Final Fantasy IV | |
Fejlesztő | Square |
Kiadó | Square |
Rendező | Szakagucsi Hironobu |
Tervező | Tokita Takasi |
Programozó | Narita Ken |
Művész | Amano Jositaka |
Író | Tokita Takasi, Szakagucsi Hironobu |
Zeneszerző | Uemacu Nobuo |
Sorozat | Final Fantasy |
Platformok | Super NES |
Kiadási dátum | 1991. július 19. |
Műfaj | Szerepjáték |
Játékmódok | Egyjátékos mód,Többjátékos mód |
USK-besorolás | USK 0 |
Adathordozó | digitális letöltés |
A Final Fantasy IV weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Final Fantasy IV témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Final Fantasy IV (ファイナルファンタジー; Hepburn: Fainaru Fantajī Fō ), amelyet Amerikában Final Fantasy II címen hoztak forgalomba (nem összekeverendő az eredeti japán Final Fantasy II-vel) egy szerepjáték, amelyet a Square (jelenleg Square Enix) készített és adott ki a Super Nintendo Entertainment Systemre. 1991-ben jelent meg, és ez a negyedik fő része a Final Fantasy fő sorozatának. A játék Cecil, egy sötét lovag történetét mutatja be ahogy megpróbálja megakadályozni, hogy a varázsló Golbez nagy erejű kristályokhoz jusson és elpusztítsa a Földet. A feladatában gyakran váltakozó társai kísérik. A Final Fantasy IV olyan újításokat mutatott be, melyek meghatározták a Final Fantasy sorozat későbbi részeit, és a szerepjátékokat egészében is. Az itt bemutatott „Active Battle System”-et később öt másik Final Fantasy játékban is használták. A széria többi részeivel ellentétben először itt lettek felruházva a karakterek később nem változtatható kasztokkal.
A Final Fantasy IV-et több más platformra is optimalizálták, különböző változtatásokkal. A játékból egy modernizált verzió is megjelent 3D-s grafikával, amelynek elnevezése szintén Final Fantasy IV, 2007-ben és 2008-ban Nintendo DS-re. A játékot átnevezték külföldi kiadásra Final Fantasy II-nek, mivel az eredeti Final Fantasy II és Final Fantasy III ekkor még nem jelent meg Japánon kívül más országokban. A későbbi lokalizációk, amelyek a Final Fantasy VII (világszerte ugyanazzal a névvel megjelent) után történtek, már az eredeti elnevezést használták.
A karakter vezette cselekmény, az új technológiák alkalmazásának és a kritikusok elismerésének örvendő Nobuo Uematsu által szerzett zenének köszönhetően, a Final Fantasy IV fordulópontként van számon tartva a szériában és a szerepjátékok egészében is. A különböző kiadásokkal együtt ez a játék több mint négymillió példányban kelt el világszerte. Megjelent egy későbbi folytatása is, a Final Fantasy IV: The After Years japán mobiltelefonokra 2008-ban, majd a Wii Shop Channel által világszerte 2009. június 1-jén. 2011-ben mindkét játék, a Final Fantasy IV és az After Years is megjelent Playstation Portable-re, egy Final Fantasy IV: The Complete Collection elnevezésű összeállítás részeként egy új játék mellett, amely a két játék között játszódik: Final Fantasy IV: Interlude. Optimalizációk kerültek még kiadásra a Nintendo DS verzió alapján, iOS rendszerre 2012-ben, Android rendszerre 2013-ban, és Windows rendszerre 2014-ben.
A Final Fantasy IV-ben a játékos a karakterek nagy részét irányítja, és küldetéseket teljesít, hogy a történetben előrelépjen. A karakterek mobilisak, kommunikálnak emberekkel és ellenségekkel egyaránt egy helyszínen, amelynek többféle változata lehet: többek között tornyok, barlangok, erdők. A területek közötti mozgás egy úgynevezett világtérkép segítségével történik. A játékos a városokban feltöltheti az energiáját, felszerelést vásárolhat és nyomokat találhat a következő célállomásról.[1] Ellentétben a világtérképen és dungeonokban (általában egy olyan helyet jelöl, ahol a játékos(ok) a megszokottnál erősebb szörnyekkel, nehezebb körülmények között küzdenek meg értékes jutalmakért – és/vagy éppen a történet előrehaladása érdekében – ; a dungeonon belül egy, vagy több „főellenséggel” (boss) is meg kell küzdeni(ük) a játékos(ok)nak) véletlenszerű időközönként szörnyekkel kell megküzdenie. Harc közben a játékosnak lehetősége van harcolni, mágiát vagy tárgyat (item) használni, visszavonulni, karakter pozíciót váltani, védeni vagy szüneteltetni. Különböző karakterek különböző képességekkel rendelkeznek.[1] A széria ezen részében volt először lehetőség arra, hogy a játékos akár öt különböző karaktert irányíthasson; az ezt megelőző részekben a maximum négy ilyen lehetőség volt a jellemző.
A játszható karakterek és a szörnyek egyaránt rendelkeznek úgynevezett életerővel (hit points – HP), a karakter életereje a fő küzdőképernyő alatt található meg. A támadások leviszik az életerőt addig, amíg már nem marad és vagy a karakter elesik vagy a szörny meghal. Amennyiben az összes karakter elesik, a játékot egy korábbi mentési pontból kell visszaállítani.[1] A játékosnak többféle lehetősége van visszaállítani karaktere életerejét. A városban vásárolt, vagy dungeonokban talált felszerelések által növelhető a szörnyekre mért támadás mértéke, illetve csökkenthető a karakter felé irányuló támadások súlyossága. A játékos választhat, hogy a karakterek egy adott harcban az első sorban vegyenek részt, vagy hátul. Ez az elhelyezés befolyásolja, hogy különböző támadások miképpen és milyen mértékben érik az adott karaktert.[1]
A Final Fantasy IV játékban volt először használatos a Square úgynevezett Active Time Battle (ATM) rendszere, mind a szériát és a szerepjátékokat egészében tekintve. Ennek a rendszernek az a jellemzője, hogy a játékos valós időben tudja irányítani a karakterét és annak tetteit, támadásait.[2][3] Ez a rendszer később több Square játékban is jellemzővé vált.[3]
Minden karakter rendelkezik valamilyen erősséggel és gyengeséggel, például egy főképp mágiát használó karakter gyengébb lehet a támadásokkal szemben. Mint ahogy az a többi Final Fantasy játékra is jellemző, a karakterek új és erősebb képességeket szereznek harci tapasztalataik által. A mágia lehet vagy „fehér mágia”, amely az életerő visszaállításának a képességére utal, vagy „fekete mágia”, amely a karakter támadó mivoltára utal, vagy „megidézés”, amely a szörnyek csatába való hívásának a képességére utal.[1] Egy negyedik típus, a „nindzsucu” egyaránt segítő és támadó típusú mágia, amellyel csupán egy karakter ruházható fel. A mágiát használó karakterek (nyolc a tizenkettőből ilyen) a játék előrehaladtával jutnak hozzá mágikus képességeikhez.[4] A játék kiegyensúlyozott pontszerzési, tárgyszerzési és jutalomszerzési lehetőséggel rendelkezik. Hála a Super NES fejlettebb technológiájának a Final Fantasy IV a széria előző játékaihoz képest jobb grafikával rendelkezik. A játékot a NES Mode 7 technológiája teszi vizuálisan élvezhetőbbé.[5]
A Final Fantasy IV jelentős része a Földön (másnéven Blue Planet)[6] játszódik, amely áll egy felszíni világból (Overworld) amelyet emberek laknak, és egy alvilágból (Underworld), amelyen a törpék élnek. Egy mesterséges hold működteti a bolygót, amelyen a holdlakók laknak. A holdlakók egy olyan faj, amely egy elpusztított világ lakosai voltak, amely világ kisbolygóövvé vált, körbevéve a Blue Planetet. Ezeket a lakosokat egy hold alakú jel jellemzi, amely a homlokukat díszíti. Ők készítették a mesterséges holdat, várva hogy eljöjjön az az idő, amikor az emberekkel együtt élhetnek.[3] Egy másik, természetes hold is fellelhető, bár ide nincs lehetőség ellátogatni a játék során.
A Final Fantasy IV tizenkét játszható karaktert kínál, mind különleges, megváltoztathatatlan karakter kaszttal rendelkezik. A játékos maximum öt, vagy kevesebb karakterrel rendelkezhet a csapatban egy időben. A fő karakter, Cecil Harvey, egy sötét lovag és a Red Wings kapitánya, amely a Baron királyság elit légierejének az egyik egysége. Gyerekkori barátjával Kain Highwinddel, a Dragoons parancsnokával az oldalán szolgálja a királyt. Rosa Farrell egy fehér mágus és íjász, illetve Cecil szerelmének a tárgya. A Red Wings léghajóit Cecil mérnök barátja, Cid Pollendina építette.[3]
Feladata végrehajtása közben találkozik többek között Rydiával, egy fiatal idézővel Mistből; Tellah-val, egy legendás bölccsel; Edward Chris von Muirral, Damcyan hercegével illetve dalnokkal; Yang Fang Leidennel, a Fabul szerzetesek fejével; Palommal és Porommal, egy fehér és egy fekete mágus ikerpárral, Mysidiából; Edward „Edge” Geraldine-el, egy nindzsa herceggel Eblanból; és Fusoyával, aki holdlakók őrzője volt, míg ők aludtak.
Zemus a főellenség a történetben. Az a terve, hogy elpusztítja az embereket és saját népével népesítse be a földet. Terve megvalósításának érdekében felhasználja Golbezt illetve Kaint, hogy aktiválja a Giant of Babilt, ami egy óriási gépezet, amely képes kiirtani a népességet.
Alább a cselekmény részletei következnek! |
A Red Wings megtámadja Mysidia városát, hogy magukévá tegyék a Water Crystalt, majd visszatérnek a Baron királyságba. Mikor Cecil, a Red Wings kapitánya utólag megkérdőjelezi a király indítékait, ő megfosztja Cecilt rangjától és barátjával, Kainnel, a Dragoons kapitányával elküldi, hogy kézbesítsen egy gyűrűt Mist falujába.[7] Ahol is Cecil és Kain döbbenetükre tanúi lesznek annak, ahogy a gyűrűből szörnyek bújnak elő és lerombolják a falut. Az egyetlen túlélő, Rydia, dühében megidéz egy Titan nevű szörnyet. A szörny földrengést idéz elő, aminek a következtében Kain és Cecil elsodródnak egymástól.[8] Később Cecil felébred és egy közeli fogadóba viszi a sérült Rydiát. Baron katonák jönnek a lányért, de Cecil megvédi őt.[9] Rydia csatlakozik Cecilhez.
Kiderül, hogy Rosa, Cecil szerelme követte őt, és betegségben szenved; magas lázzal küzd. Nem sokkal később Cecil és Rydia találkozik Tellah-val, aki a Damcyan kastélyba igyekszik, hogy visszaszerezze szökött lányát, Annát.[10] Viszont Anna meghal, amikor a Red Wings lebombázza a kastélyt. Edward, Anna szerelme és Damcyan hercege elmagyarázza, hogy a Red Wings új parancsnoka, Golbez szándéka ezzel az volt, hogy eltulajdonítsák a Fire Crystalt a Baron királyság számára, úgy ahogy azt tették a Water Crystallal Mysidiából.[11] Tellah elhagyja a csapatot, hogy végbe vihesse bosszúját Golbezen Anna haláláért.[12] Miután Rosa betegségére gyógymódot találnak, a csapat úgy dönt, hogy Fabulba mennek, hogy megvédjék a Wind Crystalt. Itt találkoznak Master Yanggal, harcos szerzetessel a királyság védelmezőinek soraiban, a kristály őrzőjével. A Red Wings támad, és Kain Golbez egyik követőjeként tűnik fel újra. Megtámadja és le is győzi Cecilt; amikor Rosa közbeavatkozik Golbez elrabolja őt és Kain magáévá teszi a kristályt.[13] A Baronba vezető úton a csapat Leviathan által támadás áldozata lesz, aminek a következményében különválnak.
Cecil egyedül ébred Mysidia közelében. Amikor betér a városba, rádöbben hogy annak lakói teljes mértékben megvetik a korábbi városra mért támadása miatt. Mysidia Bölcsétől megtudja, hogy ahhoz hogy legyőzhesse Golbezt meg kell másznia az Ordeals hegyeket és paladinná kell válnia.[14] Mielőtt küldetésére indulna újra találkozik az ikermágusokkal, Palommal és Porommal. A hegyekben találkozik Tellah-val, aki egy tiltott varázslat után kutat, amely elpusztíthatja Golbezt.[15] Félretéve magában a sötétséget Cecil paladinná változik, miközben Tellah rábukkan a tiltott varázslat, a Meteor titkára. Mikor a csapat Baronba ér, találkoznak az amnéziás Yanggal és visszaadják neki az emlékeit. Majd szembeszállnak a királlyal, amikor is megtudják, hogy a királyt eltávolították és Golbez egyik kegyence, Cagnazzo vette át helyét a trónon.[16] Miután legyőzik Cid megérkezik és elviszi őket az egyik léghajójához, az Enterprisehöz. Az úton egy Cagnazzo által kitervelt csapdába esnek, így annak érdekében hogy megmensék Cecilt, Tellah-t, Cidet és Yangot Palom és Porom feláldozzák önmagukat.
A léghajón megjelenik Kain, és követeli, hogy Cecil adja oda az utolsó kristályt Rosa életéért cserébe,[17] amelyet a csapat Edward segítségével szerzett meg. Kain elvezeti őket Zot tornyába, ahol Rosát fogva tartják. A torony tetején Kain elveszi a kristályt és megpróbál megszökni. Tellah, hogy megállítsa őt, használja a tiltott varázslatot, a Meteort és az élete árán megtámadja Golbezt. A varázslat viszont csupán meggyengítette őt, amelynek következtében Kain nem rabja többé az irányításának.[18] Kain segít Cecilnek megmenteni Rosát, aki kiteleportálja a csapatot az összeomló toronyból, Baron városába.
Baronban Kain felfedi, hogy ahhoz, hogy Golbez el tudja érni célját, a hold elérését, még négy föld alatti sötét kristályra is szüksége van.[19] A csapat az alvilágba utazik, ahol éppen a Red Wingssel harcoló törpéket találják. Legyőzik Golbezt, hála Rydia meglepetésszerű előbukkanásának, aki immár egy fiatal nő a Feymarch, Eidolonok hazájában töltött időnek köszönhetően. Viszont végül a csapat nem tudja megakadályozni, hogy Golbez hozzájusson a törpék kristályához. A törpék segítségével Babil tornyába mennek, hogy megszerezzék a kristályokat, amelyeket Golbez itt őriz, de a helyszínen rádöbbennek arra, hogy Golbez áthelyezte őket a torony egy felszíni részébe. Yang feláldozza önmagát, hogy megvédje a törpéket a torony ágyúinak támadásától (bár később kiderül, hogy túlélte). Miután kiszabadulnak egy Golbez által előkészített csapdából, a csapat kimenekül az alvilágból az Enterprise segítségével és Cid önfeláldozásával, amellyel visszazárja a két világ közti átjárót, hogy a Red Wings ne tudja folytatni az üldözésüket.[20] A csapat, immáron Edge-el, Eblan hercegével visszautazik Babil tornyához, hogy visszavegyék a kristályokat. Ahogy elérik a kristályszobát egy újabb csapda áldozatai lesznek, egy ajtón keresztül az alvilágba esnek. Újra találkoznak a törpékkel és megtudják, hogy Cid még él, majd elindulnak, hogy megszerezzék a nyolcadik kristályt mielőtt Golbez magáévá tehetné azt. Amikor hozzájutnak a kristályhoz, Golbez előtűnik és felfedi, hogy Kain még mindig az uralma alatt áll és elveszi a kristályt.[21] Miután tudomást szereznek egy Lunar Whale elnevezésű hajóról, amely az utazókat oda és vissza szállítja a holdra, a csapathoz ismét csatlakozik Cid. A felszínre mennek és felszállnak a Lunar Whale-ra.[22]
A holdon találkoznak Fusoyával, a bölccsel, aki felfedi, hogy Cecil édesapja holdlakó volt.[23] Fusoya azt is elmeséli, hogy egy Zemus nevű holdlakó el akarja pusztítani az életet a Blue Planeten, hogy a holdlakók el tudják foglalni azt, erre használva fel Golbezt, hogy ő megidézzen egy hatalmas robotot, Babil Óriását.[24] A csapat visszatér a Földre és a két világ erőit egyesítve, a halálból visszatért Palommal és Porommal együtt küzd meg az Óriással. Miután elpusztították a robotot, Golbezzel és Kainnal kerülnek szembe, de Fusoya megtöri Zemus irányítását Golbez felett, amelynek köszönhetően Kain ismét szabaddá válik. Cecil megtudja, hogy Golbez a bátyja.[25] Golbez és Fusoya a hold mélyéhez mennek, hogy elpusztítsák Zemust, Cecil csapata követi őket. Itt a csapat szemtanúja lesz annak, ahogyan Golbez és Fusoya megölik Zemust, aki hirtelen felveszi új, feltámadott alakját és Zeromussá válik, amely egy olyan lélek aki Zemus gyűlöletének és haragjának a megtestesülése.[26] A Földön Mysidia Bölcse arra utasítja Cecil társait és barátait, hogy imádkozzanak a csapatért, ezzel biztosítva a Zeromus legyőzéséhez szükséges erőt számukra. A csata után Fusoya és Golbez úgy dönt, hogy elhagyják a Földet.[27] Cecil végül elfogadja az igazságot és elismeri Golbezt bátyjaként, majd búcsút int neki.
Az epilógusban újra összegyűlik a szereplők nagy része, hogy megünnepeljék Cecil és Rosa házasságát és Baron új királlyá és királynőjévé avatását, miközben Kain is látható, amint az Ordeals hegyekben megesküszik rá, hogy vezekelni fog a bűnökért, amiket elkövetett.
Miután befejezték a Final Fantasy III-at 1990-ben, a Square két újabb Final Fantasy játékott tervezett készíteni—egyet, Final Fantasy IV-et Nintendo Entertainment System-re, a másikat, Final Fantasy V-öt pedig a közelgő Super NES-re.[28] Pénzügyi és ütemezési korlátok miatt a Square nem fejezte be végül a NES-re készülő játékot, helyette folytatták SNES-re, átnevezve azt Final Fantasy IV-re. A sorozat alkotója és rendezője, Szakagucsi Hironobu azt nyilatkozta, hogy a NES verzió körülbelül 80%-ban készült el, illetve, hogy voltak olyan ötletek, amelyeket újrafelhasználtak az SNES verzióban.
A Final Fantasy IV volt Tokita Takasi első munkája a Squarenél, mint teljes munkaidős alkalmazott. Ezt megelőzően Tokita színházi színészként szeretett volna karriert építeni, de ennek a munkájának köszönhetően új célja az lett, hogy „kiváló videójáték alkotó” legyen.[29] Eredetileg Tanaka Hiromicsi, a Final Fantasy III fő tervezője is részese volt az alkotómunkának; de mivel Tanaka egy megszakítás nélküli harci rendszert szeretett volna készíteni, amelyben nincs külön harci képernyő és nem menü által irányított; és mivel a Final Fantasy IV nem ebbe, az elképzelése szerinti irányba haladt, fejlesztői csapatot váltott, hogy egy akció szerepjátékon, a Secret of Manán dolgozzon helyette.[30] A Final Fantasy IV fejlesztői csapata 14 embert tartott számon összesen és a játék körülbelül egy év alatt készült el.[31]
A kezdeti ötletek Szakagucsitól származtak, az egész történetet és Baron királyi hadseregének a nevét illetően is.[32][33] Az Active Time Battle (ATB) rendszer, amely által a játékos valós időben tudja irányítani a játékot, Ito Hirojuki ötlete és munkája volt. Egy Formula–1-es versenyt nézve fogant meg benne rendszer ötlete, ahogy nézte, amint a versenyzők különböző sebességgel előzik meg egymást; ez inspirálva arra, hogy létrehozzon egy olyan rendszert, melyben az eltérő karakterek különböző sebesség értékekkel rendelkeznek.[34][35] A rendszer Aoki Kazuhiko, Ito és Macui Akihiko által lett kifejlesztve.[36] A történetet és a pixel artot Tokita biztosította;[37] aki azt nyilatkozta, hogy amennyiben nem dolgozott volna szorgalmasan a projekten, akkor az nem készült volna el. Tokita szerint a Final Fantasy IV az előző három rész erősségeinek a számbavételével készültek el: a Final Fantasy III kasztrendszere, a Final Fantasy II történetközpontúsága és az első részben a négy elemi „főellenség” (boss), mint a „játék szimbólumai”. További inspirációk között tartják számon a Dragon Quest II-t is. A Final Fantasy IV témái a „sötétségből a világosságba menetel”, Cecil által; a rengeteg és különböző szerepek között a családra és a barátságra való fókuszálás; és az az elképzelés, hogy „a nyers erő egyedül nem hatalom”. Tokita úgy érzi, hogy a Final Fantasy IV az első olyan játék a sorozatban, ami igazán különleges, részletesen kidolgozott történettel és karakterekkel rendelkezik.
A játék forgatókönyvének a szövegét az eredetihez képest negyedére kellett csökkenteni a rendszer kapacitása miatt, de Tokita biztosította, hogy csak „fölösleges párbeszédek” legyenek kivágva, a fő történet fontos elemei helyett. A Super Famicom grafikai képességeinek köszönhetően Amano Jositaka karaktertervező sokkal kidolgozottabb karaktereket tudott létrehozni az előző részekhez képest, ezáltal előidézve azt, hogy a karakterek személyiségei már a képekből érezhetővé váltak; emellett a fejlődés mellett Tokita úgy érezte, hogy a csökkentett párbeszéd javított a játék ütemén. Azt elismerte, hogy emellett voltak olyan részei a történetnek, amelyek „homályosak” és „nem mélyrehatóan bemutatottak” egészen a későbbi verziók megjelenéséig. Egy ötlet, amelyet kihagytak, egy dungeon (általában egy olyan helyet jelöl, ahol a játékos(ok) a megszokottnál erősebb szörnyekkel, nehezebb körülmények között küzdenek meg értékes jutalmakért – és/vagy éppen a történet előrehaladása érdekében –; a dungeonon belül egy, vagy több „főellenséggel” (boss) is meg kell küzdeni(ük) a játékos(ok)nak) volt a játék vége fele, ahol a karaktereknek individuálisan kellett előre haladniuk; ez a dungeon csak később, a játék Game Boy Advancere készült verziójában valósult meg, a Lunar Ruins nevet viselve.
A Final Fantasy IV zenéje Uemacu Nobuo, a sorozat állandó zeneszerzője által készült. Uemacu megjegyezte, hogy a zeneszerzés folyamata gyötrelmes volt, sok próbálkozással és sikertelenséggel, amelynek következtében a hangért felelős személyzetnek több éjszakát kellett a Square székházának a padlóján töltenie, hálózsákokban.
A kottáit viccesen úgy írta alá, hogy „hajnali 1:30-kor íródtak, az irodában, természetesen.” [38] A mű nagy sikernek örvendett, az értékelők dicsérték a szerzett darab minőségét, annak ellenére is, hogy kevés médium állt rendelkezésükre. Az egyik szám, a „Theme of Love”, a zenei tanterv részévé vált Japánban.[39] Uemacu a mai napig ad elő bizonyos számokat a Final Fantasy koncertsorozat keretein belül.[40]
Három album jelent meg a Final Fantasy IV zenéivel japánban. Az első, Final Fantasy IV: Original Sound Version, 1991. június 14-én jelent meg és 44 számot tartalmaz a játékból. A második album, Final Fantasy IV: Celtic Moon, 1991. október 24-én jelent meg és válogatott számokat tartalmaz a játékból. A harmadik, Final Fantasy IV Piano Collections, amely zongorára komponált számokból áll, Mori Tosijuki előadásában, 1992. április 21-én jelent meg; ez az album elindította a Piano Collections irányzatot a későbbi játékokra nézve. Több független, de hivatalos engedéllyel rendelkező Final Fantasy IV zene is hangszerelésre került olyan társulatok által, mint például a Project Majestic Mix, amely videójáték zenével foglalkozik.[41] Válogatások szintén megjelennek japán remix albumokon illetve angol remix weboldalakon is.[42]
Mivel a Final Fantasy széria első két része nem volt lokalizálva akkoriban, emiatt a Final Fantasy IV, Final Fantasy II névvel jelent meg, hogy folytatódhasson a sorrend a címeket illetően. Ez az elnevezésmód maradt a norma a Final Fantasy VII észak-amerikai megjelenéséig (a Final Fantasy VI, Final Fantasy III címen való megjelenése után), illetve későbbi Final Fantasy II és Final Fantasy III különböző platformra való kiadásakor is. Ez óta a Final Fantasy II, Final Fantasy IV címen fut.
A Final Fantasy IV angol nyelvű lokalizációja megtartotta érintetlen formában a történetet, a grafikát és az eredeti hangzást, de a fejlesztők nagy mértékben könnyítettek a játék menetén, a kezdő játékosok érdekében. A Square aggódott, hogy a nyugati rajongók nehézségekbe ütköznének a játék bonyolultságát illetően abból kifolyólag, hogy nem játszottak az első két résszel.[43][44] A további változtatások között említésre méltó még az egyértelműen zsidó-keresztény utalások és bizonyos kifogásolható grafikák. Például a „Holy” (szent) elnevezésű képesség a „White” (fehér) nevet kapta, illetve minden imádkozásra utaló dolog megváltoztatásra került; a Tower of Prayers (imádságok tornya) Mysidiában a Tower of Wishes (vágyak tornya) nevet kapta. Halálra való közvetlen utalások is eltávolításra kerültek, bár több karakter is egyértelműen meghal a játék folyamán.[45] A fordítás a Nintendo of America szabványai alapján készült.[46]
Az eredeti Final Fantasy IV több különböző, új verzióban is megjelent. Az első ilyen a Final Fantasy IV Easy Type, amely a játék egy módosított verziója, Japánban a Super Famicomra jelent meg. Ebben a verzióban a támadó képességek erősebbé váltak, illetve a védelmi funkciók bizonyos kiegészítők és páncélzatok esetében növekedtek.[43] Az amerikai kiadás részben az Easy Typeon alapul. Egy PlayStation verzió debütált Japánban, 1997. március 21-én, a Tose optimalizálta, Square adta ki; Kazuhiko Aoki tervezte és rendezte, Fumiaki Fukaya felügyelte és Akihiro Imai volt felelős a gyártásért.[47] Ez a verzió azonos az eredeti játékkal, de apróbb változtatások, amelyeket az Easy Type mutatott be, jelen vannak. A PlayStation verzióban említésre méltó változások többek között a full motion video (videójáték narrációs technika, amely előre elkészített videófájlokat használ fel) nyitó és záró jelenetek, a lehetőség, hogy a cancel gomb lenyomásával a játékos gyorsabban mozogjon a dungeonokban (általában egy olyan helyet jelöl, ahol a játékos(ok) a megszokottnál erősebb szörnyekkel, nehezebb körülmények között küzdenek meg értékes jutalmakért – és/vagy éppen a történet előrehaladása érdekében –; a dungeonon belül egy, vagy több „főellenséggel” (boss) is meg kell küzdeni(ük) a játékos(ok)nak), illetve a „memo” mentés lehetősége, a world mapen (világtérképen) bárhol.[47] 1991. március 11-én ez a verzió Japánban másodjára is kiadásra került, a Final Fantasy Collection csomag részeként, ami szintén magába foglalta a Final Fantasy V és Final Fantasy VI PlayStation verzióit.[48] Ötvenezer limitált kiadású darabja is megjelent a csomagnak, egy Final Fantasy témájú ébresztőórával együtt.[49]
A PlayStation optimalizáció később 2001-ben a Chrono Triggerrel együtt jelent meg Észak-Amerikában, a Final Fantasy Chronicles részeként, illetve a Final Fantasy V-tel 2002-ben Európában és Ausztráliában, a Final Fantasy Anthology részeként.[50] Az angol nyelvű lokalizációk új fordításokkal jelentek meg, de bizonyos szövegrészeket megtartottak az előző lokalizációból Morijama Kaorutól, például ilyen a „You spoony bard!” kifejezés, mivel ezek közönség kedvenccé váltak.[51] Egy új verzió 2002. március 28-án megjelent Japánban a WonderSwan Colorra, kis változtatásokkal a PlayStation verzióhoz képest. A grafikán jelentősen javítottak, több részletet ábrázolva, illetve színárnyalatok használatával.[52]
A Final Fantasy IV ismét optimalizálásra került a Game Boy Advancere és Final Fantasy IV Advance (ファイナルファンタジーIVアドバンス; Hepburn: Fainaru Fantajī Fō Adobansu ) címen jelent meg. Észak-Amerikában, a Nintendo of America által 2005. december 12-én jelent meg; Japánban egy különleges verzió volt elérhető, amely magában foglalt egy limitált kiadású Game Boy Micrót is, amelynek borítóján Cecil és Kain volt látható.[53] A WonderSwan Color verzió alapján a grafikát tovább javították, illetve kisebb változtatások történtek a hangzásban is. A lokalizációs csapat felülvizsgálta az angol nyelvű fordítást, javítva a történet menetén, és helyreállítva hiányzó történet-részleteket, amelyek nem voltak jelen az eredeti játék történetében.[43] A képességek, amelyek törlésre kerültek az eredeti észak-amerikai kiadásban, újra visszakerültek a játékba, míg több képesség új elnevezést kapott, hogy kövessék a japán verzió elnevezési konvencióit, megváltoztatva például a „Bolt2”-t „Thundara”-ra.[45] Egy új dungeont is belehelyeztek, az Ordeals hegyeknél, a Lunar Ruins elnevezésű dungeon, amelyben erős páncélzathoz és erősebb fegyverekhez tudnak jutni a játékosok öt új karakter számára. Ez a dungeon csak a játék befejezésével válik elérhetővé.[43]
A játékot átalakították 3D-s grafikával a Nintendo DS-re, a Final Fantasy széria 20. évfordulójára, és Final Fantasy IV címen jelent meg Japánban, 2007. december 20-án, Észak-Amerikában 2008. július 22-én és Európában 2008. szeptember 5-én.[54] Ez a verzió több olyan új funkcióval gazdagodott, amely nem volt része az eredeti kiadásnak, ilyen például a minijátékok is, és apróbb változtatások az alap játékmenetben. A játékot a Matrix Software fejlesztette, ugyanaz a csapat, akik a Final Fantasy III DS verziójáért is felelősek voltak, és az eredeti fejlesztői csapat által volt felügyelve: Tokita Takasi, mint ügyvezető producer és rendező, Aszano Tomoja, mint rendező és Ito Hirojuki, mint csata dizájner. Animátor Kanada Josinori készítette a cutscenek (olyan jelenet, film, amely a történetben való előrehaladást segíti) storyboardjait (képes forgatókönyv).
A játék eredeti verziója Wii Vitrual Console-ra 2009. augusztus 4-én jelent meg Japánban, majd később a PAL régiókban (a PAL rövidítés a Phase Alternating Line kifejezésből származik és azt a televíziós kiadó területet jelenti, amely lefedi Ázsia, Afrika, Európa, Dél-Amerika és Óceánia jelentős részét; az elnevezés abból ered, hogy ezekben a régiókban a PAL szabvány a hagyományosan használt televíziós szabvány, az ettől különböző NTSC szabvány helyett, amely Japánban és Észak-Amerika jelentős részén használatos) 2010. június 10-én.[55] Egy javított kiadás, az i-mode kompatibilis mobiltelefonokra 2009. október 5-én jelent meg, Japánban. Ebben a verzióban megtartottak több olyan funkciót, amit a Wonderswan Color és a Game Boy Advance verziókban mutattak be, miközben a The After Years kiadással megegyezik a fejlett karakter grafika, illetve egy „extra dungeon” is fellelhető, amely csak a játék befejezése után válik elérhetővé.[56]
A Final Fantasy IV: The After Yearszel egy időben jelent meg a játék PlayStation Portablere, a Final Fantasy IV: The Complete Collection részeként. Ez a verzió a DS-re kiadott változat 3D grafikájával ellentétben, javított 2D grafikát használt. Ez a gyűjtemény egy új epizódot is magába foglal, Final Fantasy IV: Interlude címmel, amely az eredeti játék és a The After Years között játszódik. Masashi Hamauzu rendezte a fő témát.[57] Japánban 2011. március 24-én jelent meg, Észak-Amerikában 2011. április 19-én, Európában 2011. április 21-én és 2011. április 28-án Ausztráliában.[58] 2012. december 18-án a PlayStation verzió újra megjelenésre került, a Final Fantasy 25th Anniversary Ultimate Box japán csomag részeként.[59]
2012. decemberében a Final Fantasy IV Nintendo DS verziója megjelent iOS és Android (2013 június) mobilplatformokra is, amelyben egy új opcionális nehézségi szintet is bemutattak.[60] 2014. szeptember 17-én, előzetes bejelentés nélkül, a Final Fantasy IV Microsoft Windows rendszerre is megjelent.[61]
A PlayStation verzió PSOne Classic-ként jelent meg Japánban, 2012. június 27-én és ez a változat kompatibilis volt a PlayStation 3, PlayStation Vita és PlayStation Portable rendszerekkel is.
Super Famicom verzió is megjelent Wii U Virtual Console-ra Japánban, 2014. február 19-én, miközben a Game Boy Advance változat 2016. április 13-án jelent meg.
Összegzőoldal | Értékelés |
---|---|
GameRankings | SNES: 87%[62] GBA: 83%[63] |
Metacritic | GBA: 85/100[64] |
Szerző | Értékelés |
---|---|
1Up.com | GBA: A-[65] |
Dragon | SNES: [66] |
EGM | SNES: 32/40[67] |
Famicú | SNES: 36/40[68][69] |
GamePro | SNES: 5/5[62] |
GameSpot | GBA: 8,3/10[70] |
GameSpy | GBA: [71] |
IGN | GBA: 8,6/10[43] Wii: 8/10[72] |
NGC Magazine | GBA: 87%[73] |
Nintendo Power | SNES: 4,5/5[74] |
PALGN | GBA: 8,5/10[75] |
RPGFan | SNES: 91%[77] |
Nintendojo | SNES: 10/10[76] |
Szerző | Díj |
---|---|
Electronic Gaming Monthly | Best RPG Video Game[74] |
A játék megjelenésekor nagy elismerésnek örvendett.[74] A Famitsu négy értékelőből álló bizottsága 9-es, 9-es, 10-es és 8-as osztályzatokat adtak, amely végül a 40-ből 36 pontra értékelődött. Ez az értékelés az egyik legkiemelkedőbb volt, amelyet 1991-ben a bármely játékok kaptak. A második a The Legend of Zelda: A Link to the Past volt. Az 1991-es novemberi számában, a Nintendo Power kinyilvánította, hogy a Final Fantasy IV „új kiválósági standarddá” vált a szerepjátékok kategóriájában.[69][78] Dicsérték a csatákat, „sokkal izgalmasabbnak” ítélték meg őket, mint az eddigi szerepjátékokban, mivel „a játékosnak gyors döntéseket kell hozniuk” és a „szörnyek nem várnak arra, hogy dönts a következő lépésedről”, illetve hozzáadták, hogy „a történet, a grafika, a játék és a hang le fogja kötni a játékosokat”.[74] Az Electronic Gaming Monthly négy értékelőből álló bizottsága 8-as, 9-es, 7-es és 8-as értékeléseket adtak a 10-ből, amely a maximálisan elérhető 40 pontból 32-re adódott össze.[67] Az 1991-es decemberi számában Ed Semrad, aki 9 pontra értékelte a játékot, kijelentette, hogy
a Square újradefiniálta, hogy milyennek kellene lennie a legjobb szerepjátéknak;
említést téve a „látványos Mode 7 effekteknek, kiemelkedő grafikának és a videó játékok terén utolérhetetlen feladatoknak”, végezetül „mindent kihasznál, amit a Super NES lehetővé tesz”, illetve, hogy „a legjobb, amit eddig készítettek!” Ken Williams (Sushi-X néven), aki 8 pontra értékelte, megjegyezte, hogy „ez egy nagyon király szerepjáték”, „a történet ténylegesen összefüggő és párbeszédes részekkel és csatákkal megy előre a játék”. Martin Alessi, aki nem kedvelte a szerepjátékokat, 7-es értékelést adott rá. A játék 1991-ben megkapta a legjobb szerepjátékért járó díjat. A GamePro, 5-ből megadta a maximális 5 pontot rá az 1992-es márciusi számában.[62] Az értékelő Monty Haul kijelentette, hogy a játék
újradefiniálja a fantasy kalandjátékok alapjait.[74]
A Dragon 1993-as novemberi számában Sandy Petersen „Kiválóra” értékelte. A „stilizált” harci rendszert és a grafikát kritizálta, Zeldához képest „gyengének” titulálta, de dicsérte, hogy „minden spellnek más effektje van a képernyőn” és azt a nehézséget, hogy „mindig pont jól kell cselekedni”, mert a főellenségek „mindig majdnem győznek”, szemben más szerepjátékokkal, mint például az Ultima, ahol elegendő tapasztalattal lehetséges könnyedén legyőzni az ellenségeket. Dicsérte a „kiváló” zenét, amelyet a Zeldával szemben preferált, kijelentve, hogy „ami hiányzik belőle grafika téren, azt bőven pótolja a hangzás terén”. Pozitívan kiemelte a történetet, megjegyezve, hogy más szerepjátékokkal ellentétben, ahol a szereplők „jóban-rosszban együtt vannak”, a Final Fantasy IV karakterei saját akarattal rendelkeznek azt illetően, hogy maradnak-e az adott csapat tagjai vagy sem, sőt az egyik karakter „még el is árulja” csapattársait. Megjegyezte, hogy „olyan mintha egy fantasy regény történetét követné a játékos”, ezzel a The Lord of the Ringshez és a Man in the Iron Maskhoz hasonlítva, végül indokolva: mivel „a karakterek gyakran kiálltak magukért”, „sokkal közelebb érezte magát a csapathoz, mint bármely másik számítógépes játékban”.
Végezetül, több nagyobb kritikus is minden idők egyik legjobb videójátékának jelentette ki a Final Fantasy IV-t, megjegyezve, hogy a játék több – most már általános – konzol szerepjáték funkciót, többek között „az egész drámai történetmesélés koncepcióját a szerepjátékokban” elsőként mutatott be.[70][71] Az értékelők dicsérték a játék grafikáját, játékmenetét és zenéjét, és megjegyezték, hogy a Final Fantasy IV úttörő a bonyolult, magával ragadó történek bemutatásának és elmesélésének szempontjából, szerepjáték kategóriájában.[4][79] Több kritikus viszont súlyosan kritizálta a játék eredeti SNES verzióját a gyenge minőségű angol nyelvű fordításai miatt.
Több különböző „minden idők legjobb játékai” típusú listában is szerepelt. A Nintendo Power a „100 Legjobb Nintendo Játékok” listáján helyet ad a játéknak, 1997-ben kilencedik helyre helyezte a 100-ból,[80] illetve 2005-ben huszonnyolcadiknak a 200-ból.[81] Az IGN 2003-ban a kilencedik helyre helyezte a top 100 listáján, ezáltal a legjobban teljesített szerepjátékként jegyezve;[82] illetve 2005-ben a 26. helyet érte el, mint a legjobban értékelt „Final Fantasy” cím.[83] 2007-ben az 55. helyet érte el,[84] a Final Fantasy VI[85] és a Final Fantasy Tactics[86] mögött. A Famitsu 2006-ban közzétett egy olvasói szavazást, ahol a hatodik helyezést érte el, minden idők legjobb játékaként.[87] Az Electronic Gaming Monthly 2001-ben,[88] és 2006-ban szintén a „valaha készült legjobb játékok” közé sorolta,[89] majd a Game Informer 2001-ben[90] és 2009-ben,[91] a GameSpot 2005-ben[92] és a GameFAQs 2005-ben,[93] 2009-ben[94] és 2014-ben.[95]
A Final Fantasy Collectionből több mint 400,000 darabot adtak el 1999-ben, amely által a harmincegyedik legsikeresebb kiadássá vált abban az évben Japánban.[96] A Weekly Famitsu 54-et adott rá a maximum 60 pontból, a hatfős kritikus bizottság által.[49] A Game Boy Advance verzió, a Final Fantasy IV Advance, nagy sikernek örvendett ugyan, de páran megjegyezték, hogy a játék grafikája nem ér fel a többi akkoriban piacon lévő játékokéval, főleg a Final Fantasy VI-hez hasonlítva.[43][97] A kritikusok megjegyezték, hogy több rajongó még mindig kritikus szemmel állhat hozzá az új fordításhoz is, bizonyos hibákkal szemben.[70] A játék Nintendo DS verziója dicséretnek örvendett a látványt, a játékmenet változtatásait és a cutsceneket (olyan jelenet, film, amely a történetben való előrehaladást segíti) illetően.[98][99][100] 2008-ban jelölte az IGN a „legjobb szerepjáték” kategóriában, a videójáték díjazáson.[101]
Japánban 1,44 millió darabot adtak el a Final Fantasy IV Super Famicom verziójából.[102] A PlayStation verzióból még további 261,000 darabot értékesítettek Japánban 1997-ben.[103] 2003. március 31-ig a játékból, a PlayStation és WonderSwan Color verziókat is beleszámítva, 2,16 millió darabot szállítottak világszerte, 1,82 millió ebből Japánba és 340,000 más országokba.[104] 2007-ben, a Nintendo DS verzió megjelenése előtt majdnem 3 millió darabot értékesítettek sikeresen világszerte.[3] A játék Game Boy Advancere készült verziójából több, mint 219,000 darab került eladásra Japánban 2006 végéig.[105] 2009 májusáig a játék DS-re készült verziójából 1,1 millió darabot értékesítettek.[106]
A Final Fantasy IV: The After Years, a Final Fantasy IV folytatása tizenhét évvel az eredeti története után helyezkedik el időben. A játék első két fejezete 2008. februárjában jelent meg Japánban, NTT DoCoMo FOMA 903i szériájú mobiltelefonokra, illetve au WIN BREW szériájú telefonokra 2008 tavaszán. A játék főszereplője Cecil és Rosa gyermeke, Ceodore; az előző rész legtöbb szereplője visszatér, többen közülük kiemelkedőbb szereppel, mint az előző részben. Több új szereplő is feltűnik.[107][108] A mobiltelefonra készült verziók megjelenése után utalások voltak arra, hogy a játék Japánon kívül más országokban is megjelenhet.[109] 2009. március 25-én Ivata Szatoru, a Nintendo GDC 2009-es Keynote beszédén bejelentette, hogy a The After Years az adott évben egy későbbi időpontban kerül majd kiadásra az Amerikai Egyesült Államokban, a Wii WiiWare szolgáltatására. Az első két fejezet 2009. június 1-jén jelent meg Észak-Amerikában és ugyanebben az évben június 5-én a PAL területekben (a PAL rövidítés a Phase Alternating Line kifejezésből származik és azt a televíziós kiadó területet jelenti, amely lefedi Ázsia, Afrika, Európa, Dél-Amerika és Óceánia jelentős részét; az elnevezés abból ered, hogy ezekben a régiókban a PAL szabvány a hagyományosan használt televíziós szabvány, az ettől különböző NTSC szabvány helyett, amely Japánban és Észak-Amerika jelentős részén használatos), a későbbi fejezetek a következő hónapokban jelentek meg.[110][111]
A Final Fantasy IV megjelent regény változatban is, 2008. december 25-ben Japánban.[112][113]