Karl Merkatz | |
2013-ban, az Osztrák Filmdíj átvételekor | |
Született | 1930. november 17.[1][2][3][4] Bécsújhely[5] |
Elhunyt | 2022. december 4. (92 évesen)[6] Irrsdorf[7] |
Állampolgársága | osztrák[8] |
Nemzetisége | osztrák |
Foglalkozása | |
Iskolái | Mozarteum (1955–) |
Kitüntetései |
|
Halál oka | természetes halál |
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1955-2019 |
Tevékenység | színész |
A Wikimédia Commons tartalmaz Karl Merkatz témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Karl Merkatz (Bécsújhely, Alsó-Ausztria, 1930. november 17. – Irrsdorf, Straßwalchen, Salzburg tartomány, 2022. december 4.)[9]) osztrák színpadi és filmszínész, népszínművek rendszeres szereplője („Volksschauspieler”). Legismertebb szerepeiben a „tipikus” osztrák kispolgár és a félrelökött proletár karakterét alakította sikerrel, így a morgolódó Edmund „Mundl“ Sackbauert Reinhard Schwabenitzky rendező Ein echter Wiener geht nicht unter (Egy igazi bécsi nem marad alul) című tévésorozatban, majd az ügyeskedni kényszerülő Karl Bockerer hentesmestert Franz Antel rendező Bockerer filmsorozatában. A Merkatz által alakított proletár karakterek Ausztriában népszerű kultuszfigurává váltak.
Alsó-ausztriai munkáscsaládból származott, édesapja szerszámkészítő szakmunkás, édesanyja szövőnő volt. Először asztalos szakmát szerzett, később Salzburgban, Bécsben és Zürichben színészmesterséget tanult. 1955-ben a Mozarteumban kitüntetéssel letette záróvizsgáit.[10] Sorra kapta színpadi megbízásait a heilbronni Kis Színházban (Kleines Theater), a nürnbergi Városi Színházban (Städtische Bühnen), a salzburgi Tartományi Színházban (Landestheater), a kölni Városi Színházban (Bühnen der Stadt Köln), a hamburgi Német Színházban (Deutsches Schauspielhaus) és Thália Színházban (Thalia Theater Hamburg), a müncheni Kamaraszínpadon (Münchner Kammerspiele), a klagenfurti Városi Színházban (Stadttheater Klagenfurt), és Bécsben, a Józsefvárosi Színházban (Theater in der Josefstadt), a Burgtheaterben, és a Wien-folyó menti Színházban (Theater an der Wien).[10]). Színpadi szerepeinek száma meghaladja a 150-et. Saját kedvencének a Godot-ra várva c. színművet vallotta.[10]
Heilbronnban ismerte meg későbbi feleségét, Martha Metzet, akivel 1956-ban házasodtak össze. A házaspár Salzburg tartományban fekvő Irrsdorf községbe költözött (Straßwalchen mellett). Két leányuk született, Gitta (1958) és Josefine (1962).
Számos színpadi és televíziós szerepe között igen nagy ismertséget és népszerűséget szerzett a proletár villanyszerelő, „Mundl“ Edmund Sackbauer megformálásáért, a négy éven át sugárzott Ein echter Wiener geht nicht unter című tévésorozat állandó főszerepében (1975–1979). A sorozat Ernst Hinterberger 1966-ban kiadott „Salz der Erde” című regényéből készült. A történetek egy bécsi munkáscsalád és környezetének eseményeit dolgozzák fel, ezen túlmutatva a Kreisky-korszak egész bécsi munkásmiliőjét mutatják be, realista eszközökkel, némi társadalomkritikával és szatírával. A filmsorozat szereplői jellegzetes bécsi osztrák dialektusban („weanerisch”) beszélnek, erős szlenget használnak, beszédstílusuk szókimondó, néha trágár. Az „Ein echter Wiener”-sorozat nézettsége Ausztriában meghaladta a korabeli importált amerikai szappanoperák nézettségét. Az 1970-es években Reinhard Schwabenitzky salzburgi író-rendező több filmkomédiájában is szerepelt. Énekesként is fellépett, és néhány hanglemezt is kiadott.
Hasonlóan nagy személyes sikert aratott a Bockerer filmek címszereplőjeként. Franz Antel rendező négy filmből álló eposzt készített Karl Bockerer bécsi hentesmester és családja kalandjairól. A minden hájjal megkent, ügyeskedő, de politikai ügyekben analfabéta Bockerer és barátai a történelem válságos éveit igyekeznek óvatosan manőverezve túlélni és közben még pénzt is próbálnak keresni: a német nácik által megszállt Bécsben (I. rész, 1981); a háború utáni négyhatalmi megszállás alatt (II. rész, 1996); az 1956-os magyarországi forradalom napjaiban (III. rész, 2000); és végül a prágai tavasz idején (IV. rész, 2003). Az első és legsikeresebb Bockerer-film főszerepében nyújtott alakításért Merkatz két díjat is kapott, a Moszkvai Filmfesztivál legjobb színésznek járó díját és a berlini Arany Filmszalag-díjat. (A Bockerer-filmek II. és III. részét Magyarországon „A bécsi Švejk” címmel is vetítették).
2005-től Grillparzer: Ottokár király tündöklése és bukása című színművében Benesch von Diedicz szerepét alakította, az előadás eljutott a Salzburgi Ünnepi Játékokra, és 2005 októberétől a bécsi Burgtheater repertoárján ment. A 2006-os Salzburgi Ünnepi Játékokon Merkatz két szerepet is játszott Hofmannsthal: Akárki (Jedermann) drámájában, az „Úristent” és a „szegény szomszédot”.
Idős korában is sokat dolgozott, szerepelt, csak kilencvenévesen, 2020-ban vonult vissza. 2022 decemberében hunyt el otthonában.[11][12]
Merkatz intenzíven dolgozott az osztrák SOS Mitmensch civil szociális segítő és jogvédő szervezetben. 1999–2001 között a szervezet elnöki tisztségét töltötte be.
2005. szeptember 19-én Henndorf község területén, a B-1 számú országúton, előzés közben Merkatz balesetet okozott, melynek során egy 33 éves motorkerékpáros életét vesztette. 2006 januárjában a salzburgi tartományi bíróság négy hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte.[13]