Viganj

Viganj
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségOrebić
Jogállásfalu
Irányítószám20267
Körzethívószám(+385) 20
Népesség
Teljes népesség236 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság7 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 42° 59′ 06″, k. h. 17° 05′ 35″42.985000°N 17.093000°EKoordináták: é. sz. 42° 59′ 06″, k. h. 17° 05′ 35″42.985000°N 17.093000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Viganj témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Viganj falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Orebićhez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Makarskától légvonalban 34 km-re délre, Dubrovnik városától légvonalban 89, közúton 119 km-re északnyugatra, községközpontjától 8 km-re nyugatra, a Pelješac-félsziget nyugati részén, a Sveti Liberan-foktól nyugatra eső területen fekszik. A település régi tengerész hagyományokkal rendelkezik, de található itt gyümölcsös és botanikus kert is ahol gyümölcsöket és más a tengerészek számára hasznos növényeket termesztettek. Viganj felett találhatók Basina, Kovačevići, Kraljevića selo, Šapetino selo, Podac és Dol településrészek. A Sveti Ivan-hegyen, ahol az úttól nem messze kápolna is áll az osztrák-magyar haditengerészet ágyúállásainak maradványai találhatók.

Története

[szerkesztés]

A területén már az őskorban is éltek emberek. Az első itt élő ismert nép az illírek voltak, akik az i. e. 2. évezredben jelennek meg. A magaslatokon épített erődített településeken éltek. Településeik maradványai megtalálhatók a Pelješac-félsziget több pontján is. Az illírek halottaikat kőből rakott halomsírokba temették, melyek általában szintén magaslatokon épültek. Illír halomsírok találhatók a Sveti Ivan-foknál és Gubavicánál. Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. Az elnevezés eredetét illetően nincs hiteles forrás, van azonban egy legenda. Eszerint a Pelješacnak ezen a részén egykor három testvér élt, mindhárman kovácsok voltak. Egy nap elhatározták, hogy megosztoznak. Az első testvér kapta a kovácsházat, ahol tovább élhetett. Róla kapta a nevét a közeli település Kućište. A második testvér kapta a kovácsfújtatót és azután ott lakott a róla elnevezett Viganj településen. A harmadik testvérnek az üllő jutott és a helyet ahol letelepedett ezután róla Nakovanjnak nevezték.

A település a középkorban is mindvégig lakott volt, 14. századtól a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott. Első írásos említése 1336-ban „Vigel”, illetve „Vighen” alakban történt. Ebben az időben a ma Viganjhoz tartozó Basina még jelentősebb település volt, a többi környékbeli település később létesült. A 17. századra Viganj a köztársaság tengeri kereskedelmének egyik fontos központja lett. A század végére a helyi lakosok körében már a hajózás volt a legelterjedtebb foglalkozás. Egymás után épület az új házak is a településen. 1672-ben felépült domonkos kolostor. A kolostor mellett építették fel a Rózsafüzér királynője templomot, melyet 1687-ben szenteltek fel. A kolostor 1909-ig állt fenn, bár már a teljes 19. század folyamán üresen állt. Később a helyiek az épületében nyitották meg a település iskoláját, mely 1947-ig működött. Plébániáját 1761-ben alapították, amikor leválasztották a podgorjei Karmen plébániáról. Kezdetben a plébániához tartozott a szomszédos Kućište is. Viganj 1806-ban a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 563, 1910-ben 414 lakosa volt. A 20. század elején Viganj elveszítette korábbi jelentőségét. Ennek hátterében a gőzhajózás elterjedése állt, mely teljesen háttérbe szorította a vitorlás hajókat. A hajózás megszűnése nagy kivándorlási hullámot indított el, melynek főbb céljai Amerika, Ausztrália és Új Zéland voltak. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 2011-ben a településnek 283 lakosa volt, akik főként a turizmusból éltek.

Népesség

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
563 468 482 471 452 414 369 337 235 285 338 346 317 330 322 283

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Mihály arkangyal tiszteletére szentelt plébániatemploma[4] 1740-ben épült azon a helyen, ahol az eredeti 14. századi templom állt. Története során többször károsította földrengés, tűzvész, illetve az idő vasfoga, de mindig megújították. A legutolsó felújítás 1993-ban kezdődött. A szentélyt Ambroz Testen atya festette ki 1932 és 1934 között.
  • A Rózsafüzér királynője templomot és a mellette létesült domonkos kolostort[5] 1671-ben egy gazdag helyi hajótulajdonos Marko Kstelj építtette. Berendezésének legértékesebb darabja a Szűzanya és a kis Jézus fából faragott szobra. Említésre méltó még az 1571-es lepantói csatát ábrázoló festmény. Ma a kolostorban iskola és étterem működik.
  • A Szent Liberan templom, mely a település keleti részén, a Sveti Liberan-foknál áll a 16. században épült.
  • A Sućuraj-dombon található a település legrégibb templomának a 12. vagy a 13. században épített Szent György templomnak a romja.
  • A basinai Keresztelő Szent János templom 1616-ban épült, 1990-ben kiégett, de azóta felújították.
  • A II. világháborús emlékmű 1956-ban épült.

Sport

[szerkesztés]
  • KVAŠK vízilabdaklub
  • ”Bofor” vízisport és technikai kultúra klub

Híres emberek

[szerkesztés]

Itt született 1515 körül Piali pasa török nagyvezír.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
  3. ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
  4. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6157.
  5. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: RST-0109-1963.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]