Saint-Étienne-du-Valdonnez | |
Harangtorony La Fage-ban | |
Közigazgatás | |
Ország | Franciaország |
Régió | Languedoc-Roussillon |
Megye | Lozère |
Kerület | Mende |
Kanton | Mende-Sud |
Településtársulás | Valdonnezi Településtársulás |
Polgármester | Jean-François Chabert (2014–2020) |
INSEE-kód | 48147 |
Irányítószám | 48000 |
Népesség | |
Teljes népesség | 638 fő (2021. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 12 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 880 m |
Terület | 56,09 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 44° 27′ 20″, k. h. 3° 33′ 46″44.455556°N 3.562778°EKoordináták: é. sz. 44° 27′ 20″, k. h. 3° 33′ 46″44.455556°N 3.562778°E | |
Saint-Étienne-du-Valdonnez weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Saint-Étienne-du-Valdonnez témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Saint-Étienne-du-Valdonnez (okcitán nyelven Sent Estève) község Franciaország déli részén, Lozère megyében. 2011-ben 646 lakosa volt.
Lanuéjols a Bramont völgyében fekszik, 880 méteres (a községterület 754-1557 méteres) tengerszint feletti magasságban, Mende-tól 14 km-re délkeletre. Nyugatról a Causse de Sauveterre 1000-1100 méter magas mészkőfennsíkja, keletről pedig a Mont Lozère gránitmasszívuma (Roc des Laubies, 1562 m) övezi. A községterület 27%-át (1526 hektár) erdő borítja.[2]
Nyugatról Saint-Bauzile, északról Brenoux és Lanuéjols, keletről Saint-Julien-du-Tournel és Mas-d’Orcières, délről pedig Les Bondons és Ispagnac községekkel határos.
A község területén áthalad az N106-os főút, mely Balsièges (12 km), valamint az 1046 méter magas Montmirat-hágón keresztül Florac (21 km) felé teremt összeköttetést. A D25-ös megyei út Brenoux-val (4 km) köti össze a falut.
A községhez tartozik Molines, La Borie, Chalhac, Varazoux, Le Montet, Montmirat, La Bazalgette, La Fage, Les Faux és Les Laubies.
Saint-Étienne-de-Valdonnez a történelmi Gévaudan tartomány Tourneli báróságához tartozott. Utónevét a Bramont- és a Nize-völgyére kiterjedő Valdonnez kistájról kapta. A Montmirat-hágó környékén a 15.-18. században ólombányászat (galenit) folyt, melyet 1862-ben kezdtek újra, majd 1909-ig folyt a kitermelés.[3]
|
|
|