Piricse | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Alföld | ||
Vármegye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
Járás | Nyírbátori | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Orosz László (Fidesz-KDNP)[1] | ||
Irányítószám | 4375 | ||
Körzethívószám | 42 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1933 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 50,58 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 36,99 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 46′, k. h. 22° 09′47.766667°N 22.150000°EKoordináták: é. sz. 47° 46′, k. h. 22° 09′47.766667°N 22.150000°E | |||
Piricse weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Piricse témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Piricse község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Nyírbátori járásban.
A vármegye és a Nyírség délkeleti részén helyezkedik el, Nyírbátor szomszédságában, a város központjától mintegy 10 kilométerre délre. A további szomszédos települések: északkelet felől Nyírpilis, kelet felől Bátorliget, délkelet felől Ömböly, dél felől Nyírbéltek, délnyugat felől Encsencs, északnyugat felől pedig Nyírbogát.
A környező fontosabb települések közül Mátészalka 28, Vállaj 21, Bátorliget 11, Nyírpilis pedig 3,5 kilométer távolságra található.
Csak közúton érhető el, a Nyírbátortól Nyírábrányig húzódó 4906-os úton. Nyírpilissel a 49 129-es, Encsenccsel a 49 131-es számú mellékút kapcsolja össze.
A település és környéke már az újkőkor óta lakott helynek számít, az itt talált régészeti leletek alapján.
Piricse nevét az oklevelekben 1299-ben említik először írásos alakban.
A 14. századból már ismerjük tulajdonosa nevét is, ekkor Petrus de Piriche nevű kisnemesi család birtoka. A 16–17. században több rokon kisnemesi család: a Görbedi, Palotai, Bogáti családok birtoka, de a Görbedi családbeliek az ekkortájt Nagypiricsének nevezett falu mellett Kispiricsét is birtokolták már a 16. században is.
A 17. században a település nagy része a Vay családbeliek birtoka, melyet a szatmári béke után akkori tulajdonosától, II. Rákóczi Ferenc udvari főkapitányától – Vay Ádámtól elkoboznak, majd Kércsy Sándor és Jósa István vásárolja meg.
A 18. században újra a Vay család birtoka a település egy része, majd a jobbágyfelszabadítás után a gróf Erős család, Gencsy család, és báró Horváth családok lettek birtokosai.
1922-től a település a nyírbátori járás körjegyzősége a hozzá tartozó környező településekkel együtt. 1950-től Nyírpilissel együtt, mint közös tanácsú község szerepel. 1989-től Nyírbátor vonzáskörzetéhez tartozó település. 1990-től önálló önkormányzattal rendelkező település.
A településen a 2002. október 20-án megtartott önkormányzati választás érdekessége volt, hogy az országos átlagot jóval meghaladó számú, összesen 7 polgármesterjelölt indult. Ilyen nagy számú jelöltre abban az évben az egész országban csak 24 település lakói szavazhattak, ennél több (8 vagy 10) aspiránsra pedig hét másik településen volt példa.[6]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 1810 | 1802 | 1834 | 1805 | 1817 | 1906 | 1933 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának 94,5%-a magyar, 5,5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[11]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 78,6%-a magyarnak, 16,4% cigánynak, 0,2% németnek mondta magát (20,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 9,3%, református 30,9%, görögkatolikus 23%, felekezeten kívüli 3,3% (33,3% nem válaszolt).[12]
2022-ben a lakosság 93,1%-a vallotta magát magyarnak, 4,2% cigánynak, 0,2-0,2% németnek, románnak és ruszinnak, 0,1-0,1% örménynek, lengyelnek, bolgárnak és szlovénnek, 0,3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 4,2% volt római katolikus, 25% református, 14,3% görög katolikus, 0,1% egyéb keresztény, 2,5% felekezeten kívüli (53,9% nem válaszolt).[13]
A templom belső berendezése késő barokk stílusú, a 19. század elejéről való. Orgonáját 1936-ban Váradi Miklós építette. Érdekességek még a templom felszerelései között található ón tárgyak: 1725-ből való ón tányér, 1729-ből való ón kancsó, 1824-ből valóón kehely, és úrasztali terítője is, mely 1728-ban készült.