1870–1872-ben a selmecbányai erdészeti főiskolán tanult. 1877-ig mint erdőmérnök működött. További tanulmányait és tudományos karrierjét Herman Ottó természettudós, Horváth Géza, a Nemzeti Múzeum természettudományi gyűjteményének kurátora és idősb Entz Géza biológus is támogatta. A kolozsvári egyetemen 1880-ban bölcsészdoktori, 1881-ben természetrajz szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Közben a marosvásárhelyi református kollégiumban a természetrajz helyettes tanára volt. 1881 nyarán filoxérabiztos, majd 1882-ben a budapesti filoxéra-kísérleti állomás munkatársa lett. 1883 nyarán az Al-Dunán a kolumbácsi légy tanulmányozása közben új légyfajt fedezett fel, a Thalassomya congregatát. Állattani kutatásait a százlábúakkal folytatta, és a Természettudományi Társaság meg is bízta azok monografikus feldolgozásával, amiben gümőkór miatti korai halála megakadályozta. 1884-ben, közvetlenül halála előtt a kassai gazdasági intézet segédtanárává nevezték ki.
6 éves tudományos pályafutása alatt 57 publikációt írt. 1883-as, Sajátságos érző készülékek a százlábúaknál című közleménye alapján e szervet Tömösváry-szervnek nevezték el.