Balázs Péter | |
A harmadik magyar köztársaság 7. külügyminisztere | |
Hivatali idő 2009. április 16. – 2010. május 29. | |
Előd | Göncz Kinga |
Utód | Martonyi János |
Született | 1941. december 5. (83 éves) Kecskemét |
Párt | pártonkívüli |
Foglalkozás | diplomata, politikus, egyetemi tanár |
Iskolái | Budapesti Corvinus Egyetem (–1963, közgazdaság-tudomány) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Balázs Péter témájú médiaállományokat. |
Balázs Péter (Kecskemét, 1941. december 5. –) magyar közgazdász, diplomata, a Közép-európai Egyetem (CEU) Nemzetközi Tanulmányok és Európai Tanulmányok tanszékének egyetemi tanára. 2004-ben az első Magyarország által delegált biztos volt az Európai Bizottságban. 2009. április 16-ától 2010. május 29-éig a Bajnai-kormány külügyminisztere.
1959-ben érettségizett. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen 1963-ban szerzett közgazdász diplomát. Ezután 1969-ig az Elektroimpex üzletkötője volt, majd először a Külkereskedelmi Minisztériumban dolgozott, majd a Kereskedelmi Minisztérium munkatársa, később osztályvezetője és főosztályvezető-helyettese volt 1982-ig. Ekkor kinevezték Brüsszelbe, az Európai Közösségekhez kereskedelmi tanácsosnak, ahonnan 1987-ben tért haza. Ekkor ismét a Kereskedelmi Minisztériumba került, immár főosztályvezetőként.
2017-ben nyilvánosságra került, hogy brüsszeli kiküldetése alatt az MNVK 2. Csoportfőnökségének ügynöke volt és ilyen minőségében rendszeresen jelentett a kommunista katonai hírszerzés számára.[1] Egy 1983-ban róla készült állambiztonsági jelentés szerint "a katonai társszerv felvette és márciustól intenzíven foglalkoztatja dr. Balázs Péter kereskedelmi tanácsos elvtársat. Ez az intenzitás abban nyilvánul meg, hogy Balázs elvtárs heti 2-3 alkalommal – a házon belül is konspirálva – felkeresi a katonai attasé hivatalt információi átadása céljából."[1] Balázs Péter az ellene felhozott vádakat az ATV Egyenes Beszédének 2017. október 31-i adásában[2] elismerte és úgy kommentálta: "adatokat rendszereztem, jelentettem, a hazámat szolgáltam, annak érdekében, hogy Magyarország közelebb kerüljön a nyugati partnerekhez, elsősorban az európai közösséghez".[3]
A rendszerváltást követően a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma főosztályvezetője lett, majd 1992–93-ban az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára volt.
1993-ban koppenhágai nagykövetté, majd 1997-ben bonni, ill. a német főváros megváltozása után berlini nagykövetté nevezték ki. 2000-ben tért haza, ahol a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem egyetemi tanárává nevezték ki, ahol előtte 1990-től címzetes egyetemi docens volt. Emellett 2000 és 2002 között a Magyar Szocialista Párt integrációs és külpolitikai kabinetjét vezette. 2002 és 2003 között a Külügyminisztérium integrációs és külgazdasági államtitkárságát vezette. Ezután Magyarország Európai Unióhoz kiküldött állandó képviselője volt nagyköveti rangban 2004-ig. Ilyen minőségében az Állandó Képviselők Tanácsa (Coreper) tagja is volt. 2004-ben, Magyarország EU-s csatlakozása után rövid ideig az Európai Bizottság regionális politikával foglalkozó biztosa volt a francia Michel Barnier-val közösen. Hazatérése után a Közép-európai Egyetem, valamint a Budapesti Corvinus Egyetem Európa Tanszékének egyetemi tanára lett. 2005-ben a Magyar Közgazdasági Társaság alelnökévé választották.
2009-ben a Bajnai Gordon miniszterelnök vezette kormányban külügyminiszterré nevezték ki. 2009 júniusában Hillary Clinton amerikai külügyminiszterrel találkozott Washingtonban.
A Magyar Tudományos Akadémia Nemzetközi Gazdasági és Fejlődéstani Bizottságának tagja volt. Egyetemi doktori címet szerzett, majd 1994-ben a közgazdaság-tudományok kandidátusa címet szerzett. 2000-ben habilitált, majd 2003-ban az MTA doktora lett.
2003 és 2007 között a Magyar Lótenyésztő és Lovas Szervezetek Szövetségének elnöke is volt.
Elvált, három feleségétől öt leány- és egy fiúgyermeke született.
Elődje: Göncz Kinga |
Magyarország külügyminisztere
2009. április 16. – 2010. május 29. |
Utódja: Martonyi János |