Dunaszentpál | |||
Római katolikus templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Győr-Moson-Sopron | ||
Járás | Győri | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Rácz Barnabás (független)[1] | ||
Irányítószám | 9175 | ||
Körzethívószám | 96 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 739 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 73,5 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 9,81 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 46′ 33″, k. h. 17° 30′ 15″47.775700°N 17.504169°EKoordináták: é. sz. 47° 46′ 33″, k. h. 17° 30′ 15″47.775700°N 17.504169°E | |||
Dunaszentpál weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Dunaszentpál témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Dunaszentpál község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Győri járásban.
Horvátul két neve létezik a falunak. A horvátkimlei horvátok Sepalnak, a bezenyei horvátok Sempalnak nevezték.[3]
A vármegye keleti részén, a Mosoni-Duna bal partján, annak egyik kanyarulatában, Győrtől mintegy 15 kilométerre északnyugati irányban fekszik. A szigetközi község lakóinak életét a folyó áradásai gyakran megkeserítették, ugyanakkor a rét- és legelőgazdálkodásnak kedvezett, sőt az árvízmentes térszíneken még növénytermesztéssel is foglalkoztak.
Dunaszentpál zsáktelepülés, közúton csak a Győr és Mosonmagyaróvár között húzódó, 1401-es útról (a szigetközi „főútról”) letérve közelíthető meg, a Dunaszeg nyugati szélétől nem messze, a 11+200-as kilométerszelvényénél kiágazó, alig két kilométeres hosszúságú 14 102-es számú mellékúton.[4] A falut Győrrel rendszeres, félórás autóbusz-összeköttetés köti össze.
Az árvizektől védett teraszokon már a honfoglalás óta éltek emberek. Dunaszentpált azonban csak 1391-ben említette először egy oklevél ZENTH PÁL néven, mint a Héderváry grófok birtokát. Elnevezése temploma védőszentjéről származik. Ezután 1443-ban, 1477-ben, 1491-ben, majd 1500-ban is előfordul az elnevezése.
A mohácsi csatavesztés évében a király az itteni birtokokat Bakics Pálnak adományozta. A Bécs felé igyekvő Szulejmán 1529-ben felgyújtotta a település templomát. A Héderváry-uradalom urbáriuma 1554-ben adalékot nyújt a szentpáli mezőgazdálkodásról: eszerint elsősorban rét- és legelőgazdálkodással, erdőgazdálkodással, búza- és rozstermesztéssel, illetve halászattal foglalkozott a lakosság.
A török hódoltság káros hatását a falu lakosságának többször el kellett szenvednie: 1594-ben felgyújtották Szentpált, s 1598-ig török megszállás alatt maradt. A háborús szenvedések miatt nagyon megcsappant a lakosságszám (ezt az 1604-es és az 1619-es jelentések is igazolják), ezért 1656-ban szlovák telepeseket hívtak a településre. A „tótok” a falu északi részén, a Mosoni-Duna közelében telepedtek le. Dunaszentpál északi részét ezért a 17. században „Tótszer”-nek, míg a templom környékét „Magyarszer”-nek hívták. Utoljára 1683-ban vonultak át a török seregek a falun, utána viszonylag békésebb körülmények között éltek a község lakói. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1707-ben Vak Bottyán seregei Dunaszentpálon tanyáztak.
A település legnagyobb birtokosa 1711-ben a Viczay család volt, a 18. század közepére azonban a birtokterületek többsége leányágon visszaszállt a Khuen-Héderváry családra. Bár a 18. század évei több háborút nem hoztak, mégsem teltek a gazdálkodók mindennapjai gondtalanul: 1783-ban és 1789-ben súlyos árvíz vonult végig a falun. Az áradásokat követő kárbecslések és az 1784-es népszámlálás adatai együttesen megerősítik, hogy Dunaszentpálon 7 nemesi, 19 örökös jobbágyi, 19 házas zselléri, s 4 házatlan zsellércsalád élt akkoriban. A napóleoni háborúk idején 1809-ben francia csapatok szállták meg a községet. A későbbiekben visszafelé vonuló franciák állítólag a település közelében egy kiszáradt kapolyakútba dobták a Napóleon által közzétett schönbrunni kiáltványt. Ezt a helyet azóta is Francia-kútnak nevezik.
A 19. század egyrészt a kedvezőbb gazdasági lehetőségek, másrészt a természeti katasztrófák százada volt: 1806-ban, 1831-ben és 1849-ben kolera, 1845-ben pedig tűzvész pusztított a faluban. Nemcsak a túlzottan magas, hanem az alacsony vízállás is okozhat károkat: 1854-ben az aszályos nyár miatt még a hajózás is veszélybe került. A gőzhajózás 1860-ban történő bevezetése kedvezőbb közlekedési helyzetet teremtett, ugyanakkor a hajóvontatásból élők munkáját feleslegessé tette. Az 1850-es népszámláláskor 450 katolikus vallású személy lakta a falut, akik akkoriban búza- és káposztatermesztéssel foglalkoztak. A község határában a tagosítások 1864-ben fejeződtek be. A földművelők helyzetét az 1888-as Duna-szabályozás nagy-mértékben javította, ezután egészen 1954-ig nem volt komoly áradás. Az első világháború 28, míg a második 17 halálos áldozatot követelt a községtől. A második világháború után Dunaszentpál visszanyerte önállóságát (1926-ig Győrzámollyal, 1926-1945 között pedig Dunaszeggel volt közös igazgatás alatt). A földosztáskor 62 család kapott egységesen 600 négyszögöl házhelyet, míg 40 család átlagosan 3 kataszteri hold földet kapott.
Az 1950-es évek kollektivizálási hullámai Dunaszentpált is elérték: 1949. szeptember 19-én megalakult az Egyetértés MGTSZ, s 1953-ra már szövetkezeti faluvá nyilvánították Dunaszentpált. Nagy Imre miniszterelnöksége alatt lelassult a kollektivizálás folyamata, 1956 után azonban még erőteljesebb lett. Az 1954-es árvíz érintette ugyan a falut, de aránylag kevesebb kárt okozott, mint a Szigetköz más településein.
A városokba való beköltözések erőltetését a falu nagyon megsínylette, hiszen 1996-ban mindössze 359-en lakták. A lakosság helyben történő foglalkoztatását az itteni termelőszövetkezet nem tudja biztosítani. Ezért nagyon sokan inkább Győrben vállalnak munkát. Dunaszentpál lakói csaknem teljes egészében római katolikus vallásúak. Templomuk 1847-ben épült, 2010-ben nagy anyagi áldozatvállalással külsőleg teljesen felújították. A község infrastrukturális állapota eléggé elmaradott volt: 1990 után építették ki a vízvezeték hálózatot és a szennyvízelvezető csatornát, néhány évvel később pedig a gázvezetéket is. Örvendetes a kistelepülés gyors fejlődése, bár a pénzügyi nehézségek gátat szabnak a nagyobb beruházásoknak. A községnek azonban így is vannak lehetőségei: a Mosoni-Duna ugyanis vonzza a fürdeni és horgászni vágyó turistákat, akiknek az önkormányzat táborozásra alkalmas helyet jelölt ki. Az áradásoktól mentesített öntéstalajon jó minőségű zöldségféléket és gabonanövényeket lehet termeszteni. A falu alsó tagozatos diákjai a helyi általános iskolában tanulnak, amelyet még az 1960-as évek elején bővítettek, majd 1992-ben felújítottak. Dunaszentpálnak van családi napközije, óvodája, focipályája, könyvtára és kultúrotthona is.
A településen 2003. november 16-án időközi polgármester-választást tartottak,[9] az előző polgármester halála miatt.[15] Bő tíz évvel később, 2014. január 19-én ugyancsak időközi polgármester-választásra kellett sort keríteni Dunaszentpálon,[12] ezúttal lemondás miatt.[16]
2024. október 20-án szintén időközi választást tartottak a községben, mert a 2024. június 9-i választáson újraválasztott[17] polgármester, Csontos Attila alig egy hónappal később, 2024 júliusában – jóval azelőtt, hogy október 1-jén új mandátuma érvénybe lépett volna – elhunyt.[18] A választáson négy jelölt indult, de a győztes egymaga is megszerezte a szavazatok csaknem felét (49,5 %-át).[1]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 723 | 734 | 736 | 716 | 735 | 740 | 739 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,2%-a magyarnak, 0,3% bolgárnak, 0,6% németnek, 0,4% románnak mondta magát (7,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 69,6%, református 1,5%, evangélikus 0,7%, felekezeten kívüli 9,2% (17,9% nem nyilatkozott).[19]