Mali Ston | |
Mali Ston látképe | |
Közigazgatás | |
Ország | Horvátország |
Megye | Dubrovnik-Neretva |
Község | Ston |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 20230 |
Körzethívószám | (+385) 20 |
Népesség | |
Teljes népesség | 125 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 5 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 42° 51′, k. h. 17° 42′42.850000°N 17.700000°EKoordináták: é. sz. 42° 51′, k. h. 17° 42′42.850000°N 17.700000°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Mali Ston témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Mali Ston falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Stonhoz tartozik.
Dubrovnik városától légvonalban 38, közúton 53 km-re északnyugatra, községközpontjától 1 km-re északkeletre, a Pelješac-félsziget délkeleti részén, a Mali Stoni-csatorna partján, a félszigetet átszelő út mentén, a Bartolimija-hegy lábánál fekszik.
Több birtokos után a 14. század-ban a Pelješac-félsziget a Raguzai Köztársaság része lett, mely 1333-ban vásárolta meg Kotromanić István bosnyák bántól. Ezután egészen a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott. A raguzaiak elgondolása az volt, hogy a Pelješac-félszigetet a bejáratánál egy hosszú védőfallal zárják le a szárazföld felől. A fal két végénél két nagy erőd építését határozták el. A fal déli végében építendő erődöt Stonnak, az északi végében építendő erődöt pedig Mali Stonnak, azaz Kis Stonnak nevezték el. Mali Stont a 14. században alapították a raguzaiak, akik négyszög alakban falat építettek köréje. A védőfal déli oldalán a 14. században kezdődött az öt védőtoronnyal ellátott Koruna erőd építése. Az erődtől húzódott az 1200 méter hosszú nagy fal a szintén a 14. században védelmi céllal, a Mali Ston feletti magaslaton épített Podzvizd erődig. Ennek építése másfél évig tartott és 12 ezer aranydukátba került. Ezt követően 13 év alatt építették fel 5 és fél kilométer hosszú, Stont és Mali Stont összekötő falat, melyet 31 négyszögletes, 10 kerek torony és 7 félköríves bástya erősített. A falat impozáns méretei miatt európai kínai falnak is nevezték. A falak építése 1359-ig tartott és mintegy négyszáz évig szolgálta a félsziget, különösen ez itteni sótelepek, osztriga tenyésztő telepek és Ston városának védelmét. Egyedül a sótelepek évi 15.900 aranydukát jövedelmet hoztak a köztársaságnak. A település központjában épített templom szintén a 14. századból való, 1309-ben kezdték építeni és 1394-ben fejezték be. A malostoni kikötőt a 15. században építették a raguzai régi kikötő mintájára. A kikötő elé a raguzaihoz hasonló hullámtörő gát épült.
1806-ban a térség a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. A településnek 1857-ben 220, 1910-ben 251 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború után lakosságának száma a kivándorlás miatt fokozatosan csökkent. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a 139 lakosa volt. A lakosság régebben főleg halászattal és mezőgazdasággal foglalkozott, ma már főként a turizmusból él.
Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
220 | 0 | 228 | 254 | 261 | 251 | 225 | 238 | 225 | 231 | 202 | 169 | 152 | 152 | 165 | 139 |
A lakosság fő bevételi forrása a turizmus mellett az osztrigatenyésztés, a halászat és a vendéglátás.