Basch Gyula | |
![]() | |
Önarckép (1921) | |
Született | 1851. április 9.[1] Pest |
Elhunyt | 1928. január 2. (76 évesen)[1] Baden bei Wien[1] |
Állampolgársága | magyar |
Gyermekei | Basch Andor |
Foglalkozása |
|
Iskolái | École des Beaux-Arts (1873–1874) |
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (Jobb oldali falsírboltok-533)[2] |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Basch Gyula témájú médiaállományokat. | |
Basch Gyula (Pest, 1851. április 9.[3] – Baden, 1928. január 8.) festőművész, Basch Andor festő apja.
Basch Fülöp (1821–1901)[4][5] kereskedelmi tanácsos, földbirtokos, az első budapesti gőzmalom részvénytársaság elnöke és Wodianer Jozefa (1828–1883) fia. A gimnázium elvégzése után a zürichi műszaki főiskolán mérnöki diplomát szerzett (1872). 1873–1874-ben művészeti tanulmányokat folytatott a párizsi École des Beaux-Arts-on (képzőművészeti főiskola). Bár mérnökként is dolgozott, később teljesen a festészetnek adta át magát. 1920-tól Baden bei Wien egyik szanatóriumának lakója volt.
Főleg mint arcképfestő működött, de festett életképeket is, az 1880-as évek novellisztikus fölfogásában. Először a Műcsarnok 1886-iki őszi tárlatán állított ki. Ismertebb életképei: Hapták; Elhagyottan; Kis makacs; Miből éljünk?; Bűnhődés, ez utóbbi a Szépművészeti Múzeumban. A Műcsarnoknak két ízben elnöke volt. 1928-ban a Nemzeti Szalon emlékkiállítást rendezett képeiből.
Felesége Krausz Teréz[6] volt, Krausz Mayer kereskedő, nagyiparos és Lőwy Amália lánya.
Gyermekei: