Várkesző | |
Közigazgatás | |
Ország | Magyarország |
Régió | Közép-Dunántúl |
Vármegye | Veszprém |
Járás | Pápai |
Jogállás | község |
Polgármester | Ferencz Dezső (független)[1] |
Irányítószám | 8523 |
Körzethívószám | 89 |
Népesség | |
Teljes népesség | 143 fő (2024. jan. 1.)[2] |
Népsűrűség | 23,09 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Terület | 6,41 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 25′ 45″, k. h. 17° 18′ 55″47.429039°N 17.315361°EKoordináták: é. sz. 47° 25′ 45″, k. h. 17° 18′ 55″47.429039°N 17.315361°E | |
Várkesző weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Várkesző témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Várkesző község Veszprém vármegyében, a Pápai járásban.
A Rába folyóhoz közel, Egyházaskeszőtől 2 kilométerre északnyugatra található.
Központján annak főutcájaként a 8412-es út húzódik végig, közigazgatási területét érinti még az Egyházaskeszőtől idáig elnyúló 8407-es út, a Marcaltőre vezető 84 115-ös számú mellékút, valamint két Szany felé vezető út: a 84 123-as számú mellékút és a 8408-as út.
A hazai vasútvonalak közül a települést a Pápa–Csorna-vasútvonal érinti, amelynek egy megállási pontja van itt. Rábahíd megállóhely a község északi határszéle közelében fekszik, a központtól mintegy 2 kilométerre, a folyó túlsó partján; közúti elérését a 8412-es út biztosítja.
Előnevét a Rába folyó partján épült vízivárról kapta, amelynek földbástyaszerű kiemelkedését ma is látni lehet. A vízivárat körülfogta a Rába vize, természetes védővonalat vonva a vár köré. Nevének utótagját többféleképpen értelmezik. Valószínű, hogy a Keszi=Kesző törzsnévből ered.
Várkesző és környéke már az őskorban is lakott hely volt.
Nevét az oklevelek 1361-ben említették először Waryobaggakezu alakban írva, de egyes forrásmunkák szerint Váraljakesző néven is ismert volt. A 15. század közepe óta több írásmóddal is említik az oklevelek: Waryobogyakezew, Simonkezew, Waraskeszeu és Várjobbágykesző.
A település határában már az Árpádok korában vár állt, mely a Rába egyik védőpontja volt. A 14. században a gróf Cseszneky és a banai Zsidó család rendelkeztek itt nagyobb birtokkal, de legjelentősebb birtokosa mindvégig a győri püspökség volt.
Lakosságának többsége 1930-ban földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott. A köves altalajú szántókon gabonaféléket és burgonyát termeltek.
Határában 124 hold erdőt is birtokolt a győri püspökség. Körjegyzősége Egyházaskeszőn volt. A háború előtt lakosainak száma 442 fő, 1960-ban 476, 1970-ben 376 fő volt. 1954-ben csatolták Veszprém megyéhez.
1910-ben 538 magyar lakosa volt. Ebből 528 római katolikus, 10 evangélikus volt.
A 20. század elején Vas vármegye Celldömölki járásához tartozott.
A keszői püspökségi vár már az Árpád-korban a Rába egyik védvonala volt. A vár, vagy valamilyen udvarház létezésének első nyoma 1295-ből származik, mikor Tivadar győri püspök itt, az akkor Keszőnek nevezett (Kezeu alakban írt nevű) településen keltezte egyik oklevelét. Az 1398-ban keltezett oklevél várnagyát említette, tehát ekkor már vár is állt itt. 1403-ban Zsigmond király idején a király ellen lázadó Hédervári János püspöktől foglalták el a királyi csapatok, azonban hamarosan újra visszakerült a püspök kezébe. 1441 tavaszán I. Ulászló király csapatai dunántúli előrenyomulásuk során többek között e várat is megszállták. A vár egészen 1449-ig lengyel származású kapitányok igazgatása alatt állt, ekkor Salánki Ágoston püspök tulajdonába került vissza. 1463-ban Mátyás király egy oklevelében felszólította kapitányait, hogy az okleveleiben név szerint megnevezett nemeseket ne merjék a török elleni hadjáratra kényszeríteni, mert azok Győr, Szombat és Kesző (Kezy) várak őrizetével lettek megbízva.
1560-ban Kesző vára a győri püspökség kezén volt, melyben valószínűleg a török elleni védekezés miatt királyi őrség tanyázott. A 17. század közepe körül a megrongálódott várat Széchenyi György győri püspök javíttatta ki 7000 forintból. 1704. március 25.-én a kapitánya, nemes Foky János (a későbbi Vas vármegyei alispán) volt. Onnan jelentést küldött Károlyi Sándor tábornagynak a környékbeli katonai eseményekről.[3] A vár még állt a kuruc időkben is, de 1795-ben falait a győri püspökség leromboltatta. A vár megmaradt köveit útépítésre használták fel.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 152 | 155 | 149 | 147 | 160 | 156 | 143 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,1%-a magyarnak, 0,6% németnek, 0,6% ukránnak mondta magát (9,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 74,1%, református 1,9%, evangélikus 4,3%, felekezeten kívüli 3,1% (16,7% nem nyilatkozott).[12]
2022-ben a lakosság 83,8%-a vallotta magát magyarnak, 1,3% németnek (16,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 49,4% volt római katolikus, 1,9% református, 1,9% evangélikus, 0,6% egyéb keresztény, 5,6% felekezeten kívüli (40% nem válaszolt).[13]