Hubert von Herkomer

Hubert von Herkomer
Önarcképe 1880 körül
Önarcképe 1880 körül
Született1849. május 26.[1][2][3][4]
Waal
Elhunyt1914. március 31. (64 évesen)[5][1][2][3][6]
Budleigh Salterton
Állampolgársága
HázastársaAnna Herkomer
SzüleiJosephine Herkomer
Foglalkozása
IskoláiRoyal College of Art
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Hubert von Herkomer témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Hubert von Herkomer (Waal, Bajorország, 1849. május 26. – Budleigh Salterton, 1914. március 31.) német származású angol festő.

Élete

[szerkesztés]

Édesapja Waalban volt szentképfaragó. 1851-ben családja Amerikába vándorolt ki, de már 1857-ben visszatért és Southamptonban telepedett le. Miután Herkomer az ottani művészeti iskolán megkezdte tanulmányait, 1865-ben apjával, aki megbízást kapott, hogy Peter Vischer négy evangelistaszobrát fából kifaragja, Münchenbe ment és az ottani akadémián tovább képezte magát. 1866-ban rövid időre a South Kensington iskola növendéke lett, majd visszatért Southamptonba, ahol műveiből kis kiállítást rendezett és rajzokat készített egy élclap számára. 1870-ben Londonba ment, ismeretessé vált a Graphic-be rajzolt illusztrációival és festményeivel is sikert aratott; ilyenek: A pihenés, A kútnál, A vacsora, A sajtos, A fáradtság.

1871-ben az akvarellfestők egyesületébe lépett be. 1873-ban kiállította A nap fáradalmai után, 1874-ben Az erdő, 1875-ben A vadorzó elfogatása című képet. 1878-ban a párizsi világkiállításon nagy érmet nyert Az invaldusok utolsó istentisztelete Chelsea-ben című híres, realisztikus festményével. Ezután következtek: Este (jelenet egy londoni női menedékházból), The Gloom of Idwal (Észak-walesi tájkép), God's shrine, A könyörgők, Ellentétek (angol nők a bajor hegyekben). 1886-ban állította ki Grant kisasszony (a fehér ruhás hölgy) világhírű arcképét. Több női arcképe is hasonlóan népszerű. Legkitűnőbb férfiarcképei: Richard Wagner, Alfred Tennyson, Archibald Forbes, John Rudkin, Stanley, John Richter, stb. képmásai. 1885-től a berlini akadémia tagja és az oxfordi egyetem tanára volt. Ott tartott előadásai közül megjelentek: Hubert H., Etching and mezzotint enraving, Lectures delivered at Oxford (London, 1892).[8]

Galéria

[szerkesztés]
  • Eventide: A Scene in the Westminster Union, 1878
    Eventide: A Scene in the Westminster Union, 1878
  • The Last Muster, 1875
    The Last Muster, 1875
  • Hard Times (1885).
    Hard Times (1885).
  • Portrait of Henry Hobson Richardson, 1886
    Portrait of Henry Hobson Richardson, 1886
  • A Guard-Room at Aldershot (1870)
    A Guard-Room at Aldershot (1870)
  • Sunday at the Chelsea Hospital (1871).
    Sunday at the Chelsea Hospital (1871).
  • The 'Schuhplattl' Dance (1873)
    The 'Schuhplattl' Dance (1873)
  • Beauty's Altar, 1900
    Beauty's Altar, 1900

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Hubert von Herkomer (holland nyelven)
  3. ↑ a b Hubert von Herkomer (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
  4. ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  5. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  6. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ artist list of the National Museum of Sweden, 2016. február 12.
  8. ↑ V. ö. Courtney, H. his life and work (London, 1892).

Források

[szerkesztés]