La Canourgue

La Canourgue
La Canourgue belvárosa
La Canourgue belvárosa
La Canourgue címere
La Canourgue címere
Közigazgatás
Ország Franciaország
RégióLanguedoc-Roussillon
MegyeLozère
KerületMende
KantonLa Canourgue
TelepüléstársulásAubrac-Lot-Causse Településtársulás
PolgármesterJacques Blanc (2014–2020)
INSEE-kód48034
Irányítószám48500
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség2099 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség20 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság563 m
Terület104,29 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 25′ 58″, k. h. 3° 12′ 53″44.432778°N 3.214722°EKoordináták: é. sz. 44° 25′ 58″, k. h. 3° 12′ 53″44.432778°N 3.214722°E
La Canourgue weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz La Canourgue témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

La Canourgue (okcitán nyelven La Canorga) község Franciaország déli részén, Lozère megyében. 2011-ben 2119 lakosa volt. Kantonközpont, a megye 6. legnépesebb települése.

Fekvése

[szerkesztés]

La Canourgue a Causse de Sauveterre karsztfennsík északi peremén, a Lot völgyében fekszik, 563 méteres (a községterület 521-1008 méteres) tengerszint feletti magasságban, az Urugne partján. Az Urugne vize számos csatornán keresztül hálózza be a várost, melyet ezért a lozère-i Velence néven is emlegetnek.[2]

A megye 2. legnagyobb területű községe, területének legnagyobb része a Causse de Sauveterre-en fekszik. A megyeszékhelytől 39 km-re délnyugatra fekszik. A község területének 13,9%-át borítja erdő (14,53 km²).[3]

Nyugatról La Tieule, Saint-Saturnin, Banassac és Saint-Germain-du-Teil, északról Le Monastier-Pin-Moriès és Les Salelles, északkeletről Chanac, keletről Laval-du-Tarn; délről pedig Saint-Georges-de-Lévéjac és La Malène községekkel határos.

A D33-as megyei út köti össze Banassac-kal (2 km) és a Lot völgyében haladó A75-ös autópályával, N2009-es úttal és a Párizs-Béziers vasútvonallal. A D998-as út köti össze Sainte-Enimie-vel (26 km), a D46-os út pedig Le Massegros-val (20 km). Az A75-ös autópálya (La Méridienne) Montjézieu-nél alagúton halad át.

A korábban önálló Auxillac, La Capelle és Montjézieu falvakon kívül a községhez számos kisebb település tartozik: Les Balmes, Busses, Cadoule, Chardonnet, Corréjac, Les Crouzets, La Lavagne, Maleville, Le Marguefré, Marijoulet, Mas-Crouchou, Le Muscadel, La Roquette, Les Rouges Parets, Trémouli.

A volt La Capelle község területén különösen sok szórványtelepülés található: La Baraque de Lutran, La Beaumette, Brunaves, Catuzières, Le Cayla, Les Cayrelles, Le Domal, L'Esquillou, Fontjulien, Le Maldefred, Le Mas de Gleize, Le Pavillon, Recoulettes, Toutes Aures, La Vialette, Les Vinoux.[4]

Története

[szerkesztés]

La Canourgue a történelmi Gévaudan tartomány Canilhaci báróságához tartozott (a báróság jelképe látható a jelenlegi községi címer jobb felén). A középkori monostor körül kialakult település a 7. században már létezett, 1058-ban a Saint-Victor-de-Marseille bencés apátság birtokába került. A 12. században már állt Saint-Amans vára, mely Gévaudan vicomte-jainak birtoka volt. 1307-ben már említik La Canourgue vásárait, melyeket azóta is ugyanazon a téren (Le pré commun, hivatalos nevén Place de la Victoire) tartanak.[5] Az apátság a 16. századi vallásháborúk során pusztult el.

Montjézieu és Auxillac községek 1836-ban alakultak meg Salmon község megszűnésével. Salmon a Lot folyó 14. századi hídjának közelében feküdt, 1826-ban elvesztette plébániáját (1363-ban épült temploma sem maradt fenn) és tíz évvel később maga a község is megszűnt.[6] Auxillac a Jarnel patakon fekvő vízimalmairól és egy időben vasbányászatáról volt híres.

1973. január 1-jén a korábban önálló Montjézieu (7,98 km²), Auxillac (14,40 km²) és La Capelle (30,28 km²) községek társult községekként (communes associées) csatlakoztak La Canourgue-hoz, melynek területe ezzel mintegy kétszeresére növekedett (51,63 km²-ről 104,29 km²-re).[7] A három község csatlakozása mintegy 600 fővel növelte La Canourgue népességét.

2001-ben egy elektronikai kábeleket gyártó üzem (Comlink) kezdte meg működését La Canourgue-ban. A lakosságszám 1954-ben érte el a minimumot (1144 fő), de 1982 óta ismét növekszik.

Demográfia

[szerkesztés]

Az 1968-as és korábbi adatok nem tartalmazzák az 1973-ban La Canourgue-hoz csatolt községek népességét.

Év Lakosság
1793 1900
1851 1856
1876 1839
1901 1640
1936 1235
Év Lakosság
1946 1239
1954 1144
1962 1179
1968 1237
Év Lakosság
1975 1850
1982 1804
1990 1817
1999 1922
2010 2120

Nevezetességei

[szerkesztés]

La Canourgue-ban

[szerkesztés]
A Saint-Frézal kápolna és forrás
  • Szent Mártonnak szentelt egykori apátsági temploma a 12. században épült román stílusban, a 15. (négy kápolna hozzáépítése) és a 17. században (harangtorony építése) is átépítették. 1840-ig temető is volt a templom mellett (Kép).
  • Szent Frézal-kápolna - a 828-ban meggyilkolt frank szent, Gévaudan püspöke, Szent Frézal sírja felett áll, a 11. században építették román stílusban, jelenlegi alakját a 17. században nyerte el. A kápolnánál fakadó karsztforrás szintén a szent nevét viseli.
  • La Canourgue óvárosában számos értékes műemlék épület található; a legrégebbi lakóház a 15. században épült. A Place du Blén álló favázas épület egyes elemei 14. századiak; a gránitoszlopokon álló gabonacsarnok a 19. század elején épült.[8]
  • A 13. századi Saint-Étienne vár egyetlen fennmaradt része a város emblematikus épülete, az egy időben börtöntoronyként használt Tour d’Horloge (óratorony).
  • A középkori Saint-Amans vár helyén 1938. szeptember 4-én állították fel Szűz Mária 4 méter magas szobrát (Notre Dame de La Canourgue).[9]
  • A Jeanne d’Arc-szökőkút (Place du Portal) a 20. század első negyedében épült.[10]
  • 1905-ben épült kis vízierőműve és a hozzá tartozó szeszfőzde (Le Patus), valamint az 1858-ban épült Bonnet-malom (Kép) ipari műemlékek.

A község területén

[szerkesztés]
Montjézieu vára
  • Montjézieu vára - a Lot völgyében álló vár a 11. században már állt, 1307-ben Castrum de Monte Judeo néven említik; nevét valószínűleg a középkorban itt élt zsidó közösségről kapta. Később a mende-i püspökök tulajdona volt. A 16-17. századi vallásháborúk lezárultával, Languedoc rendjei két ízben is elrendelték lerombolását; 1653-ban és 1656-ban. A várat ennek ellenére nem rombolták le, 1726-ban akkori tulajdonosa, Jean-Georges de Jurquet felújíttatta. A ma is magántulajdonban levő várat 1971-ben nyilvánították műemlékké.
  • La Capelle Szent Mártonnak szentelt plébániatemploma román stílusban épült, két kápolnája a 17. és a 18. századból; harangtornya a 19. századból származik (Kép).
  • Montjézieu plébániatemploma (Notre-Dame) 1860-ban épült.
  • Montjézieu-ben a Saint-Jean-Baptiste-de-Vedel kápolna 1877-ben épült egy 14. századi kápolna helyén (Kép).
  • Sabot de Malapeyre dolomit sziklaformáció[11]
  • Auxillacban található a megye legnagyobb csigatelepe.[12]
  • Auxillac kastélya a 17. században épült (Kép)
  • A község területén számos dolmen található: Cailloux (Dolmen de Chardonnet), Conques, Cadoules és Rouges-Parets településeken. Ayguières-nél egy menhir is található.[13]

Képtár

[szerkesztés]

Testvértelepülés

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:La Canourgue
A Wikimédia Commons tartalmaz La Canourgue témájú médiaállományokat.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Populations légales 2021
  2. Archivált másolat. [2009. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 31.)
  3. http://tresordesregions.mgm.fr/Mdir.php?p=cant.php&region=91&cl=Canourgue
  4. Archivált másolat. [2009. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 31.)
  5. Archivált másolat. [2009. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 31.)
  6. Archivált másolat. [2014. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 31.)
  7. http://www.culture.gouv.fr/public/mistral/mersri_fr?ACTION=CHERCHER&FIELD_1=REF&VALUE_1=IA48000277
  8. Archivált másolat. [2009. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 31.)
  9. Archivált másolat. [2009. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 31.)
  10. http://www.patrimoine-de-france.org/oeuvres/richesses-54-15582-110369-P78636-270112.html[halott link]
  11. Archivált másolat. [2009. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 31.)
  12. Archivált másolat. [2009. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 31.)
  13. Archivált másolat. [2009. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 31.)