Shadow Racing Cars

Shadow
Teljes név	Shadow Racing Cars Inc.
Székhely	Silverstone, Egyesült Királyság
Alapító(k)	Don Nichols
Jelentős versenyzők	Jean-Pierre Jarier Alan Jones Tom Pryce Peter Revson
Motorok	Ford, Matra
Gumik	Goodyear
Formula–1-es szereplése
Első verseny	1973-as dél-afrikai nagydíj
Utolsó verseny	1980-as francia nagydíj
Versenyek száma	112
Konstruktőri világbajnoki címek	0
Versenyzői világbajnoki címek	0
Győzelmek	1
Első rajtkockák	3
Leggyorsabb körök	2

A Shadow Racing Cars egy amerikai tulajdonú Formula–1-es csapat volt, de leginkább az Egyesült Királyságban lévő versenypályákat használták tesztelésre.

Története

Az első évek (1971–1972)

A vállalatot Advance Vehicle Systems néven alapította Don Nichols. Az autókat Shadownak (magyarul örökké kísérő) nevezték el. Az új csapat első tervezője Trevor Harris volt, és első autójuk az Mk típusnevet kapta, amelyet George Follmer és Vic Elford kapta meg. Az Mk1-esnek volt egy trükkje, mégpedig az, hogy a szokásosnál jóval kisebb kerekek voltak rajta, így az autó ugyan gyors, viszont nagyon megbízhatatlan volt.

A csapat a következő évben már egész jó eredményeket ért el, mivel Harris terveit lecserélték a Peter Bryan által tervezett Ti22-esre, Jackie Oliver ezzel a típussal lett nyolcadik a CanAm bajnokságon. Az év végére már szponzoruk is volt az Universal Oil Products (UOP) személyében.

A csapat 1974-ben már egyre jobb eredményeket ért el, de a gyári Porsche és McLaren még mérföldekkel előttük járt.

Belépés a Formula–1-be (1973–1974)

1972 vége körül Nichols bejelentette, hogy benevezte a csapatot az 1973-as Formula–1 világbajnokságba az UOP szponzorálásával. Az autókat az a Tony Southgate tervezte, akinek BRM-je az előző évben Jean-Pierre Beltoise-val megnyerte a monacói nagydíjat.

A csapat először az 1973-as dél-afrikai nagydíjon állt rajthoz a DN1 nevű autóval, Jackie Oliverrel és George Follmerrel a volánnál. A soron következő spanyol nagydíjtól Graham Hill is ugyanezzel az autóval versenyzett Embassy Hill néven.

1974-ben a leggmegbízhatóbb pilótákkal mentek, az amerikai Peter Revson és a francia Jean-Pierre Jarier személyében. Revson azonban egy Dél-afrikai teszten halálos balesetet szenvedett, és a helyére előbb Brian Redman, majd Bertil Roos, végül Tom Pryce érkezett.

A csúcson (1975–1977)

Pryce 1975-ben, Watkins Glenben

Az előző autókhoz képest forradalmian új DN5-tel Jean-Pierre Jarier az 1975-ös szezon első két futamán (Argentína és Brazília) megszerezte a pole pozíciót, de a versenyeken mind a két autójuk technikai okok miatt kiesett. A legtöbb Formula–1-es csapatokhoz hasonlóan ugyanazt a 490 LE-s Ford-Cosworth DFV motort használták, mint korábban. Még 1975-ben versenybe állították a DN7-et, amit már egy 550 LE-s Matra V12-es motor hajtott meg. Az DN7-ben hosszabb tengelytávot alkalmaztak, hogy ne vesszen kárba a jóval nagyobb és drágább francia motor ereje. Bár ez a felállás halálra volt ítélve, mivel a Matra motor csak egyszeri használatos volt. A új pilóta, Tom Pryce viszont megmutatta tehetségét, és megnyerte a világbajnokságon kívüli Bajnokok Versenyét.

Két évvel ezután, az 1977-es dél-afrikai nagydíjon Pryce életét vesztette az sportág történetének egyik legszörnyűbb balesetében, amikor az olasz Renzo Zorzi másik Shadowja lángolva állt meg a pálya szélén, és Pryce egy odarohanó pályabírót elgázolt, akinek poroltója agyonütötte a walesit.

Pryce helyét Alan Jones vette át, aki abban az évben az osztrák nagydíjon megnyerte a csapat első Formula–1-es versenyét.

A hanyatlás (1978–1980)

Az utolsó Shadow-ok egyike, a DN9

Miután Jones 1978-ban a Williamshez szerződött, és a személyzet nagy része elhagyta a csapatot, hogy megalapítsák az Arrowst, a Shadow 1980-ban hanyatlásnak indult, amit az is jelzett, hogy a Theodore Racing teljesen lehagyta őket. Végül pénzügyi nehézségek miatt, szezon közben a csapat teljesen feloszlott.

Formula–1-es eredmények

(táblázat értelmezése)

Év	Kasztni	Motor	Gumi	Versenyzők	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	17	Pont	Helyezés
1973	Shadow DN1	Ford V8	G		ARG	BRA	RSA	ESP	BEL	MON	SWE	FRA	GBR	NED	GER	AUT	ITA	CAN	USA			9	8.
				Jackie Oliver			Ret	Ret	Ret	10	Ret	Ret	Ret	Ret	8	Ret	11	3	15
				George Follmer			6	3	Ret	DNS	14	Ret	Ret	10	Ret	Ret	10	17	14
1974	Shadow DN1 Shadow DN3	Ford V8	G		ARG	BRA	RSA	ESP	BEL	MON	SWE	NED	FRA	GBR	GER	AUT	ITA	CAN	USA			7	8.
				Peter Revson	Ret	Ret	DNP
				Brian Redman				7	18	Ret
				Bertil Roos							Ret
				Tom Pryce								Ret	Ret	8	6	Ret	10	Ret	NC
				Jean-Pierre Jarier	Ret	Ret	WD/ DNP	NC	13	3	5	Ret	12	Ret	8	8	Ret	Ret	10
1975	Shadow DN3 Shadow DN5 Shadow DN7	Ford V8 Matra V12	G		ARG	BRA	RSA	ESP	MON	BEL	SWE	NED	FRA	GBR	GER	AUT	ITA	USA				9.5	6.
				Tom Pryce	12	Ret	9	Ret	Ret	6	Ret	6	Ret	Ret	4	3	6	NC
				Jean-Pierre Jarier	DNS	Ret	Ret	4	Ret	Ret	Ret	Ret	8	14	Ret	Ret	Ret	Ret
1976	Shadow DN5 Shadow DN5B Shadow DN8	Ford V8	G		BRA	RSA	USW	ESP	BEL	MON	SWE	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	CAN	USA	JPN		10	8.
				Tom Pryce	3	7	Ret	8	10	7	9	8	4	8	Ret	4	8	11	Ret	Ret
				Jean-Pierre Jarier	Ret	Ret	7	Ret	9	8	12	12	9	11	Ret	10	19	18	10	10
1977	Shadow DN5B Shadow DN8	Ford V8	G		ARG	BRA	RSA	USW	ESP	MON	BEL	SWE	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	USA	CAN	JPN	23	7.
				Tom Pryce	NC	Ret	Ret
				Alan Jones				Ret	Ret	6	5	17	Ret	7	Ret	1	Ret	3	Ret	4	4
				Renzo Zorzi	Ret	6	Ret	Ret	Ret
				Riccardo Patrese						9	Ret		Ret	Ret	10		13	Ret		10	6
				Jackie Oliver								9
				Arturo Merzario												Ret
				Jean-Pierre Jarier															9
1978	Shadow DN8 Snadow DN9	Ford V8	G		ARG	BRA	RSA	USW	MON	BEL	ESP	SWE	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	USA	CAN		6	11.
				Hans-Joachim Stuck	17	Ret	DNQ	DNS	Ret	Ret	Ret	11	11	5	Ret	Ret	Ret	Ret	Ret	Ret
				Clay Regazzoni	15	5	DNQ	10	DNQ	Ret	15	5	Ret	Ret	DNQ	NC	DNQ	NC	14	DNQ
1979	Shadow DN9	Ford V8	G		ARG	BRA	RSA	USW	ESP	BEL	MON	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	CAN	USA			3	10.
				Jan Lammers	Ret	14	Ret	Ret	12	10	DNQ	18	11	10	Ret	Ret	DNQ	9	DNQ
				Elio de Angelis	7	12	Ret	7	Ret	Ret	DNQ	16	12	11	Ret	Ret	Ret	Ret	4
1980	Shadow DN11 Shadow DN12	Ford V8	G		ARG	BRA	RSA	USW	BEL	MON	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	CAN	USA				0	–
				Stefan Johansson	DNQ	DNQ
				Geoff Lees			13	DNQ	DNQ	DNQ	DNQ
				David Kennedy	DNQ	DNQ	DNQ	DNQ	DNQ	DNQ	DNQ

Külső hivatkozások

• Formula–1-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap