Omacetaxin mepeszukcinát | |||
IUPAC-név | |||
4-Metil-1-[(1S,3aR,14bS)-2-metoxi-1,5,6,8,9,14b-hexahidro-4H-ciklopenta[a][1,3]dioxolo[4,5-h]pirrolo[2,1-b][3]benzazepin-1-il]-[(2R)-2-hidroxi-2-(4-hidroxi-4-metilpentil)butándioát] | |||
Más nevek | Homoharringtonin, Ceflatonin, Cephalotaxin 4-metil (2R)-2-hidroxi-2-(4-hidroxi-4-metilpentil)butándioát, Myelostat®, NSC 141633 | ||
Kémiai azonosítók | |||
CAS-szám | 26833-87-4 | ||
PubChem | 285033 | ||
ChemSpider | 251215 | ||
KEGG | D08956 | ||
ChEBI | 71019 | ||
ATC kód | L01XX40 | ||
| |||
InChIKey | HYFHYPWGAURHIV-JFIAXGOJSA-N | ||
UNII | 6FG8041S5B | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C29H39NO9 | ||
Moláris tömeg | 545,62 g/mol | ||
Farmakokinetikai adatok | |||
Metabolizmus | Többnyire plazma észterázok általi hidrolízis | ||
Biológiai felezési idő |
6 óra | ||
Fehérjekötés | 50% | ||
Kiválasztás | Vizelettel ürül (≤15% változatlanul) | ||
Terápiás előírások | |||
Licenc adat | Omacetaxine_mepesuccinate (USA) | ||
Jogi státusz | Receptköteles | ||
Terhességi kategória | D (US) | ||
Alkalmazás | szubkután injekció, intravénás infúzió |
A korábban homoharringtoninnak vagy HHT-nak nevezett omacetaxin mepeszukcinát (INN, Synribo® és Myelostat® néven van forgalomban), a krónikus myeloid leukémia (CML) kezelésére szolgáló hatóanyag. Ezt a természetben előforduló anyagot először 1970-ben,[1] a mandzsu áltiszafa (Cephalotaxus harringtonii) alkaloidjaként izolálták, jelenleg félszintetikus úton állítják elő. Az első omacetaxin mepeszukcinát hatóanyagtartalmú készítményt az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) 2012 októberében engedélyezte. A készítmény olyan krónikus myeloid leukémiában szenvedő felnőtt betegek részére nyújthat segítséget, ahol a kezelés legalább két tirozin-kináz inhibitor (TKI) gyógyszerrel szemben is rezisztens és/vagy a beteg számára nem tolerálható a terápia.[2]
Omacetaxin/homoharringtonin olyan krónikus mieloid leukémiaban szenvedő betegek terápiája során alkalmazható, ahol a tirozin-kináz inhibitorokkal történő kezelés nem hatásos vagy nem tolerálható.[3] [4] [5]
2009 júniusában tették közzé egy hosszú távú, nyílt, fázis II. vizsgálat eredményeit, ahol CML betegeknél vizsgálták az omacetaxin infúziók alkalmasságát. Tizenkét hónapos kezelést követően a betegek körülbelül egyharmadánál észleltek citogenetikai választ.[6] A vizsgálatban szereplő adatok alapján azoknál a betegeknél, ahol az imatinib hatástalan, továbbá azoknál, akiknél T315I mutáció áll fenn (ilyenkor a betegség nem reagál a tirozin-kináz gátló kezelésekre),[7] az infúzió alkalmazása esetén 28%-ban alakult ki citogenetikai válasz, hematológiai választ pedig a betegek 80%-a produkált.[8]
A fázis I. vizsgálatok során, ahol kis létszámú betegcsoporton vizsgálták az adott szer hatásosságát, az omacetaxin előnyösnek bizonyult a mielodiszplasztikus szindróma (MDS, 25 beteg)[9] és az akut mielogén leukémia (AML, 76 beteg) kezelésére.[10] A szolid tumorokkal rendelkező betegek esetén az omacetaxin nem bizonyult hatásosnak.[11]
A nemzetközi védjegyzett nevén omacetaxin mepeszukcinátként ismert HHT-t a ChemGenex Pharmaceuticals Ltd. fejlesztette gyógyszerré a StragenPharma közreműködésével. A szer más, ebben az indikációban fejlesztés alatt álló (és leginkább infúzió formájában adagolt) hatóanyagokkal szemben azzal a jelentős előnnyel is rendelkezik, hogy a betegek szubkután injekcióval, önmaguknak is adagolhatják. Jelenleg fejlesztés alatt állnak különböző modern gyógyszertechnológiai megoldások, amelyek előmozdíthatják újabb generációs, jobb toxicitási profillal rendelkező omacetaxin-analógok fejlesztését.[12]
Előfordulásuk gyakorisága szerint:[2] [3]
Nagyon gyakori (> 10%):
Gyakori (1–10%; 100 kezelt beteg közül 1-10 esetben fordulhat elő):
† Myeloszuppresszió, beleértve a következőket: trombocitopénia, anémia, neutropénia és limfopénia (az előfordulásuk gyakorisága szerint csökkenő sorrendbe rendezve).
Az omacetaxin hatását a transzláció gátlása révén fejti ki.
Az elongáció kezdő lépésének visszaszorításával akadályozza meg a fehérjeszintézis folyamatát. Kölcsönhatásba lép a riboszomális alegység „A site”-jával (aminosav hely), így gátolva az érkező aminoacil-tRNS-eken lévő aminosavak oldalláncainak megfelelő elhelyezkedését. Az omacetaxin csak a fehérje transzláció kezdeti lépésére, az iniciációra hat, és nem gátolja a fehérjeszintézist, ha már megkezdődött az mRNS-ről a transzláció folyamata. [13]