Kuterevo | |
Közigazgatás | |
Ország | Horvátország |
Megye | Lika-Zengg |
Község | Otocsán |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 53225 |
Körzethívószám | +385 (0)53 |
Népesség | |
Teljes népesség | 385 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 559 m |
Terület | 31,72 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 44° 49′ 31″, k. h. 15° 08′ 27″44.825278°N 15.140833°EKoordináták: é. sz. 44° 49′ 31″, k. h. 15° 08′ 27″44.825278°N 15.140833°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kuterevo témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kuterevo egy kis hegyi falu Horvátországban. Lika-Zengg megyében található, közigazgatásilag Otocsán városához tartozik.
Kuterevo a Velebit-hegység likai vonulatai között egy erdőkkel övezett hosszú völgyben helyezkedik el. Otocsán városától 14 km-re délnyugat irányában található. A település a tengerszint felett 559 méteren, összesen 31,72 km² területen szétszórtan fekszik. Településrészei Burići, Dubrava, Duliba, Grezina, Grič, Jurković Brdo, Klanac, Krč, Podgora, Poljana, Rončev Draga, Šepci, Tisovac, Trsje, Ulica és Varoš.
Kuterevoról az első írásos emlékek 1219-ből származnak. A 16. század folyamán a lakosság nagy része elmenekült az ottomán megszállás elől. 1690-ben kezdett újból benépesedni a település, ugyanis akkor jöttek vissza azok, akik korábban elmenekültek, illetve északról Krajna és Gorski Kotar területéről is érkeztek telepesek, akik a mai napig őrzik a kaj nyelvjárás sajátosságait. Az újonnan érkezettek a letelepítés fejében a török elleni harcokban katonai szolgálatot láttak el. A zenggi kapitányság 1697-es összeírása szerint a faluban 16 ház állt 17 katonai szolgálatra képes lakossal. A fában gazdag területen az itt lakók főként erdészeti munkákból, fáből készített munkaeszközök, használati tárgyak készítésével foglalkoztak, melyeket eladtak, vagy élelmiszerre cseréltek. A falu ma is híres az ittemi fafaragó mesterek termékeiről. A település első templomát 1707-ben építették, mai Kármelhegyi Boldogasszony temploma 1724-ben épült. 1746-ban Kuterevól 26 család élt, egy családra átlagosan 15,8 hold földterület jutott. Plébániáját 1820-ban alapították. 1857-ben 817, 1910-ben 1214 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Lika-Korbava vármegye Otocsáni járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. A falunak 2011-ben 523 lakosa volt.
A 2001-es népszámlálás szerint 634 lakos él 130 háztartásban. A népesség nagy része horvát nemzetiségű római katolikus.
Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
817 | 841 | 841 | 960 | 1.095 | 1.214 | 1.108 | 1.214 | 1.084 | 977 | 935 | 941 | 852 | 808 | 634 | 523 |
A helyi lakosok főképp mezőgazdaságból és állattenyésztésből élnek, de messzi földön híresek a helyi mesteremberek faportékái.
Kuterevó sikeresen megtartotta a népi hagyományokat követő építkezési stílusát illetve a famegmunkálás tradicionális technikáit. Méltán híres a fából készült termékeiről, mint például a településről elnevezett tamburica típusú hangszerről, a Kuterevkáról. Ezen felül a kuterevói famegmunkálás hírnevét öregbítik a helyi mesterek által készített hordók illetve székek.