A Lagerstätte, magyarul lelőhely olyan földtani képződmény, amiben nagy mennyiségű és jó megtartású fosszília található. Sok esetben nem csak a kemény, de a lágy részek is megőrződtek, így a paleontológiai kutatások szempontjából rendkívül nagy a jelentőségük.
A szó német eredetű, és egyszerűen tárolóhelyet jelent. Magyarra ugyan lelőhelynek fordíthatjuk, de ennél precízebb a jelentése.[1] A lelőhelyen ugyanis egyszerűen csak találunk valamit, de a lagerstätte esetén kifejezetten jelentős, jól kivehető maradványokkal találkozhatunk. Jelenleg pontos magyar megfelelője sajnos nincs.
A lagerstätte létrejöttéhez több tényező együttes jelenléte szükséges, méghozzá az egyedek pusztulását követően rövid időn belül. Éppen ez teszi olyan ritkává az előfordulását.
A legjellemzőbb eredet a fentiek alapján a vízfenéki üledék, ahová iszap, azaz finom eloszlású anyag rakódik le, és ami a testeket elzárja az oxigéntől. Ezen kívül jellemző kialakulás lehet egy heves áradás vagy sárlavina, ahol szintén a lerakódó iszap hozza létre a lagerstättet, illetve szárazabb éghajlaton egy homokvihar. A kialakulás sajátosságai közé tartozik, hogy egy lagerstätte általában a környék összes fajának egyedeit tartalmazza.
A lagerstätte kialakulása révén az élőlényeknek tehát a lágy részei is megmaradnak, ez rendkívül értékessé teszi őket. A fosszíliák révén ugyanis betekintést nyerhetünk az élőlények testfelépítésébe, esetlegesen az életmódjukba is ebből következően.
Néhány fontosabb lelőhely adatait az alábbi táblázat tartalmazza:[2]