Sveti Rok | |
Közigazgatás | |
Ország | Horvátország |
Megye | Lika-Zengg |
Község | Lovinac |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 53444 |
Körzethívószám | +385 053 |
Népesség | |
Teljes népesség | 250 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 569 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 44° 21′ 39″, k. h. 15° 39′ 14″44.360803°N 15.653969°EKoordináták: é. sz. 44° 21′ 39″, k. h. 15° 39′ 14″44.360803°N 15.653969°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sveti Rok témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Sveti Rok falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Lovinachoz tartozik.
Gospićtól légvonalban 30 km-re, közúton 41 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 4 km-re, közúton 5 km-re délnyugatra a Likai-mező délkeleti részén, a Velebit-hegység déli vonulatának lábánál, az 1757 méter magas Vaganski vrh alatt, az A1-es autópálya és az 50-es számú főút között fekszik.
Sveti Rok már a középkorban is lakott település volt, középkori templomának alapfalai a mai plébániatemplom alatt rejtőznek. A hódoltság idejében török falu volt a helyén, melyet 1689-ben a Marko Mesić pap vezette felkelők szabadítottak fel a török uralom alól. A lakosság nagyrészt elmenekült, így a térség újra néptelen maradt. Az újratelepítés első szervezője Marko Mesić volt aki 1691 és 1712 között lényegében teljesen újratelepítette a területet. A betelepített lakosságot főként a bunyevácok képezték akik a Tengermellék és Észak-Dalmácia területéről érkeztek. Plébániáját 1790-ben alapították, előtte egyházilag Gračachoz tartozott. 1789-ben megépült a dalmáciai főútvonal részeként Gospić-Lovinac-Gračac főút, amely a település határán haladt át. 1832-ben megépült a Sveti Rok – Mali Alan – Obrovac út is, mely akkoriban a legrövidebb összeköttetést biztosította Lika és Észak-Dalmácia között. Még ebben az évben postahivatal nyílt a településen, amely 1892-ig működött itt, amikor Lovinacra helyezték át. Népiskoláját 1854-ben alapították. 1857-ben 2145, 1910-ben 1728 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Gračaci járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 96 százaléka horvát volt. A honvédő háború során még ez év júliusában bekerítették a szerb szabadcsapatok. Szeptembertől elkezdődtek a tüzérségi támadások és novemberre lényegében az egész települést lerombolták. Lakossága elmenekült. A horvát hadsereg 1995. augusztus 6-án foglalta vissza. Plébániatemplomát 1999-ben építették újjá. A falunak 2011-ben 279 lakosa volt.
Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
2.145 | 2.076 | 1.666 | 1.830 | 1.928 | 1.728 | 1.762 | 1.747 | 1.404 | 1.312 | 1.130 | 997 | 727 | 654 | 292 | 279 |