Szokolya | |||
A falu műemlék református temploma | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Közép-Magyarország | ||
Vármegye | Pest | ||
Járás | Szobi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Némethné Pintér Csilla (független)[1] | ||
Irányítószám | 2624 | ||
Körzethívószám | 27 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1940 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 30,74 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 59,05 km² | ||
Földrajzi nagytáj | Észak-magyarországi-középhegység[3] | ||
Földrajzi középtáj | Börzsöny[3] | ||
Földrajzi kistáj | Börzsönyi-kismedencék[3] | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 52′ 02″, k. h. 19° 00′ 28″47.867281°N 19.007911°EKoordináták: é. sz. 47° 52′ 02″, k. h. 19° 00′ 28″47.867281°N 19.007911°E | |||
Szokolya weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szokolya témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szokolya (szlovákul: Sokoľa) község Pest vármegyében, a Szobi járásban.
A Dél-Börzsönyben található.
Külterületi településrészei:
A falutól 4 km-re északra, a Börzsöny nyúlványai alatt, a Török-patak (Morgó-patak) völgyében fekszik a kedvelt kiránduló központ, Királyrét.
Királyrét a középkorban a királyok kedvelt vadászhelye volt. Az itteni Vár-hegy tövében kis tó tükre csillog. Itt, e tó partján egykor Mátyás király nejének, Beatrix királynénak fürdőhelye volt.
Később, évszázadok múltán az itteni rétre építette fel kastélyát Sierstoff gróf is, melyben ma kastélyszálló található.
Királyrétet egykor Szokolya-huta néven nevezték, ugyanis az itteni Vasbánya-hegyen vasércbányászat folyt.
Neve szláv eredetű, a szokol (sólyom) szóból származtatják. Az Árpád-korban feltételezhetően a király solymászai éltek itt.
Szokolya és környéke ősidők óta lakott hely volt, melyet a község határában található két földvár fennmaradt maradványai is bizonyítanak. Az egyik a Pap-hegy gerincén, a másik a Királyrét feletti Várhegyen található.
A hagyományok szerint az Árpád-korban már fennálló község lakosságát még Hont vezér telepítette erre a helyre. 1186-ban már említették nevét a korabeli oklevelekben Sokol néven. A települést a királyi udvarban szolgáló solymászok lakhelyének tartották.
A tatárjárás idején a település lakói rejtekhelyül itt pincéket vájtak, ezekből több még ma is megtalálható, közülük némelyik igen terjedelmes.
Egy 1263-ból fennmaradt oklevél szerint IV. Béla király bizonyos Szokol nevű templárius kolostorban békült ki a fiával, Istvánnal, László honti főesperes közbenjárására; azt azonban semmiféle följegyzés nem bizonyítja, hogy ez a Szokol a hontmegyei Szokolya községgel azonos. A falu határában ugyan állt egykor egy kolostor, ez azonban kétségkívül a pálosoké volt, mert ez a szerzetesrend egy időben birtokos volt itt, amit a község régi pálos eredetű temploma is igazol, amely ma a reformátusoké.
A Börzsöny tövében fekvő kis település viharosnak mondható történelme során a fennmaradt adatok alapján többször is gazdát cserélt.
A 14. és 15. században Zsigmond király, majd Albert király is az itteni bányák művelése céljából telepítettek le itt szászokat. Ezt bizonyítja a faluban őrzött 1598-ból fennmaradt pecsét is, amelyen a sárkányölő Szent György lovag alakja látható ezzel a körfelirattal: Sigilum S. Georgii de P(ago) Martnau. Csehországban, Sziléziában, Ostrava és a német határ közelében ma is megtalálható egy Martnau nevű település, melynek jelképe máig Szent György, akit lovon ülve, karddal a kezében ábrázolnak. Talán az ő őseik hozták magukkal régi falujuk jelképeként e pecsétet.
A településen ekkor már több évszázada folyt vasércbányászat és annak feldolgozása (vasolvasztás), amely virágkorát a 18. században, 1778 és 1792 között érte el. A régi, kimerített vasbányák nyomai a falu határában máig láthatók.
A község földesurai a 19. század elején az Esterházy család tagjai voltak, majd az 1900-as évek elején gróf Sierstorpff Henrik és Sándor lett itt a nagyobb birtokos.
A 20. század elején Hont vármegye Szobi járásához tartozott.
1910-ben 1842 lakosából 1793 magyar, 32 német volt. Ebből 566 római katolikus, 1173 református, 48 izraelita volt.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 1810 | 1799 | 1889 | 2012 | 2003 | 1965 | 1940 |
2013 | 2014 | 2018 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,8%-a magyarnak, 0,4% németnek, 0,5% románnak, 0,3% szlováknak, 0,2% ukránnak mondta magát (13,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 34,7%, református 26,9%, evangélikus 1,2%, görögkatolikus 0,4%, felekezeten kívüli 8,3% (23,7% nem nyilatkozott).[13]
2022-ben a lakosság 92,3%-a vallotta magát magyarnak, 0,8% németnek, 0,4% cigánynak, 0,3% szlováknak, 0,2% ukránnak, 0,1-0,1% görögnek, szerbnek és románnak, 3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 25,6% volt római katolikus, 17,3% református, 1,1% evangélikus, 0,4% görög katolikus, 0,3% ortodox, 0,1% izraelita, 4,9% egyéb keresztény, 0,5% egyéb katolikus, 12,9% felekezeten kívüli (36,2% nem válaszolt).[14]
A községben három felekezet van jelen. A faluban élnek reformátusok és katolikusok is, és 1892-től működik egy baptista gyülekezet is.
A községben található a Börzsöny Gyöngye Napköziotthonos Óvoda, valamint a Cseh Péter Általános Iskola. Orvosi rendelő, gyermekorvosi rendelő és gyógyszertár is üzemel. A településen üzemel a Sárkányölő Szent György idősek otthona.
A település díszpolgárai az alábbi személyek:[16]