Karafiáth Jenő | |
Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere | |
Hivatali idő 1931. december 16. – 1932. október 1. | |
Előd | Ernszt Sándor |
Utód | Hóman Bálint |
Budapest 11. főpolgármestere | |
Hivatali idő 1937 – 1942 | |
Előd | Sipőcz Jenő |
Utód | Homonnay Tivadar |
Született | 1883. július 31.[1] Budapest[2] |
Elhunyt | 1952. május 26. (68 évesen)[1] Budapest[2] |
Sírhely | Farkasréti temető |
Párt | |
Gyermekei | Szekfű András |
Foglalkozás |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Karafiáth Jenő témájú médiaállományokat. |
Karafiáth Jenő Frigyes János (Budapest, 1883. július 31. – Budapest, 1952. május 26.) politikus, miniszter, Budapest főpolgármestere.
Édesapja dr. Karafiáth Adolf (1850-1887),[3] magyar királyi államvasúti tisztviselő, édesanyja Máder Terézia (1850-1934).[4][5] Apai nagyszülei Karafiáth Frigyes (1827-1895), a magyar államvasutak főfelügyelője,[6] és Stromszky Mária (1829-1876) voltak.[7] Anyai nagyszülei Máder Ferenc, és Novakovics Terézia voltak.
Jogot és bölcsészetet is tanult, majd tisztviselői pályára lépett. 1906-tól a Kincstári Jogügyi Igazgatóságnál dolgozott. 1919 szeptemberétől, a Tanácsköztársaság utáni kormányokban a miniszterelnökségen volt államtitkár. A Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligájának egyik alapító tagja volt; ezen fontos szerepet játszott Lázár Andor és Persay Ferenc mellett. Tagja volt a parlamentnek. 1922 és 1931 között volt a képviselőház háznagya. 1920-tól a Magyar Turista Szövetség, 1923-tól az Országos Testnevelési Tanács elnöke is volt. 1932 elején rövid ideig a vallás- és közoktatásügyi miniszteri tárcát is megkapta Károlyi Gyula kormányában. 1937 és 1942 között volt Budapest főpolgármestere.
Amatőr költő volt, versei megjelentek többek között az Új Idők c. folyóiratban is; első verseskötetét Akkordok címmel 1909-ben adták ki. (Ezt követően: Az én dalaim, 1937; Kenesén a kertben, 1942.)