Máriakálnok

Máriakálnok
Máriakálnok címere
Máriakálnok címere		 Máriakálnok zászlaja
Máriakálnok zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
VármegyeGyőr-Moson-Sopron
JárásMosonmagyaróvári
Jogállásközség
PolgármesterDr. Tóásóné Gáspár Emma (független)[1]
Irányítószám9231
Körzethívószám96
Népesség
Teljes népesség2075 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség118,54 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület15,48 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 51′ 36″, k. h. 17° 19′ 18″47.859889°N 17.321711°EKoordináták: é. sz. 47° 51′ 36″, k. h. 17° 19′ 18″47.859889°N 17.321711°E
Máriakálnok (Győr-Moson-Sopron vármegye)
Máriakálnok
Máriakálnok
Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
Máriakálnok weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Máriakálnok témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Máriakálnok (németül: Gahling) község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Mosonmagyaróvári járásban található.

Fekvése

[szerkesztés]

Máriakálnok ősi búcsújáró hely, a Szigetköz egyik legismertebb települése. Mosonmagyaróvártól keletre, 5 km távolságra fekszik. Mosonmagyaróvárral 1928 óta vashíd[3] köti össze a Mosoni-Dunán.

A település főutcája a Moson központjában az 1-es főútból kiágazó, és Halászinál az 1401-es számú szigetközi főútvonalra csatlakozó 1406-os út, amely révén szerves része a szigetközi gazdasági és turisztikai régiónak. A kisebb teherforgalom miatt az ezen a szakaszon már kiépített kerékpárosúton biztonsággal vezeti le a kerékpáros forgalmat.

1950-ben Halászitól Máriakálnokhoz csatolták Arak települést, amely azonban 1976 óta ismét Halászi része.[4]

Története

[szerkesztés]

1264-ben fordul elő először neve egy okiratban, Kaal alakban, aki a terület birtokosaként szerepel. 1313-ban szőlővel beültetett földterület Kaal, de egy 1357-es okirat már a Kalnuk névformát használja. Ez valószínűleg a szláv eredetű régi „kálista” szóból származik, amely eredetileg pocsolyát, sáros helyet jelentett. 1357-ben köznemesi családok birtoka volt a község. 1381-ben és 1451-ben már Gahling néven említik az okiratok a települést. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor lett német többségű a falu. Egyes vélemények szerint ezt a nevet a származási helyükről hozták az itt letelepedő németek.

1609-es adólista alapján 10 portája volt a településnek. 1647-es adat szerint az itt lakó magyarok mind kálvinisták, a németek lutheránusok, a horvátok katolikusok voltak, 1695-ben 4 német kivételével mind katolikusok. A magyar és német lakosság összlétszáma: 290 fő volt. 1701-gyel indult a kereszteltek anyakönyve, az esketetteké (házassági anyakönyv) 1706-tal, a halottak anyakönyve 1716-tal. 1713-ban külön lelkésze volt a falunak, de az nem tud magyarul. A hívők száma ekkor 550 fő volt, ebből 12 fő protestáns a többi katolikus. 1718-ban épült a plébánia. Ekkor az időben közel háromszázan lakták a települést. 1805-ös adatok szerint a hívők száma 604 volt. Az árvíz veszélye miatt a kápolna körül emeltetett töltést kiépítették a falu felé is. Az egész vidékről kellett a lakóknak földmunkát teljesíteni.

Az 1829-es télen mindent vastag hóréteg borított. Tavasszal Ausztriában már olvadt, itt még mindent jég és hó takart, és a rengeteg víz rázúdult a befagyott Dunára. Március 3-án a töltések fölé került a víz, 4-én l5 órakor a víz már a plébániatemplomig jutott. 9 órára az egész falut elborította. 12 órakor a lakosok csónakokon menekültek a plébánia felé. A szorongatottak a vendéglőben, az uradalmi vadászházban és a plébánián kerestek menedéket. A plébános minden írást a padlásra menekített. Március 5-én délután a víz lassan apadni kezdett. Csak 7 ház maradt sértetlen, a többi mind összeomlott vagy összeomlással fenyegetett. Szerencsére egy kálnoki sem vesztette életét a jeges árban.

1831-ben Oroszország és Lengyelország felől kolerajárvány jött. Júliustól októberig Győr és Moson vármegyében egyaránt sokan meghaltak e járványban, de Kálnokon enyhébb lefolyású volt: 22 ember kapta meg a betegséget és 9-en haltak meg. A járvány miatt tilos volt Óvár felé a közlekedés.

Az 1848-as szabadságharc alatt október 5-én és 6-án a község lakossága Jellasics horvát bán hadának kenyeret küldött, ellenértékként megkapták az 1205 darab kenyér árát. Október 9-én, 20-án 24-én és december hónapban majd 1849 májusában a magyar csapatok táborába húst, kenyeret fát küldtek (részben fizetve, részben ajándékként). A táborok székhelyei: Pándorfalu, Magyaróvár, Moson (Wieselburg) és Kálnok (1848. december 21-től 26-ig állomásozott itt a magyar katonaság.)[5]

Idegen elnevezései

[szerkesztés]

A település német neve Gahling. Horvátul két neve létezik. A horvátkimlei horvátok Kanovónak, a bezenyei horvátiok Kalnovónak hívták.[6]

Mai élete

[szerkesztés]

A második világháború után ismét önálló községgé vált. Máriakálnok lett a ki- és betelepítés mintaközsége. Németajkú lakossága 95%-át kb. 900 személyt kitelepítettek Németországba. Innen vitték el a lakosságot Mosonszolnoki gyűjtőtáborba, hogy a helyükbe hozhassák a Szigetköz és a Csallóköz magyarjait. A 147 telepes közül 126 a környező községekből érkezett.

A városközeli helyzetet használják ki azok beköltöző házépítők, akik a településre építkeznek. A kedvező földrajzi helyzet azonban hátrány az ipartelepítésnek. Az aktív álláskeresők egyharmada talál munkát a faluban, a többi Halászira és Mosonmagyaróvárra ingázik. A regionális víz- és szennyvízprogramot Máriakálnok Halászival közösen oldotta meg. A szennyvizet nyomott vezetékrendszerben Mosonmagyaróvár tisztítótelepére juttatják. A vezetékes gáz hálózata is megépült. Szinte egyedülálló lehetőség, hogy minden háztartásban biztosított az internethasználat. Máriafürdőn nemzetközi üdülőparadicsomot kívánnak létrehozni.

Az önkormányzat a lakossággal együtt virágos településképet varázsolt a hosszú főútvonalra, valamint gondozott parkot hozott létre a faluvégre.

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Neuberger Géza (független)[7]
  • 1994–1998: Neuberger Géza (KDNP-FKgP)[8]
  • 1998–2002: Széles Sándor (Fidesz)[9]
  • 2002–2006: Széles Sándor (Fidesz)[10]
  • 2006–2010: Széles Sándor (Fidesz)[11]
  • 2010–2014: Gáspár Emma (független)[12]
  • 2014–2019: Dr. Tóásóné Gáspár Emma (független)[13]
  • 2019–2024: Dr. Tóásóné Gáspár Emma (független)[14]
  • 2024– : Dr. Tóásóné Gáspár Emma (független)[1]

Ha nem történt elírás az Országos Választási Iroda oldalán, akkor az 1994. december 11-i választáson a győztes jelöltet állító két párt, a KDNP és az FKgP, szokatlan, talán országosan is egyedülálló módon egy másik polgármesterjelölt (a későbbi polgármester Széles Sándor) indulását is támogatta a településen,[8] méghozzá annak ellenére, hogy utóbbi, az életrajzának tanúsága szerint két évvel korábban ki is lépett a Kisgazdapártból.[15] Ehhez hasonló eset történt ugyanabban az évben Sárszentmihályon, ahol a hat polgármesterjelölt között ketten is MSZP-s támogatással indultak egymással szemben, Szaván, ahol a három polgármester-jelölt között két kisgazda vetélkedett egymással, valamint Úriban, ahol az öt induló közül ketten is Úri Község Gazdakörének jelöltjei voltak; az 1998-as és 2002-es önkormányzati választásokon pedig Töttösön, ahol az előbbi évben három, utóbbiban két, egymás ellen induló polgármesteri aspiráns is egyazon jelölő szervezet (egy helyi egyesület) színeit viselte.

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
1733
1755
1791
2036
2088
2090
2075
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 81%-a magyarnak, 0,2% cigánynak, 7,9% németnek, 0,3% románnak, 2,3% szlováknak mondta magát (16,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 52,8%, református 2,2%, evangélikus 1,7%, görögkatolikus 0,4%, felekezeten kívüli 13,9% (28,3% nem nyilatkozott).[16]

Látnivalók

[szerkesztés]
  • Sarlós Boldogasszony kegykápolna
A hagyomány szerint a 16. század óta látogatják. A csodatévő kút köré épült, benne látható az oltár fölé emelkedő csodatévő kálnoki Szűz Mária szobra. Híres búcsújáróhely, az itteni búcsúk időpontjai: Szentháromság vasárnapján és szeptember 8-át követő vasárnap. A kicsi, de ismertebb kápolnát a Mária-kultusz jegyében emelték, több csodát is kapcsolnak hozzá. A középtornyos, egyhajós épület 1874-ben készült a kora középkori romanikus építészet stílusjegyeinek felhasználásával. Az egyik legenda szerint 1529-ben a török elől visszavonuló keresztény seregek itt pihentek meg, és a forrás csodatevő ereje folytán a katonák sebei behegedtek, a betegek meggyógyultak. Majd újabb csoda történt: egy kálnoki halász hársfából faragott Mária-szobrot talált a forrás vízében. A halász kis építményt emelt a forrás és a szobor védelmére; ezt a fia kápolnává bővítette, s mint remete lakott mellette. A kis kápolna helyére Viczay János, a falu földesura, 1643-ban hálából nagyobbat emeltetett. Történt ugyanis, hogy vadászat közben messze betévedt az ingoványba, és csak a csodának köszönhetően menekült meg. Az ártérben fekvő kis építményt az áradás többször elöntötte, de mégsem a víz, hanem 1873-ban tűz pusztította el. A mennyezet leszakadt, az oltárkép elégett, de a Mária-szobor – újabb csodás elem – csak megpörkölődött. Közben a kis kápolna neves búcsújáróhellyé vált, évente több tízezren zarándokoltak el ide gyógyulást keresve. Ezt tudva az már nem is csoda, hogy a következő évben új kápolna védte a tűztől megmenekült Mária-szobrot.
Jellegzetes romanikus elem a bélletes kapu, amit pillérek tesznek hangsúlyossá. A pilléreken szobrok állnak, a kapu felett erkélyes lezárás látható. A homlokzaton jellegzetes neoromanikus vakolatdíszítés fut végig. Az egyszintes torony homlokzatát viszont már a romantikára jellemző íves ablakok törik át. A belső is a historizmust idézi. A szentély boltozatának kék egén csillagok ragyognak. Középen szép, szabadon álló oltár látható. A máriakálnoki templom szentélyének dísze a – hagyomány szerinti halász által talált – víztől-tűztől megmenekült Mária-szobor. A szobrot a tűzvész után átfestették és a kisded koronát, Mária pedig koronát, ezüst jogart és arannyal áttört brokátköpenyt kapott.[17]
Épült 1936-ban. Sokáig szociális otthonként funkcionált. Ma ismét magántulajdonban van.
  • vízitúrázás, lovaglás
A 2001-ben befejeződött folyórehabilitáció visszaadta a település eredeti sziget állapotát, a 35 km hosszú élővízen a vízitúrázók körbecsónakázhatják a települést. A lovassport az utóbbi évtizedekben honosodott meg a faluban. A díjlovagló és a díjugrató versenyszámokban a község Magyarország „3. lovassport-fellegvárává” vált. Két lovarda versenyzői felnőtt és ifjúsági számokban is bajnokságokat nyernek, a harmadik lovarda a hagyományos lovasturizmus mellett szaporodásbiológiai tevékenységet is folytat.

Testvértelepülései

[szerkesztés]

Híres máriakálnokiak

[szerkesztés]

A település az internetes folklórban

[szerkesztés]

Az internetes folklór Máriakálnokhoz kötődő személyisége a fiktív Tibi atya, a Facebook felületén megjelenő részeges, trágár és meglehetősen alpárian viselkedő lecsúszott pap, aki a róla szóló humoros történetek szerint kezdetben ebben a községben szolgált. Miután a polgármester kifogásolta, hogy Máriakálnokot ilyen negatív konnotációban említik, Tibi atya megformálói egy kitalált falura, Humbákfalvára változtatták a pap lakhelyét.[18]

Képek

[szerkesztés]
  • Az első világháborús emlékmű
    Az első világháborús emlékmű
  • A Sarlós Boldogasszony-kegykápolna
    A Sarlós Boldogasszony-kegykápolna
  • Szószék a kápolna mellett
    Szószék a kápolna mellett
  • A Sarlós Boldogasszony-kegykápolna belülről
    A Sarlós Boldogasszony-kegykápolna belülről
  • A katolikus templom
    A katolikus templom
  • Ravatalozó
    Ravatalozó
  • Díjlovagló központ
    Díjlovagló központ
  • A Marsowszky-kastély
    A Marsowszky-kastély

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Máriakálnok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. augusztus 29.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ A Halászinál másfél évtizede leszakadt híd ideiglenes pótlását 2009–2010-ben véglegesre cserélik át. Az építkezés idejére erre fogják a szigetközi átmenő forgalmat terelni.
  4. ↑ Arak (html). Magyarország helységnévtára, 2012 (www.ksh.hu). Központi Statisztikai Hivatal (KSH). (Hozzáférés: 2013. szeptember 28.)
  5. ↑ Máriakálnok története (Győr, 1935)
  6. ↑ Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 31.)
  7. ↑ Máriakálnok települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  8. ↑ a b Máriakálnok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 9.)
  9. ↑ Máriakálnok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 22.)
  10. ↑ Máriakálnok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 22.)
  11. ↑ Máriakálnok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 22.)
  12. ↑ Máriakálnok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  13. ↑ Máriakálnok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 10.)
  14. ↑ Máriakálnok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. május 29.)
  15. ↑ [1]
  16. ↑ Máriakálnok Helységnévtár
  17. ↑ Forrás: http://www.vendegvaro.hu/gen?genid=10343[halott link], és a képek:http://www.mariakalnok.hu/index.php?name=galleria&file=index&a=M_riak_lnok_Kegyk_polna[halott link]
  18. ↑ Menekül a feljelentett Tibi atya Máriakálnokról. Blikk.hu. Ringier Online, 2013. május 28. [2013. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 19.)

Források

[szerkesztés]
  • Tuba László: Győr-Moson-Sopron megye települései (Győr, 1994) 125–126. o. ISBN 9637586 30 X
  • dr. Fekete Mátyás: Győr-Moson-Sopron megye kézikönyve (Szekszárd, 1998) ISBN 963-9089-07-9

További információk

[szerkesztés]