Székelyszabar | |||
A falu látképe, előtérben a római katolikus templommal | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Baranya | ||
Járás | Mohácsi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Kemény Balázs (független)[1] | ||
Irányítószám | 7737 | ||
Körzethívószám | 69 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 518 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 34,95 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 15,48 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 02′ 48″, k. h. 18° 36′ 13″46.046589°N 18.603611°EKoordináták: é. sz. 46° 02′ 48″, k. h. 18° 36′ 13″46.046589°N 18.603611°E | |||
Székelyszabar weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Székelyszabar témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Székelyszabar, korábban Hercegszabar, (németül Sabern) község Baranya vármegyében, a Mohácsi járásban.
Mohácstól nem messze északnyugatra fekszik.
A szomszédos települések: északkelet felől Görcsönydoboka, kelet felől Mohács, dél felől Lánycsók, nyugat felől Kisnyárád, északnyugat felől pedig Himesháza.
Legfontosabb közúti megközelítési útvonala az 5607-es út, mely Mohácstól Pécsvárad térségéig húzódik, ezen érhető el mindkét végponti város irányából. Határszélét északnyugaton érinti még az M6-os autópálya is, de annak nincs csomópontja a község területén. Ugyancsak érinti még a Lánycsók-Kisnyárád közti 56 112-es számú mellékút is.
Az először 1389-ben Zabar néven említett település a törökök kiűzését követően Károly főherceg birtoka lett, ezért akkor Hercegszabar volt a neve.
A Székely előtag a falu német lakossága egy részének kitelepítését követően a helyükbe érkezett székelyekre utal. A település a török hódoltság alatt, illetve a 17. század végére elnéptelenedett.
1930-ban 32 magyar, 1048 német és 1 egyéb anyanyelvű lakosa volt. A második világháború után megváltozott a lakosság összetétele, s az 1970-ben a felvidékiekkel és székelyekkel együtt már 502 magyar és 479 német élt itt. A falu egykor a bellyei uradalomhoz is tartozott, 1925 és 1950 között pedig a kölkedi körjegyzőséghez, így az anyakönyvet is ott vezették. A Szabar helynév alapjául a Sobor személynév szolgált.
A község egyedi, különleges címerét egy 1746-ból származó pecsétnyomó mintázata alapján készíttették, s így az ábrája nem a megszokott, a lakosság foglalkozására utaló jel, hanem Szűz Máriát tünteti fel, fején koronával, glóriával, kezében jogarral, ölében a kis Jézussal. Miután a régi, baranyai pecsétek közül egyedül a szabarin a körirat rövid német szavakkal „Mária segítsége Szabar kínjaira” gondolatot is tartalmazta, a mai címert a heraldikai hagyományoknak megfelelően egy latin felirat fogja körül, amely a fordítás szerint azt fogalmazza meg: „Mindig szükség van fáklyára”.
2001-ben lakosságának 22,5%-a vallotta magát német nemzetiségűnek.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 576 | 566 | 556 | 517 | 541 | 510 | 520 | 518 |
2013 | 2014 | 2015 | 2019 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 80,6%-a magyarnak, 0,7% cigánynak, 1,4% horvátnak, 27,2% németnek, 0,2% ukránnak mondta magát (18,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 60,5%, református 4,1%, evangélikus 0,5%, felekezeten kívüli 4,7% (30,2% nem nyilatkozott).[11]
2022-ben a lakosság 82,7%-a vallotta magát magyarnak, 27,1% németnek, 0,6% horvátnak, 0,4% cigánynak, 0,2% örménynek, 0,2% románnak, 2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (15,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 51,6% volt római katolikus, 2,4% református, 0,2% evangélikus, 0,4% egyéb keresztény, 0,4% egyéb katolikus, 6,9% felekezeten kívüli (38,2% nem válaszolt).[12]
A község templomát 1806-ban Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel. Főoltárát Olaszországból hozták 1927-ben. A régi főoltárt a templom oldalfalán helyezték el. 1977-ben festve lett, 1980-ban szembemiséző oltárt kapott carrarai márványból.
A templom mellett két kápolna van. Az egyik 1877-ben épült Szent Rókus tiszteletére, a másikat, amely ma műemlék jellegű, a Kálvárián alakították ki 1882-ben és a Fájdalmas Szűz tiszteletére szentelték fel.
A hagyomány szerint Székelyszabar Nagy tölgyfa nevű helye egy védett faóriásra utal. Kétszáz évesre becsülték. Többször villám csapott bele és elszáradt. Az 1970-es évek közepén kivágták. E helyhez kötődik a csóvagyújtás népszokása. A farsangvasárnapot követő vasárnap a legények hosszú rudakra sáscsóvát, nádcsóvát vagy szalmacsóvát kötöttek. Alkonyatkor kivonultak a dombokon álló két nagy fához. Ott meggyújtották a csóvát és körbeforgatták. A lakosság az udvarokból figyelte őket. Egyesek szerint ez azt jelentette, hogy legyen termékeny a határ, ne legyen jégeső, amerre a tűz világít és amerre a füst száll. A szokás kultikus célja már elhomályosult.
A település Vaskapu nevű külterületi részéhez a magyar történelem egy eseménye kötődik. Pesty Frigyes, a 19. század neves tudósa szerint "itt állott 1526-ban 300 pétsi diák őrt a török ellen". Ete János volt mohácsi helytörténész véleménye alapján "a hagyomány szerint Vaskapu neve onnan származik, hogy 1526-ban a pécsi egyetem hallgatói itt, mint egy vaskapu álltak ellen a töröknek". E részt nevezik Süssloch-nak is. Valamikor a katonaság lőtere volt. Az itteni csárda közelében még a 18. század végén vagy a 19. század elején jött létre a német kistelkesek települése.