La Boca | |
Közigazgatás | |
Település | Comuna 4 |
Népesség | |
Teljes népesség | 45 113 fő (2010)[1] |
Népsűrűség | 13 670,61 fő/km² |
Terület | 3,3 km² |
Elhelyezkedése | |
d. sz. 34° 38′ 08″, ny. h. 58° 21′ 53″Koordináták: d. sz. 34° 38′ 08″, ny. h. 58° 21′ 53″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz La Boca témájú médiaállományokat. |
La Boca az egyik legrégebbi kerület az argentin fővárosban, Buenos Airesben. Első lakosai Spanyolországból és Olaszországból, főleg Genovából érkező bevándorlók voltak, akik később a la bocai kikötő raktáraiban dolgoztak. A bevándorló családok megtartották kultúrájukat, és a negyed a mai napig európai jelleget mutat. Napjainkban La Boca főleg rikító színekben pompázó épületeiről, a tangóról és az itt alapított Boca Juniors labdarúgóklubról híres.[2]
La Boca a Riachuelo folyó torkolatánál fekszik (nevét is innen kapta, a boca szó jelentése spanyolul torkolat (vagy száj)), Buenos Aires délkeleti részén. Barracas negyedtől keletre, San Telmótól és Puerto Maderótól pedig délre.
A negyed első lakói 1880 és 1930 között érkeztek, főleg Olaszországból, azon belül is Genovából. La Boca volt Buenos Aires első kikötője, mivel a Riachuelo folyó torkolata biztos védelmet nyújtott az érkező hajóknak. Mivel a terület nagyon mocsaras volt, így a házakat cölöpökre építették. A kikötőben dolgozó munkások a maradék festéket, amivel a hajókat festették, hazavitték, és felhasználták a saját házukon. Egyszerre azonban sosem tudtak annyi festékhez jutni, hogy az az egész házra elég legyen, így minden fal, ajtó, ablak más és más színt kapott. Eredetileg ez alakította ki a la bocai kikötő jellegzetes kinézetét.[3]
1882-ben a negyed lakossága fellázadt, és kikiáltotta a La Boca Köztársaságot. A zendülés hírét hallva, az akkori elnök, Julio Argentino Roca, állítólag személyesen vonult ki seregével és rövid úton leverte a lázadást. La Boca mindig is a radikális politika központja volt Buenos Airesben, 1904-ben itt választották meg az első szocialista kongresszusi képviselőt Alfredo Palacios személyében.[4]
Az argentin válság idején a negyed rengeteg demonstráció színhelye volt.
1884-ben itt alakult az országban először tűzoltóság, ami csak önkéntesekből állt. Argentínában a tűzoltóság a mai napig önkéntes munka, így a tűzoltók nemzeti hősnek számítanak.[5] Szintén itt alapították 1986-ban az első argentin közösségi rádióállomások egyikét.