Tevel

Ez a szócikk a tolnai községről szól. Hasonló címmel lásd még: Tevel (egyértelműsítő lap).
Tevel
Tevel címere
Tevel címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
VármegyeTolna
JárásBonyhádi
Jogállásközség
PolgármesterFazekas Attila (független)[1]
Irányítószám7181
Körzethívószám74
Népesség
Teljes népesség1234 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség53,38 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület25,27 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 24′ 41″, k. h. 18° 27′ 20″46.411450°N 18.455531°EKoordináták: é. sz. 46° 24′ 41″, k. h. 18° 27′ 20″46.411450°N 18.455531°E
Tevel (Tolna vármegye)
Tevel
Tevel
Pozíció Tolna vármegye térképén
Tevel weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tevel témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tevel (németül: Tewel[3]) község Tolna vármegyében, a Bonyhádi járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

A Völgység tájegységben fekszik, a 65-ös főút közvetlen közelében, a főút érinti is a település északi határszélét. Központja a 6-os főút bonyhádi szakaszától a 65-ös főútig húzódó 6535-ös út mellett helyezkedik el, de megközelíthető Kisvejke-Závod felől a 6537-es úton is.

A szomszédos települések: Kisdorog, Závod, Nagyvejke, Bonyhádvarasd és Mucsi.

Története

[szerkesztés]

Ókor

[szerkesztés]

Tevel és környékének első fontosabb régészeti leletei az újkőkorszakból származnak: ezek egy ismeretlen földművelő nép sírjai illetve edénytöredékei. Tolna vármegye ezen időszakáról úttörő kutatásokat Wosinsky Mór szekszárdi apát végzett a 19. században. A bronzkorban lovas kelta törzsek költöztek a falu mai vidékére. Az egykori harcos törzsek jelenlétét földvárak, sáncok nyomai is jelzik. A római időkre néhány sír, pénzérmék és egyéb használati tárgyak emlékeztetnek, a rómaiakat követő időkről pedig ennyi sem: a falu környéke a népvándorlás korától valószínűleg lakatlan volt.

Középkor

[szerkesztés]

A község területe a honfoglalást követően vált újra lakottá: ezt igazolja, hogy neve Árpád vezér Tarhos fiától való Tevel nevű unokájától származik. Az elnevezés azt is mutatja, hogy a falu egy fejedelmi törzs szállásterületéhez tartozhatott. Ennek és fekvésének köszönhetően az Árpád-korban környékének vezető faluja lehetett: vagyis olyan falu, ahol Szent István király rendelete értelmében 10 falu templomot épített.

A falu nevének első ismert írásos megjelenése egy 1193-ban kelt oklevélen található, amelyben III. Béla magyar király megerősíti a kereszteseket az édesanyja által nekik tett adományozásaiban. A dokumentum megemlíti a szomszédos Kovácsit is. A falu virágozó település lehetett a középkorban, fejlődését valószínűleg nem törte meg a tatárjárás, ám a török hódoltság alatt lassan elnéptelenedett: 1580-ban még 15 család lakta, a török kiűzésekor pedig lakatlan volt.

Német telepesek érkezése

[szerkesztés]

A község területe a török kiűzése (az 1690-es évek) után vált lakottá fokozatosan újból: a falut 1701-ben I. Lipót magyar király Monaszterly János szerb vajdának adományozta. Ebben az időben a falut főleg pásztorkodással foglalkozó rácok lakták, akiknek nem volt állandó lakhelyük és nagy részük a Rákóczi-szabadságharc alatt elvándorolt. A Szatmári béke után a falu Jobaházi Dőry László kezére került, aki a Német-római Birodalom délnyugati részéből (nagyjából a mai Baden-Württemberg tartomány területéről) próbált telepeseket csalogatni az üres faluba: több-kevesebb sikerrel, ugyanis az első hullám (1712) csalódottan visszatért Németországba, a második pedig nagyrészt más földesúr szárnyai alá költözött kedvezőbb feltételek miatt.

A békés 19. század

[szerkesztés]
A falu 1797-ben befejezett római katolikus temploma

A falut végül sikerült betelepíteni délnyugat-németországi telepesekkel és a 18. század második felére sokat gyarapodott: a Mária Terézia-féle úrbéri rendelet idején (1767-ben) már 1280 lakosa volt, amely a század végére 2242 főre duzzadt (a szomszédos Kovácsival együtt). Ezzel a lélekszámmal Tevel a Völgység második legnépesebb településévé vált (ma a negyedik). A gyarapodás további jele, hogy a 18. század végén, 1797-ben épült meg a falu mai római katolikus temploma is. A lakosság szinte teljes mértékben német volt, de lakott a faluban néhány zsidó család is, akiknek temetőjük, sőt zsinagógájuk is volt a faluban.

A 19. század elejére a falu már szűkebb környékének ipari és kereskedelmi központja volt: sörfőzdével és több malommal is rendelkezett. A község fejlődésének csúcspontja az 1841-es év volt, amikor mezővárossá nyilvánították és ezzel évente 3 vásárt tarthatott. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcot a gazdaság hanyatlása követte: ennek oka a kiegyezés előtt az egész országra jellemző pangás volt; a kiegyezést követően pedig az, hogy a községet elkerülték a fontosabb utak és a vasút. A falu jelentőségének csökkenéséhez jelképesen hozzájárult az 1871-es közigazgatási törvény is, amely eltörölte a mezővárosi rangot, így Tevel innentől kezdve nagyközség lett. Az első világháború nélkülözéseket és 75 halottat követelt a falutól, és a 20. század is sok megpróbáltatással járt.

A két világháború között

[szerkesztés]
Az 1930-as évek végén épült lourdes-i kápolna

A két világháború között (főleg a Trianon okozta sokk miatt) felerősödtek a magyarosítási törekvések, ami leginkább a nemzetiségi oktatás lehetőségeinek szűkítésében és az erőltetett névmagyarosításokban mutatkozott meg. Az asszimilációs törekvések öntudatosabbá tették a hazai német szervezeteket, ám a Harmadik Birodalom megalakulása a hazai németségben is éreztette hatását. Berlin bátorítására 1938 novemberében megalakult a ’’Magyarországi Németek Népi Szövetsége’’ (németül: ’’Volksbund der Deutschen in Ungarn’’). A szervezet jobban meg tudta szólítani a hazai németséget, mint más hazai német szervezetek és hamarosan egyre szorosabb kapcsolatokat épített ki a Harmadik Birodalommal, cserébe a berlini kormányzat egyre több jogot járt ki számukra a magyar kormánynál.

A második világháború

[szerkesztés]
A két világháború teveli áldozatainak emlékműve

Ahogy Magyarország egyre jobban belesodródott a második világháborúba, úgy vált egyre nehezebbé az élet Tevel lakosságának is. A megpróbáltatásokat kezdetben a jegyrendszer és a megszorítások jelentették, majd a sorozások miatt a családfenntartók hiánya. Egyre erősödött a birodalmi propaganda, amelynek egyik eredményeként 1942-től lehetővé vált a Volksbund számára, hogy katonákat toborozzanak a Wehrmacht-ba a hazai németségből. Magyarország német megszállását követően (1944. március) a toborzásokból kényszersorozások lettek és a falu néhány zsidó családját is deportálták. A Vörös Hadsereg közeledtét menekülők hosszú sora jelezte, de 1944. november végi megjelenésük – a rémhírekkel ellentétben – nem járt atrocitásokkal (a falu kastélyát azért felgyújtották), viszont korántsem jelentette a lakosság megpróbáltatásainak végét.

Kitelepítések, betelepítések

[szerkesztés]

1944. december végén már indult is az első transzport szovjetunióbeli kényszermunkára, amit 1948 nyarán követett a második. A „málenkij robot” összesen 220 embert érintett, közülük 38-an meghaltak. A háború végét követően kezdtek hazaszállingózni a volt katonák, azonban a 230 besorozott férfi közül 158 soha nem tért haza, a 13 fő deportált zsidó lakosból pedig senki sem.

1945 tavaszán megkezdődött a német lakosság kitelepítése: először a volt volksbundistáknak, majd három év múlva az 1941-es népszámláláskor magukat németnek valló lakosoknak kellett elhagyni a falut. Ez az akkor mintegy 2500 fős lakosság kb. 4/5 részét jelentette: gyakorlatilag a teljes lakosság német volt (95%), ám a két világháború közötti erőltetett magyarosítások miatt kb. 1/5 rész ilyen-olyan okokból magyarnak vallotta magát. A kitelepített németek házaiban a Bácskából menekült bukovinai székelyeket és csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében a Felvidékről kitelepített magyarokat helyezték el.

Ezzel az addig szinte teljesen sváb falu lakosságának összetétele a következő lett: ~70% székely, ~20% német, ~10% felvidéki magyar.

Az országban egyedülálló módon 1946-ban alakult meg 236 növendékkel a székely gimnázium Kőrösi Csoma Sándor Székely Tanintézet néven, amit az Erdélyből elmenekült, majd itt letelepedő író és tanító, Földi István hozott létre, aki egyben az intézmény igazgatója is lett.[4] Az iskola azonban nem volt hosszú életű, mivel a kommunista hatalomátvételt követően 1949-ben megszüntették.[5]

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Kitanits Lajos (független)[6]
  • 1994–1998: Kitanits Lajos (független)[7]
  • 1998–2002: Kitanits Lajos Mátyás (független)[8]
  • 2002–2006: Héri Lászlóné (független)[9]
  • 2006–2010: Héri Lászlóné (független)[10]
  • 2010–2014: Héri Lászlóné (független)[11]
  • 2014–2019: Héri Lászlóné (független)[12]
  • 2019–2024: Fazekas Attila (független)[13]
  • 2024– : Fazekas Attila (független)[1]

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
1419
1382
1351
1263
1253
1248
1234
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,8%-a magyarnak, 10,6% németnek, 3,2%-a cigánynak mondta magát (15,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 65,8%, református 1,9%, evangélikus 1,4%, felekezeten kívüli 5,7% (24,6% nem nyilatkozott).[14]

2022-ben a lakosság 86,9%-a vallotta magát magyarnak, 7,3% németnek, 3,4% cigánynak, 0,3% románnak, 0,2% ukránnak, 0,2% szlovénnek, 0,1% szlováknak, 2,3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (11,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 49,5% volt római katolikus, 1,8% református, 1,7% evangélikus, 1% egyéb keresztény, 1,8% egyéb katolikus, 7,1% felekezeten kívüli (37% nem válaszolt).[15]

Nevezetességek, látnivalók

[szerkesztés]

Római katolikus templom

[szerkesztés]
Szentháromság-szobor a templom bejáratával szemközt

A falu ma is látható barokk stílusban épült katolikus templomát 1794-ben kezdték építeni és 1797-ben fejezték be. A templom építését Dőry Ádám – a falu akkori birtokosa – is támogatta. 1831-ben leégett a templom teteje és tornya, amit később cseréppel illetve rézzel és bádoggal pótoltak. 1880-ban földrengés rongálta meg az épületet. 1916 szeptemberében harangjait hadi célokra elrekvirálták.

Lourdes-i kápolna

[szerkesztés]

Az 1930-as évek végén épült a lourdes-i kápolna, a templom felé vezető hosszú lépcsősor alján található.

Szentháromság-oszlop

[szerkesztés]

A templom bejáratával szemközt található a Szentháromság-oszlop.

Közélet

[szerkesztés]

Teveli Német Kisebbségi Önkormányzat

[szerkesztés]

Tevelen a Német Kisebbségi Önkormányzat 1994-ben alakult. Célja a német nemzetiségi nyelv, kultúra és hagyományok ápolása.

Német Nemzetiségi Hagyományőrző Kórus

[szerkesztés]

A Kórus célja a német nemzetiségi nyelv, kultúra és hagyományok ápolása. Ennek kapcsán rendszeresen fellépnek különböző fesztiválokon, népdaléneklési versenyeken itthon és külföldön.

Székely Kör

[szerkesztés]

A Székely Kör 1989-ben alakult, célja a székely hagyományok őrzése. Minden országos székelytalálkozón szerepeltek és rendszeresen részt vesznek népdaléneklési versenyeken itthon és külföldön.

Teveli Fiatalok Egyesülete

[szerkesztés]

A Teveli Fiatalok Egyesülete 1999 októberében jött létre azzal a céllal, hogy a település kultúráját megőrizze, hagyományait a fiatalság számára is vonzó formában továbbörökítse.

Idősek Klubja

[szerkesztés]

Az Idősek Klubja 2000-ben alakult és különféle programokat szervez a nyugdíjasok számára, mint például kirándulások, színházlátogatások, bálok.

Tevel Medosz SE

[szerkesztés]

Az 1949-ben alakult Tevel Medosz SE a Tolna vármegyei I. osztályban szerepel. Jelenlegi edző: Boros Attila. Jelenlegi elnök: Ferenc Sándor. Jelenlegi csapatkapitány: Simon József.

Források

[szerkesztés]
  • Szauer János: Fejezetek Tevel történetéből; Tevel, 2003
  • Tevel, Heimatgemeinschaft der Teveler e. v.; Eppingen, Németország
  • A történelmi Magyarország atlasza és adattára; Talma Kiadó, Pécs, 2003

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Tevel települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 28.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ 'Magyarország németlakta települései magyarul és németül (Hozzáférés 2013 május 26). [2014. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 26.)
  4. ↑ Földi István: Székelynek születtem. 2014. ISBN 9789730160529 Hozzáférés: 2019. június 24.  
  5. ↑ MNLadmin10620: A Teveli Kőrösi Csoma Sándor Székely Tanintézet ingatlanvagyonáról (magyar nyelven). Magyar Nemzeti Levéltár, 2020. február 7. (Hozzáférés: 2020. augusztus 27.)
  6. ↑ T települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  7. ↑ Tevel települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 7.)
  8. ↑ Tevel települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
  9. ↑ Tevel települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
  10. ↑ Tevel települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
  11. ↑ Tevel települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. október 16.)
  12. ↑ Tevel települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 9.)
  13. ↑ Tevel települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 13.)
  14. ↑ Tevel Helységnévtár
  15. ↑ Tevel Helységnévtár

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]