Gomirje

Gomirje
A gomirjei ortodox templom és monostor.
A gomirjei ortodox templom és monostor.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeTengermellék-Hegyvidék
KözségVrbovsko
Jogállásfalu
PolgármesterŽeljko Mirković
Irányítószám51327
Körzethívószám(+385) 051
Népesség
Teljes népesség255 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság420 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 20′ 10″, k. h. 15° 07′ 01″45.336000°N 15.117000°EKoordináták: é. sz. 45° 20′ 10″, k. h. 15° 07′ 01″45.336000°N 15.117000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Gomirje témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Gomirje falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Vrbovskóhoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Fiumétól 54 km-re keletre, községközpontjától 6 km-re délkeletre a 42-es számú főút mellett, a Dobra folyó és a Zágráb-Fiume vasútvonal közelében fekszik.

Története

[szerkesztés]

A település Vrbovskóval és Lukovdollal együtt már az 1486-os modrusi urbáriumban is szerepel. A 16. század elején a török pusztítások következtében régi horvát lakossága elmenekült, vidéke elnéptelenedett. Rövidesen teljes lakosságcsere ment végbe, mert 1599-től a török által megszállt végekről, Boszniánól, Likából és Észak-Dalmáciából a védelmi célokkal több hullámban nagy számú pravoszláv szerb lakosságot telepítettek be. A betelepítettek a vlach jog alapján kiváltságaik fejében katonai szolgálattal tartoztak. A telepesekkel együtt ortodox szerzetesek is érkeztek, akik rövidesen felépítették első fa templomukat. A monostornak egy 1772-ből származó leírása szerint 1600-ban elkezdődött a régi monostor építése is, mely két évig tartott. A monostor épületei az egész 17. század során még fából voltak. 1621-ben Frangepán Farkas gróf négyszögletes őrtornyot építtetett mellé, ahonnan a török hadak mozgása jól megfigyelhető volt. Ebben az időben a közeli Stažnik dombon is épült egy őrtorony, ahol szintén az itteni katonáskodásra kötelezett szerbek látták le az őrszolgálatot.[2]

A mai templom építése 1719-ben kezdődött és 1747-ben nagy ünnepség keretében szentelte fel Pavle Nenadović későbbi károlyvárosi metropolita a Legszentebb Istenanya Mennybevétele tiszteletére. A településnek 1857-ben 1180, 1910-ben 523 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Vrbovskói járásához tartozott. 1943-ban a monostort és templomát az usztasák felgyújtották. Értékeit és könyvtárát Zágrábba szállították és ma is ott találhatók. A háború után a templomot újjáépítették, majd 1967-ben az egész épületegyüttest megújították. A falunak 2011-ben 342 lakosa volt.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1180 1505 905 599 549 523 506 610 369 387 381 430 466 478 435 342

Nevezetességei

[szerkesztés]

Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt pravoszláv temploma és monostora[5] 1719 és 1747 között épült. Az épületegyüttes a régi ortodox fatemplom és monostor helyén épült, amelyet 1602-ben még mint kolostortemplomot a Frangepán család birtokában említenek. Itt állt a Frangepánok vára is a Szűz Mária-templommal, melyet a törökök elpusztítottak. Az eredeti kolostor mellé védőtornyot építettek, amelyet 1719-ben harangtoronnyá alakítottak át, mellé pedig új templomot építettek, melyet 1742-ben szenteltek fel. A keresztboltozatokat freskók díszítik. A kolostor egyszintes épület, oldalszárnyakkal és központi árkád kialakítással. Ez a legnyugatibb fekvésű ortodox kolostor Horvátországban.

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]