Pest vármegye délkeleti részén, a Duna-Tisza közében fekszik Ceglédtől 16, Budapesttől 85 kilométerre. Területének egy része a Tisza egykori árterületére esik. Határa nagy kiterjedésű, csaknem 13 ezer hektár; talaja egy kevés homok és szikes kivételével termékeny fekete föld. Tengerszint feletti magassága: 90–100 méter.
Abony központján keresztülhalad a BudapesttőlSzolnokon át Debrecen-Nyíregyháza felé vezető 4-es főút (2005-től 2020-ig: 40-es főút), északi határában pedig elhalad a belterületet elkerülő, s így a várost tehermentesítő M4-es autóút, ezért a fővárosból és az említett városok irányából is ezek a legegyszerűbb megközelítési útvonalai. Keleti határszéle mellett – központjától mintegy 7 kilométer távolságra – található még a 32-es főút végpontja is.
Vasúton történő megközelítését a Budapest–Záhony-vasútvonal teszi lehetővé, amely a város belterületének déli széle közelében húzódik. Több évtizede a vasútnak már csak egy megállási pontja van Abony területén, Abony vasútállomás, amely a 4612-es útból kiágazó és a 4616-os útig vezető 46 315-ös úton érhető el. Régen Paládicspuszta mellett is megállt a vonat, de ez a Paládicspuszta megállóhely1969-ben megszűnt.
Neve a török eredetű magyar Aba:>Ab személynévnek kicsinyítő-becéző képzős származékából keletkezett.[3] A 15–16. században általában Abon, Abony néven fordult elő. 1722: Nagy-Aban, 1750: Nagy-Abany. A 18. század közepétől Nagy-Abony név vált általánossá, 1882: Szolnok- vagy Nagy-Abony. 1888-tól lett véglegesen Abony.[4]
Abony és környéke ősidők óta lakott hely volt, amit az itt talált régészeti leletek is bizonyítanak. Területéről jelentős szarmata leletek: vaskard, lándzsa, sarló, valamint avar kori és honfoglalás kori temető maradványai: aranyozott ővdísz és számos pityke kerültek elő.
A település nevét említő legrégibb írásos emlék 1238-ból maradt fenn. A 13. században Szolnok várához tartozott. A 14. század közepétől a Verzsenyi család birtoka volt. 1450-ben Aban néven szerepelt az írásos forrásokban. 1474-től Magyar Balázs, Magyar Benigna, majd Kinizsi Pál birtoka, majd 1515-ben Werbőczy István kapta királyi adományul. A 16. század közepétől birtokosai Batthyány Ferenc, Angyal Máté és a vázsonykői Horváth család voltak. 1552-ben török fennhatóság alá került. 1597-ben a tatárok teljesen elpusztították.[5]
A 17. század elején kezdett újra benépesülni, de a felszabadító hadjáratok idején ismét teljesen elpusztult. Lakosai Nagykőrösre menekültek. Abony az újratelepülés után több birtokos családé lett, közülük a legnagyobb birtoka a Balogh családnak volt.
1748-ban vásári szabadalmat, mezővárosi rangot kapott. Itteni uradalomból vittek először svájci eredetű borjúkat a vásárokra, az abonyiakat a környéken azóta is „tarkabornyúsoknak” hívják.[6]
A jómódú nemesi származású bojári Vigyázó családnak a sarja bojári Vigyázó József (1756–1806) királyi udvarnok, sokszor volt Bécsben, terjedelmes birtokállománya volt. Második felesége révén vattai Battha Jozefával (1768–1813) kapta az abonyi, tószegi, újkécskei és paládicsi nagybirtokokat. Gyermekük bojári Vigyázó Antal József (1793–1861), királyi tanácsos, akinek feleségétől, nemes Csák Borbálától, született egyetlenegy fiúgyermeke gróf Vigyázó Sándor (1825–1921) kamarás. 1931-re gróf Vigyázó Sándorné báró Podmaniczky Zsuzsanna gyermekei gróf bojári Vigyázó Ferenc (1874–1928) magyar politikus, a felsőház tagja, jogi író, és gróf bojári Vigyázó Sándor (1875-1894) 798 holdas földbirtokkal rendelkezett Abonyban.[7]
Az itt élő Abonyi Lajos író jegyezte le a Kodály Zoltán „Háry János” című dalművében később híressé lett „Sej, Nagyabonyban csak két torony látszik” kezdetű népdalszöveget. A ebben szereplő Nagyabony azonos Abonnyal. Ugyanakkor Szlovákiában, a Csallóközben is található Nagyabony (Veľké Blahovo) nevű település, és a népdal dallama a Csallóközből származik. „Kérdésére közlöm, hogy a dal választására az Arany - Gyulai Népk. Gyűjt. I. kötetében található egyetlen dalszöveg indított, dallamot rá Csallóközből alkalmaztam. A dalszöveg Abonyról van, kétségkívül az alföldi N. Abonyt értik.Azonban, valamint több Abony van az országban, a dalt sem lehet egy helyre rögzíteni, másutt is tudhatták, ha nincs is feljegyezve. Minthogy a magyarság is lényegében egységes, minden tájnyelvi és szokásbeli különbség ellenére” - írja Kodály Zoltán az abonyi falumúzeumban megtalálható levelében.
Háy Gyula drámaíró Született 1900-ban című emlékkötetében többször tesz említést gyermekkoráról, amelyet Abonyban töltött.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,4%-a magyarnak, 3,1% cigánynak, 0,3% németnek, 0,3% románnak mondta magát (15,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 48,7%, református 6,1%, evangélikus 0,1%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 14,7% (29,2% nem nyilatkozott).[17]
2022-ben a lakosság 89,9%-a vallotta magát magyarnak, 2,6% cigánynak, 0,3% románnak, 0,1-0,1% ukránnak, németnek és szerbnek, 1,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 30,3% volt római katolikus, 4,4% református, 0,2% evangélikus, 0,2% görög katolikus, 0,1% ortodox, 1,3% egyéb keresztény, 1,2% egyéb katolikus, 17,4% felekezeten kívüli (44,7% nem válaszolt).[18]
Itt született Balogh Artúr (Abony, 1866. március 18. – Kolozsvár, 1951. március 4.) magyar jogász, egyetemi tanár, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
Itt nőtt fel Major József magyar bajnok triatlonozó, kilencszeres ironman bajnok.
Itt született Varga József (Abony, 1929. december 21. – Budapest, 1981. május 28.) magyar tévébemondó, műsorvezető, kommentátor.
Itt született dr. Lovassy Sándor (Abony, 1855. október 28. – Keszthely, 1946. július 8.) ornitológus, biológus.
Itt született dr. Szántó Ferenc (Abony, 1925. augusztus 31. – Budapest, 1989. március 25.) vegyész, a Szegedi Tudományegyetem professzora, a kolloidkémia tanszék vezetője.1980-ban Buzágh Aladár-díjjal tüntették ki. (Szegedi Tudományegyetem Évfordulós emlékcsarnok). Emléktáblája Abonyban a Munkácsy Mihály út 15. alatti házon található.
Itt született Horváth József tanító, festőművész (1900 – 1970). 1921-ben kezdett el tanítani a Szelei úti iskolában, s ekkor kezdett el rajzolni és festeni is. Több kiállítása volt az országban, többek között Budapesten a Műcsarnokban. Emléktáblája Abonyban a Tószegi út 6. alatti házon található.
↑Kiss Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára, Első, változatlan lenyomat, Akadémiai Kiadó (1997). ISBN 9630545683
↑Hidvégi Lajos. Pusztabokrok, Adatok Cegléd és környéke településtörténetéhez a régészeti, történeti, források és a földrajzi nevek alapján. Cegléd Város Tanácsa (1984). ISBN 9630318237
↑Hidvégi Lajos. Pusztabokrok. Cegléd Város Tanácsa (1984). ISBN 9630318237
↑Hidvégi Lajos. Pusztabokrok, Adatok Cegléd és környéke településtörténetéhez a régészeti, történeti, források és a földrajzi nevek alapján. Cegléd Város Tanácsa, 38. o.. o. (1984). ISBN 9630318237
↑Gergely Pál: A Magyar Tudományos Akadémiára hagyott Vigyázó-vagyon sorsa (A MTAK kiadványai 63. Budapest, 1971)