Rogač | |
Rogač kikötője | |
Közigazgatás | |
Ország | Horvátország |
Megye | Split-Dalmácia |
Község | Šolta |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 21 430 |
Körzethívószám | (+385) 22 |
Népesség | |
Teljes népesség | 134 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 11 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 43° 23′ 44″, k. h. 16° 17′ 52″43.395661°N 16.297875°EKoordináták: é. sz. 43° 23′ 44″, k. h. 16° 17′ 52″43.395661°N 16.297875°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Rogač témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Rogač falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Šoltához tartozik.
Splittől 17 km-re délnyugatra, Trogirtól 14 km-re délre, községközpontjától 1 km-re északkeletre, Dalmácia középső részén, Šolta szigetének közepén, egy északi fekvésű öbölben fekszik. Jelentőségét kompkikötője adja, melyen keresztül bonyolódik a forgalom a kontinens és a sziget települései között.
Rogač a sziget legrégibb parti települése. Területe a régészeti leletek tanúsága szerint már az ókorban lakott volt. A Banja-öbölben egy a 3. - 4. századból származó római villagazdaság romjai találhatók fürdő, mozaikpadló és sírok maradványaival.[2] Ugyanebben az öbölben egy másik kora római gazdasági épület maradványa is található. Az öböl másik oldalán a tengerben szintén ősi alapfalak láthatók. Az öböl északnyugati részén a tengerben ókori kikötő maradványai figyelhetők meg.[3] Rogač település Grohote kikötőjeként keletkezett a 18. század végén. Kezdetben csak néhány halászkunyhó és kiskocsma állt itt.[3] 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A 19. században az öböl közepén egy Avilai Szent Teréz tiszteletére szentelt templomot építettek. A század végén a Mladinov család épített ide nyaralót, melyet fenyőfákkal beültetett kis kert övezett.[3] 1880-ban 13, 1910-ben 17 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1920-ban kis hajóépítő üzemet alapítottak itt, melyet azóta már a család harmadik generációja vezet. A második világháború idején olasz csapatok szállták meg. Lakossága 2011-ben 126 fő volt, akik a turizmus mellett főként halászatból éltek.
Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
0 | 0 | 13 | 59 | 0 | 17 | 0 | 0 | 0 | 36 | 50 | 49 | 0 | 0 | 100 | 126 |
(1857-ben, 1869-ben, 1900-ban, 1921-től 1948-ig, valamint 1981-ben és 1991-ben lakosságát Grohotéhez számították.)