Egercsehi | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Magyarország | ||
Vármegye | Heves | ||
Járás | Egri | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Kovács András (független)[1] | ||
Irányítószám | 3341 | ||
Körzethívószám | 36 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1241 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 123,2 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 10,39 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 03′ 11″, k. h. 20° 15′ 40″48.053000°N 20.261000°EKoordináták: é. sz. 48° 03′ 11″, k. h. 20° 15′ 40″48.053000°N 20.261000°E | |||
Egercsehi weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Egercsehi témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Egercsehi község Heves vármegye Egri járásában.
A vármegye északi részén fekszik, az Ózd–Egercsehi-medencében, a Bükk-vidék területén, a megyeszékhely Egertől 23 kilométerre északra. Közelében ered a Villó-patak. Természetes növényzetét cseres tölgyesek, bükkösök alkotják. A falu jellege szerint részben patak menti, részben út menti település, a községtől keletre dombon álló templommal, északi részén kúriával és tőle különállóan elterülő bányateleppel.
Csak közúton érhető el, legegyszerűbben a 25-ös főúton, mely belterületének a nyugati felén végig is húzódik; keleti felének főutcája a 2510-es út.
Vasútvonal nem érinti, a legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőséget az Eger–Putnok-vasútvonal Szarvaskő megállóhelye kínálja. Egerből autóbuszjárat közlekedik a községbe.
Egercsehit 1285-ben említi először egy oklevél terra Cheh alakban, a Baksa nemzetség birtokában, és ezen a néven maradt egészen 1903-ig. Ekkor vette fel földrajzi helyzetére utaló Eger nevet. 1285-ben Baksa Simon fia, Dénes a Zempléni Vily faluért elcserélte. 1546–1549 között köznemesek birtoka. Eger 1552. évi ostroma idején a törökök elpusztították, és csak 1564-ben kezdett újra benépesülni.
1791. augusztus 23-án villámcsapás miatt az egész község leégett. 1820 körül birtokos lett itt Beniczky Márton, majd Tamás, akitől unokaöccse, Zsigmond örökölte a birtokot, s felépítette a Beniczky-kastélyt. Rajta kívül a 19. század első felében az Eszenyi, Losonczy és Sütő családok is szereztek itt apróbb birtokrészeket.
A 20. század első felében a település profilja teljesen megváltozott a kőszénbányászat megjelenésével. Beniczky György, az akkori földbirtokos nevéhez fűződik a bányaüzem megnyitása, amely Heves vármegye egyetlen mélyművelésű és egyben legnagyobb szénbányája lett, amely Észak-Magyarország egyik legjobb minőségű szenét adta.
A bányát 1990-ben bezárták, ami a környéken lakók munkalehetőségét nagy mértékben csökkentette.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 1346 | 1334 | 1320 | 1281 | 1240 | 1256 | 1241 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[11]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 82,3%-a magyarnak, 8,4% cigánynak, 0,5% németnek mondta magát (17,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 33%, református 3,6%, evangélikus 0,4%, görögkatolikus 0,4%, felekezeten kívüli 26,8% (34,4% nem nyilatkozott).[12]
2022-ben a lakosság 90%-a vallotta magát magyarnak, 4,4% cigánynak, 0,6% németnek, 0,2% szlováknak, 0,2% románnak, 0,1-0,1% szerbnek és lengyelnek, 1,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 21,5% volt római katolikus, 3,1% református, 0,4% evangélikus, 0,2% görög katolikus, 0,1% izraelita, 0,1% ortodox, 3% egyéb keresztény, 6,8% egyéb katolikus, 18,6% felekezeten kívüli (46,2% nem válaszolt).[13]
Tarnalelesz | Bekölce | Mikófalva |
Szentdomonkos | Mónosbél | |
Szúcs | Egerbocs | Szarvaskő |