Strizivojna | |
Közigazgatás | |
Ország | Horvátország |
Megye | Eszék-Baranya |
Község | Strizivojna |
Jogállás | község |
Polgármester | Mijo Raguž (HDZ) |
Irányítószám | 31410 |
Körzethívószám | (+385) 35 |
Testvérvárosok | Lista |
Népesség | |
Teljes népesség | 2027 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 82 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 13′ 48″, k. h. 18° 25′ 12″45.230000°N 18.420000°EKoordináták: é. sz. 45° 13′ 48″, k. h. 18° 25′ 12″45.230000°N 18.420000°E | |
Strizivojna weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Strizivojna témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Strizivojna falu és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Merolino Sikirevačko falu tartozik hozzá.
Eszéktől légvonalban 41, közúton 58 km-re délnyugatra, Diakovártól légvonalban 9, közúton 13 km-re délre, Szlavónia középső részén, a Szávamenti-síkság északi szélén, a Biđ folyó és északi mellékvizei alkotta medencében, a Bródról Vinkovcira menő főút és a Zágráb-Vinkovci, valamint az Eszék-Slavonski Šamac vasútvonal mentén fekszik. Jelentős részét ma is erdő borítja. Belterülete összeér a Bród-Szávamente megyéhez tartozó Vrpoljéval.
A régészeti leletek tanúsága szerint területe az őskortól fogva lakott volt. A határában fekvő kisebb magaslaton, a „Šimenica” nevű lelőhelyen[2] mezőgazdasági művelés során jelentős mennyiségű cseréptöredék került elő. A leletek a kőrézkori Bádeni kultúrától, a kora bronzkori Vučedoli kultúrán és az urnamezős kultúrán át a vaskorig terjednek.
A Strizivojna név Szlavónia településeinek 1698-as összeírásában fordul elő először írásos formában „Sztrisanyai”, illetve „Strisinyo” alakban. 1702-ben „pagus Sztrisivoina” néven említi Szádeczky Imre a diakovári uradalom részletes leírásában (Conscriptio districtus Diakovensis). Jelenlegi horvát nevén 1725-ben Bakics Péter diakovári püspök említi először. A névvel kapcsolatban az idők során több magyarázat is felmerült. Többen a török uralom idejéből származtatják, amikor ura egy bizonyos Strizi bég lett volna. A másik, valószínűbb magyarázat szerint a középkorban gyakori „Strězivoj” személynév főként Boszniában használatos i-ző nyelvjárású alakjából származik. A diakovári uradalom részeként a diakovári püspökség birtoka volt. 1745-ben a katonai határőrvidék újjászervezésekor a bródi határőrezredhez csatolták. Egyházilag 1785-től a vrpoljei plébániához tartozott, önálló plébániáját 1928-ban alapították. 1830-ban megnyitották a falu első iskoláját.
Az első katonai felmérés térképén „Strissivonje” néven található. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Strizivojna” néven 201 házzal, 1049 katolikus vallású lakossal találjuk.[3] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Verőce vármegyéhez csatolták.
A településnek 1857-ben 1157, 1910-ben 1383 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 90%-a horvát, 4%-a magyar, 3%-a szerb, 2%-a német anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1928-ban megalakult a Strossmayer énekkar. Az egészségügyi központot 1980-ban építették, a falun átvezető főutat 1981-ben aszfaltozták. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. Az új önkormányzati épület és a horvát ház a honvédő háború alatt készültek el és az utóbbi években a falu modern iskolaépületet is kapott. 2011-ben a településnek 2525 lakosa volt.
Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
1.157 | 1.261 | 1.173 | 1.314 | 1.305 | 1.383 | 1.385 | 1.518 | 1.813 | 1.956 | 2.267 | 2.810 | 2.651 | 2.727 | 2.758 | 2.525 |
A helyi gazdaság alapja hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás (sertés, szarvasmarha és juh). Jelentős még a fafeldolgozás (fűrészüzem és parkettagyár) is.
Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplomát 1835 és 1837 között építették a régi, szerény fatemplom helyén. 1935 és 1937 között bővítették, ekkor nyerte el mai formáját.
A település első iskoláját 1830-ban nyitották meg. Az iskolában számolást, írást, olvasást és hittant oktattak. Az iskola a határőrség épületében működött, ahol az osztályterem mellett kétszobás tanítói lakás is volt. Az első iskolaépületet 1858-ban nyitották meg a mai iskola helyén. Mivel a szülők ekkor még nem szívesen adták gyermekeiket az iskolába, ami a szegénység és a gyermekek mezőgazdasági munkában való részvétel szükségessége miatt történt az intézmény csak az alapvető oktatásra szorítkozott. A strizivojnai általános iskola 1878-ban négyosztályossá vált. Ekkor 90 tanulója volt, ami az 1871-es törvény értelmében két tanító munkáját tette szükségessé. A tanár állami tisztviselő volt, aki fizetését az iskolai pénztárból kapta. 1900-ban átadták az iskola bővített épületet. 1953-ban újabb teremmel bővítették az intézményt. Az iskola 1955-ben hatosztályos, 1970-ben pedig nyolcosztályos lett. 1972-73-ban felépült az iskola mai épülete, melyet 1999-ben modernizáltak. Az iskola 1976 óta viseli Ivana Brlić-Mažuranić horvát írónő nevét.
A DVD Strizivojna önkéntes tűzoltóegyletet 1933-ban alapították.