Richard Mollier | |
Született | 1863. november 30. Trieszt |
Elhunyt | 1935. március 13. (71 évesen) Drezda |
Sírhely | Urnenhain Tolkewitz |
Ismeretes mint | |
Iskolái | |
Iskolái | |
Felsőoktatási intézmény | Károly–Ferenc Egyetem, Graz Műszaki Főiskola, München |
Pályafutása | |
Kutatási terület | Termodinamika Levegő fizikája |
Munkahelyek | |
Szakmai kitüntetések | |
Grashof-emlékérem (1928) | |
Hatással volt | Wilhelm Nusselt Rudolf Plank |
A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Mollier témájú médiaállományokat. |
Richard Mollier (Trieszt, 1863. november 30. – Drezda, 1935. március 13.) ausztriai születésű német fizikus, gépészmérnök, a Göttingeni és a Drezdai Egyetem tanára, a termodinamika alapjait képező fizikai anyagjellemzők élenjáró kutatója. Kiemelkedő eredményeket ért el a víz, a vízgőz és a nedves levegő fizikai állapotjellemzőinek kutatásában.
Az Osztrák–Magyar Monarchia polgáraként született. Apja a pfalzi Montabaurból való Eduard Mollier (1828–1906) hajóépítő mérnök volt, a trieszti E. Mollier hajógyár műszaki igazgatója, Martin Joseph Mollier földbirtokos (1796–1848) fia.[1][2]
Anyja a felső-pfalzi Riedenburgból származó Armine von Dyck (1836–1910) volt, az 1861-ben bajor nemesi címet kapott Carl von Dyck vasúttisztnek (1803-1888), a müncheni távíróhivatal igazgatójának leánya.[1][3]
Fivére, Siegfried (?–?) 1908-ban feleségül vette Elisabeth Barkhausent (1885–1974), a brémai Friedrich Barkhausen (1840–1896) és Catharina Hegeler (1851–1928) leányát, Heinrich Barkhausen fizikus (1881–1956) húgát.[1]
Húga, Hilde Mollier (1876–1967) a Müncheni Műszaki Főiskola egyik első női hallgatója, majd Oskar Knoblauch professzor (1862–1946) asszisztense lett 1909-ig,[4] ekkor feleségül ment sógorához, Heinrich Barkhausenhez,[5] aki később a Drezdai Műszaki Egyetem professzora, a tudományos akadémia tagja lett, nevéhez az akusztika és a nagyfrekvenciás elektrofizika több fontos jelenségének felfedezése fűződik.[6]
Richard Mollier 1882-ben érettségizett a trieszti német gimnáziumban. Felsőfokú tanulmányait a grazi Károly–Ferenc Tudományegyetemen kezdte, majd a Müncheni Műszaki Főiskolán (a mai Műszaki Egyetemen) folytatta. A főiskola docensi rangú magántanára (Privatdozent) lett, első publikációi az elméleti géptan területén jelentek meg. Műszaki doktori disszertációját „A gázok entrópiájáról” (Über die Entropie der Gase) címmel 1895-ben védte meg a müncheni Műegyetemen.[1]
1896-tól egy tanéven át a göttingeni György Ágost-Egyetemen dolgozott. 1897-ban a Drezdai Műszaki Egyetemen kinevezték a géptan rendes egyetemi tanárává, a nyugállományba vonuló Gustav Zeuner professzor (1828–1907) utódaként.[1]
1904-ben Drezdában, majd 1906-ban Berlinben is megjelentette „Új diagramok a műszaki hőtanhoz” (Neue Diagramme zur Technischen Wärmelehre) című könyvét, az ebben leírt módszerek jelentősen leegyszerűsítették a műszaki termodinamikai folyamatok mérnöki számításait.[7]
Több német és nemzetközi tudományos egyesület munkájában részt vett. 1909-ben ő képviselte Németországot a Nemzetközi Hűtéstechnikai Egyesület első kongresszusán.[1]
Munkásságának jelentős nemzetközi elismeréseként 1923-ban a termodinamikával foglalkozó tudósok Los Angelesben tartott világkongresszusa határozatba tette, hogy minden olyan műszaki állapot-diagramot, amelynek egyik tengelyére az entalpiát vitték fel, Mollier nevéről „Mollier-digramnak” neveznek. Ezek közül a két legismertebb a vízgőz h–s (entrópia–entalpia) diagramja, amely a Carnot-körfolyamat számítását könnyíti meg, és a nedves levegő h-x diagramja, a levegőkezelés és a klímatechnika számításainak alapvető segédeszköze.
1919-ben titkos tanácsosi rangot kapott, a Braunschweigi Műszaki Egyetem díszdoktorává (Dr.-Ing. E. h.) fogadta. 1928-ban a Német Mérnökök Egyesülete (Verein Deutscher Ingenieure, VDI) a Franz Grashofról elnevezett Grashof-emlékérmét (Grashof-Denkmünze) adományozta Mollier-nak.[1]
1931-ben nyugállományba vonult, de professor emeritusként 1933-ig dolgozott a Drezdai Egyetemen. 1935-ben hunyt el Drezdában.[1] Sírja a tolkewitzi urnatemetőben (Urnenhain Tolkewitz) található.
A Drezdai Műszaki Egyetemen egy új oktatási épület, a „Mollier-Bau” viseli a nevét. Mollier századik születésnapján, 1963-ban itt avattak fel emléktábláját.
Tanítványai közül többen is a termodinamika világhírű tudósai lettek, köztük Wilhelm Nusselt (1882–1957) és a „hűtéstechnika pápájaként” emlegetett Rudolf Plank (1886–1973).
A Mollier-diagramok bekerültek a fizikusok és gépészmérnökök alapvető tananyagába, nyomtatott és digitalizált változataikat tudósok és mérnökök generációi használják napi munkájukban.