Olasz Általános Munkás Konföderáció

Confederazione Generale Italiana del Lavoro
Olasz Általános Munkás Konföderáció
Mottó»Non ti lasciamo solo!« 
(Nem hagyunk téged egyedül!)
Alapítva1944. június 9.
Típusszakszervezeti konföderáció
Tevékenységérdekképviselet
SzékhelyCorso d'Italia 25
00198 Róma, Olaszország
Tagság5.686.210 fő
FőtitkárSusanna Camusso
Működési régióOlaszország
A Confederazione Generale Italiana del Lavoro
Olasz Általános Munkás Konföderáció weboldala

Olasz Általános Munkás Konföderáció (olaszul: Confederazione Generale Italiana del Lavoro, rövidítése: CGIL) Olaszország egyik legjelentősebb szakszervezeti konföderációja. A szakszervezet 1944-ben jött létre a Római Megállapodás (Patto di Roma) értelmében, amikor megállapodtak a szocialisták, kommunisták és kereszténydemokraták, hogy CGdL utódjaként létrehozzák a szakszervezetet. A szakszervezet hagyományosan baloldali szellemiségű. Hosszú ideig az Olasz Kommunista Párthoz állt közel a szakszervezet.

Története

[szerkesztés]

Az elődöt, a CGdL-t a fasizmus alatt betiltották, az utódot a CGIL-t 1944. március 9.-én alapították meg Rómában akkor, amikor még Észak-Olaszországban a Saló-i Köztársasággal fasiszta vezetés alatt állt. A Római Megállapodást Giuseppe DI Vittorio kommunista, Achille Grandi kereszténydemokrata és Emilio Canevari szocialista politikusok írták alá.[1]

Ez a szakszervezet nem politikai elhelyezkedés mentén szerveződött, hanem országos alapon. A szakszervezetet hitet tett a fasizmus elleni harcban illetve az Olasz Ellenállási Mozgalom támogatásában. Így született meg az egységes CGIL, amiből később kivált a kereszténydemokrata CISL és a szocialista szellemiségű UIL.

Háború után

[szerkesztés]

Palmiro Togliatti ellen 1948-ban elkövetett merénylet jó ok volt a CISL és UIL kiválására a konföderációból. A CISL-t Giulio Pastore kereszténydemokrata politikus, szakszervezeti tag vezette.[2] A Negyedik De Gasperi-kormány alatt nőtt a feszültség a konföderáció és a kormány között, azáltal, hogy a konföderáció megjelentette a marxista szellemiségű Minimum Programot. A programban az állam nagyobb gazdasági szerepvállalását sürgették. A kormányzat ezt a kezdeményezést elutasította, mivel ezzel a bruttó nemzeti jövedelem felének megfelelő anyagi erőforrást kellett volna fordítania a kormánynak.[3]

A szakszervezet számos tagját az 1950-es évek elején érte retorzió: az antikommunizmus erősödése miatt számos embert elbocsátottak. XII. Piusz pápa pedig bejelentett a kommunisták kiközösítését és az 1950-es római választáson a Kereszténydemokrata és Olasz Szociális Mozgalom szövetségét támogatta. Mario Scelba kereszténydemokrata párti belügyminiszter utasításba adta a rendőrségnek hogy nyissanak tűzet a kommunista tüntetőknek, 1950-ben 6 CGIL tagú munkást megöltek, 200-at megsebesítettek egy modenai tüntetésen.

Az 1956-os forradalom érzékenyen érintette a konföderációt: Giuseppe Di Vittorio a CGIL elnöke Kommunista Párti tagsága ellenére nyíltan elítélte a Szovjetunió beavatkozását a magyarországi eseményekbe, ezt Palmiro Togliatti elutasította és követelte Di Vittoriótól hogy vonja vissza a szavait. 1958-re a szakszervezeti konföderáció taglétszáma 1 millió fővel csökkent és számos szakszervezeti alkalmazott felmondott.

1968-as tüntetések, Forró ősz

[szerkesztés]

1968-ban a nyugdíjreformmal a CGIL óriási sikert ért el: a munkahelyeken komolyabb tüntetéseket tudtak szervezni a jobb körülményekért. 1968. március 7-én általános sztrájkot hirdetett a CGIL. Mindemellett a Kalifornai Egyetemen kirobbant diáktüntetés a Vietnámi háború ellen átterjedt Franciaországba, NSZK-ba és Olaszországba is. Olaszországban is a diáktüntetések összeértek a munkások tüntetéseivel, melyben jobb béreket, szerződést és emberségesebb munkakörülményeket valamint a jövedelmi egyenlőtlenség megszűntetését követelték.

1968. május 1.-én a Munka ünnepét 1948 óta először együtt ünnepelte a CGIL mellett az ország két legnagyobb szakszervezeti szövetsége: az Olasz Munkás Szakszervezetek Konfödeárciója és az Olasz Munkás Unió . Emellett a CGIL ezévi kongresszusán Livornóban először vett részt ez a két konföderáció.

Agostino Novella elnökségével a CGIL elítélte a prágai tavasz miatt a szovjet csapatok Csehszlovákiába való bevonulását. Valamint megszakította a kapcsolatot a marxista szellemiségű Szakszervezeti Világszövetséggel. Az elégedetlenségi hullám eközben átterjedt az ország déli részére: 1968. december 2-án a rendőrség tüzet nyitott a szicíliai Avolában a munkaszerződés megújításárért tüntetőkre, akik közül 2-en meghaltak. 1969. április 9-én a Campania régióbeli Battipaglia mellett bezártak egy dohánygyárat, ami miatt tüntettek a gyár elbocsátott munkásai: a rendőrség itt is tüzet nyitott a tüntetőkre és egy 19 éves gyári munkás és egy fiatal tanár halt bele a lövésekbe.

Lama elnöksége és Ólomévek

[szerkesztés]

1970-ben Luciano Lama lett az új főtitkár. Lama célja volt hogy a CGIL, a két másik nagy konföderációval a CISL-el és UIL-el egységes fellépéseket tegyen a munkások helyzetének javításáért. A tavaszi nagy tömegtüntetések hatására és a szocialista Giacomo Brodolini munkaügyi miniszter támogatása révén megszavazta a Parlament mindkét háza a "munkás státuszegyezményt".

Az ólomévek alatt a szakszervezet neofasiszták által véghez vitt terrortámadás célpontja volt: 1978. május 28-án Bresciában a Piazza della Loggián tartott a szakszervezet tüntetést, amikor egy kukában elhelyezett bomba robbant fel, megölve 8 ember és megsebesítve 100 embert.

1980-ban a Fiat bejelentette, hogy elbocsátja 14 ezer dolgozóját, 23 ezer dolgozóját pedig kényszer nyugdíjazza. A fémkohászati dolgozók 35 napos munkabeszüntetést hirdettek. Mind a szakszervezet mind az Olasz Kommunista Párt főtitkára Enrico Berlinguer kiállt a munkásokért.

1980-as évek

[szerkesztés]

A konföderáció történelmében 1984-ben keletkezett egy újabb rés: a Craxi-kormány Valentin Napi Rendelet értelmében döntött a kedvezőtlen körülmények miatt a költségek csökkentéséről, a döntést a CISL és UIL támogatta, míg a kommunistákhoz közel álló szakszervezetek ellenezték.

2003-as népszavazás

[szerkesztés]

Az egyetlen szakszervezeti konföderációként a CGIL támogatta a Kommunista Újraalapítás Pártja népszavazási kezdeményezését az Olasz Munkatörvénykönyvének 18. cikkelyét, amely a munkavállalók elbocsátásával szembeni védelme miatt volt fontos.

2014-es tüntetés

[szerkesztés]

2014. október 25.-én a CGIL egész napos sztrájkot hirdetett tiltakozva Matteo Renzi kormányának tervezett munkaügyi reformja és Stefania Giannini oktatási miniszter tervezett iskolareformja ellen, aminek keretében a munkavállalókat könnyebben lehetne elbocsátani és új munkavállalót könnyebben lehetne felvenni. A sztrájk fennakadást okozott a közlekedésben az országban.[4][5]

Főtitkárok

[szerkesztés]

Szakszervezeti ágak

[szerkesztés]
  • FIOM (Federazione Impiegati Operai Metallurgici) : kohászati dolgozók szakszervezete
  • SPI (Sindacato pensionati italiani) : nyugdíjasok szakszervezete
  • FLAI (Federazione lavoratori dell'agro-industria) : mezőgazdasági és élelmiszeripari dolgozók szakszervezete
  • FILLEA (Federazione italiana dei lavoratori del legno, dell'edilizia, industrie affini ed estrattive): Faipari, építőipari és kitermelési ágazati dolgozók szakszervezete
  • FILT (Federazione Italiana Lavoratori Trasporti) : közlekedési dolgozók szakszervezete
  • FILCTEM (Federazione italiana dei lavoratori della chimica, tessili, dell'energia e delle manifatture): vegy- és textilipari, energia szektor dolgozóinak szakszervezete
  • FILCAMS (Federazione italiana lavoratori commercio, albergo, mensa e servizi ): kereskedelmi, szállodai, közétkeztetési és szolgáltatásban dolgozók szakszervezete
  • FISAC (Federazione italiana sindacale lavoratori assicurazione e credito): banki, biztosítási és hitelintézeti dolgozók szakszervezete
  • NIDIL (Nuove identità di lavoro): atipikus dolgozók és segélyből élők szakszervezete
  • SLC (Sindacato lavoratori della comunicazione): postai, telekommunikációs, rádiós és televíziós dolgozók szakszervezete
  • FLC (Federazione lavoratori della conoscenza ): közoktatásban, felnőttképzésben oktató pedagógusok és kutatók szakszervezete
  • FP (Funzione Pubblica): közalkalmazottak szakszervezete

További információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Confederazione Generale Italiana del Lavoro című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Il Patto di Roma. [2017. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 10.)
  2. ↑ Da Giulio Pastore a Raffaele Bonanni, gli otto segretari generali della Cisl. (Hozzáférés: 2017. november 10.)
  3. ↑ IV Governo De Gasperi - 31 maggio 1947 – 23 maggio 1948 (DC - PLI - PSLI - PRI). (Hozzáférés: 2017. november 10.)
  4. ↑ Olaszország - Közlekedési és pedagógus sztrájk. [2017. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 10.)
  5. ↑ Margaret Thatcherhöz hasonlítják a miniszterelnököt. (Hozzáférés: 2017. november 10.)

Források

[szerkesztés]