Lord Howe-szigeti pápaszemesmadár

Lord Howe-szigeti pápaszemesmadár
Természetvédelmi státusz
Kihalt
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Csoport: Eufalconimorphae
Csoport: Psittacopasserae
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Részalrend: Passerida
Öregcsalád: Sylvioidea
Család: Pápaszemesmadár-félék (Zosteropidae)
Nem: Zosterops
Vigorr & Horsfield, 1827
Faj: Z. strenuus
Tudományos név
Zosterops strenuus
Gould, 1855
Szinonimák
  • Nesozosterops strenua
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lord Howe-szigeti pápaszemesmadár témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lord Howe-szigeti pápaszemesmadár témájú kategóriát.

A Lord Howe-szigeti pápaszemesmadár (Zosterops strenuus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pápaszemesmadár-félék (Zosteropidae) családjába tartozó kihalt faj.

Kis mérete ellenére a szigetlakók között "nagy grinnell" néven vált ismertté. Így akarták elkülöníteni a hozzá hasonló, de mégis kisebb ezüstös pápaszemesmadártól (Zosterops lateralis tephropleurus). Ennek a fajnak még lehet találkozni a képviselőivel, de ezt is a kihalás fenyegeti.

Előfordulása

[szerkesztés]

Az Ausztráliától keletre fekvő Lord Howe-sziget egyik endemikus faja volt. A természetes élőhelye mérsékelt övi erdők és cserjések.

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza nagyjából 7,6 cm hosszú. Tollazata nagyrészt zöld, mellkasa fehér, torka sárga színben pompázott. A torkáról lehetett megkülönböztetni a többi pápaszemesmadár-félétől.

Szaporodása

[szerkesztés]

Lazán összerakott, csésze alakú fészkeket épít. Ehhez pálmarostokat és száradt füvet használ. Ezt gyakran benőtt bokrokról szedték össze. A fészek lazasága miatt könnyen sebezhető volt a faj.

Kihalása

[szerkesztés]

Az 1918-ban az SS Makambo fedélzetén a szigetre érkező házi patkány ezt ki is használta, és 1923-ra már nem lehetett találkozni a fajjal.

Források

[szerkesztés]