Deutsche Grammophon, Marco Polo, Nuova Era |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Jörg Demus témájú médiaállományokat. | |
Jörg Wolfgang Demus (Sankt Pölten, 1928. december 2. – Bécs, 2019. április 16.) osztrák zongoraművész és zeneszerző. Nagyrabecsült művész volt szólistaként és kamarazenészként, valamint dalestek kísérőjeként. Gyüjtője és szakértője volt a régi billentyűs hangszereknek, kollekciójából múzeumot hozott létre.
Édesapja Otto Demus (1902–1990) művészettörténész, édesanyja Erika Demus (szül. Budik, 1896–1975) hegedűművész és -tanár volt. Bátyja, Klaus Demus (1927–) követte apjuk foglalkozását, de költőként is ismert.
Hatévesen kezdett zongorázni tanulni, öt évvel később lett a bécsi zeneakadémia növendéke. Tanárai: Walter Kerschbaumer (zongora), Karl Walter (orgona), Joseph Marx (zeneszerzés), Hans Swarowsky és Josef Krips (karmesterképző) voltak. Még akadémiai növendékként, 1943-ban debütált a Gesellschaft der Musikfreunde Brahms-termében. Végbizonyítványát 1945-ben szerezte meg. Több zongoraverseny első helyezettje volt, 1947-ben a második világháború utáni első bécsié, 1956-ban a rangos bolzanói Ferruccio Busoni-versenyé. Az 1950-es években Arturo Benedetti Michelangeli, Edwin Fischer, Walter Gieseking, Wilhelm Kempff és Yves Nat mesterkurzusain vett részt.
1950-ben indult nemzetközi karrierje egy-egy londoni és zürichi koncerttel. A következő évben Dél-Amerikában turnézott. Nagy siker volt bemutatkozása Párizsban 1953-ban. Az 1956-ban megnyert Busoni-verseny óta a világ élvonalbeli pianistái közé számított. Szólistaként, kamarazenészként, versenyművek megszólaltatójaként, dalestek kísérőjeként (pl. Dietrich Fischer-Dieskauval, Elisabeth Schwarzkopffal) egyaránt ismert volt. Évadonként mintegy százötven koncertet adott. Rendszeresen tartott mesterkurzusokat Európában, az Egyesült Államokban, Japánban, Kínában. Pályafutása 60. évfordulóját egykori debütálása helyén, a bécsi Brahms-teremben adott koncerttel ünnepelte 2013. március 20-án. Utoljára a linzi Brucknerfesten, 90. születésnapja előtt lépett fel Paul Badura-Skodával, akivel együtt indult pályája a második világháború után.
Jelentős gyűjteményre tett szert régi billentyűs hangszerekből. Ezek bemutatására hozta létre a Weyregg am Attersee-i Gahbergen a Museo Cristoforit.
Több elméleti művet írt a zongorajátékról. Zeneszerzőként néhány konzervatív stílusú művet alkotott. Közreadta Johannes Brahms, Frédéric Chopin, Joseph Haydn műveit.