Vasko Popa | |
Született |
1922. június 29.[1][2][3][4][5] Gerebenc[6] |
Elhunyt | 1991. január 5. (68 évesen)[1][2][3][4][5] Belgrád |
Állampolgársága |
|
Foglalkozása | |
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Belgrád–Újtemető |
Írói pályafutása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Vasko Popa témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Vasko (Vasile) Popa (szerbül: Васко Попа) (Gerebenc, 1922. június 29. – Belgrád, 1991. január 5.) román származású szerb költő. A 20. század legismertebb és legtöbbet fordított jugoszláv költője.[9] Feszes modernista stílusa inkább a francia szürrealizmus,[10] a szerb néphagyományok[10][11] és a két világháború közötti hagyományos szerb költészet hatását viselte,[11] mint a második világháború után Kelet-Európában domináns szocialista realizmusét.[10]
Születésekor a bánsági[11] Gerebenc az újonnan létrejött Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része volt. A második világháború alatt egy partizáncsoport tagjaként harcolt. A háborút után Bécsben és Bukarestben tanult,[10] majd a Belgrádi Egyetem Filozófiai Karán diplomázott 1949-ben.[10][11] Ezt követően szerkesztőként helyezkedett el a fővárosban.
Első nagy versgyűjteményét 1953-ban publikálta Kéreg (Kora) címen. További jelentős művei közé tartozik a Nyughatatlan mező (Nepocin-polje) (1956), a Mellékes ég (Sporedno nebo) (1968), az Uspravna zemlja (1972), a Vučja so (1975 és a szerb népi irodalom Od zlata jabuka címen 1958-ban kiadott antológiája.[10][11]
Verseskötetei 1959-ben jelentek meg először francia, 1960-ban lengyel, 1961-ben német, 1964-ben cseh, 1965-ben román fordításban. 1963-ban Újvidéken egy kétnyelvű, szerb–magyar válogatás jelent meg; az első magyarországi kiadás Weöres Sándor fordításában 1968-ban jelent meg az Európa Könyvkiadónál.[11]